Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Gábor Eszter: Stadtwäldchen Allée – Városligeti fasor (1800-1873)

megőrzi egészségét és erejét, és végül, ahol a városi izgalmakban kifáradt lélek felfrissülést és megnyugvást talál és nyugodtan elmerülhet a könyvek tanulmányozásában és a szemlélődésben; [...] Már most, Isten segítségével befejezve a városi házak tárgyalását illendő áttérni a villákéra: amelyekhez elsősorban a családi és magán birtok tartozik."

312 Kiemeli azonban ezek sorából a vicenzai Paolo Almerico számára épített villát (a Villa Rotondát), amely a várostól mindössze egynegyed mérföldnyire épült, mert,, nem akartam a villák közé tenni a városhoz való közelsége miatt"- írta -„amiért is azt lehet mondani, hogy magában a városban van."

313 Ami Palladio idején még kivételnek számított, az a 19. században - különösen az Alpoktól északra - általános gyakorlattá lett; megjelentek és kedveltté váltak a városok határában, külterületein, esetleg az elővárosokban a villák, és létrejöttek a villanegyedek. A szakirodalom a klasszikus és reneszánsz villákkal foglalkozik előszeretettel - valljuk be, építőművészeti szempontból ezek az igazán tanulságosak;

314 - az utóbbi évtizedekben azonban - elsősorban a német nyelvterületen -jelentős művek születtek a városi villákról és villanegyedekről is.

315 A városi polgári villa tipikusan 19. századi épülettípus; a felemelkedő vagy már felemelkedett közép- és nagypolgárok állandó tartózkodásra szolgáló kedvelt lakóépülete volt. (Pesten ilyenek épültek majd az 1870 után kiépült Andrássy úti villanegyedben.) Ám a 19. század első évtizedeiben a város határán kívül, de ahhoz lehetőleg közel nyaraló funkciójú, ideiglenes tartózkodásra szolgáló villák épültek eleinte. A városközeli villaövezetek kedveltségét magyarázza, hogy azokból a kezdetleges közlekedési viszonyok mellett is naponta bejárhatott városi boltjába vagy irodájába a polgár és a hivatalnok. Az újonnan felfedezett természet - adott esetben a kisebbnagyobb kert - áldásait élvezhette úgy is, hogy közben napi munkáját is elláthatta. (Ha szerény mértékben is, de élvezhette a Palladio által említett mindkét életforma előnyeit.) Míg a főurak a tájkertek építésében élhették ki természet iránti rajongásukat, a polgárok - a hozzájuk illő szerényebb léptékben - városszéli kertjeiket gazdagíthatták és ápolhatták. Berlinben a Friedrichvorstadt határán a Tiergartenben már a 18. század utolsó éveiben megjelentek egy villanegyed csírái.

316 Bécsben - úgy tűnik - még évtizedekig a főúri paloták parkjai mellett csak a zártsorú utcák házainak belső kertjei jelentették a zöldet, és csak a század második felében épült az első villatelep.

317 A mai Budapest területén a város körüli villáknak két típusa is kialakult. A budai hegyvidéken nagy, több tíz holdas - elsősorban szőlő- - birtokokon a korai időkben majorságok, majd vendéglők, fogadók, villák épültek. Gál Éva

318 és talán az ő nyomán Nagy Lajos

319 is úgy vélte, hogy a városi polgárságnak részben a vidék, a gazdálkodás iránti igényét is hivatottak voltak kielégíteni ezek az épületek, esetleg épületegyüttesek. (Ők nem hivatkoznak rá ugyan, de a palladiói elgondolást látjuk itt megfogalmazódni.) Pesten a Városliget határán kisebb telkeken kerti lakként, Budán a vár alatt, a Krisztinavárosban hasonló módon jelentek meg az első, szerényebb villák.

320 Mi a közös ezekben az épületekben? Minek alapján tekintjük és nevezzük őket villáknak? „Ohne Garten keine Villa"- írta Volker Helas

321

; ha ezt a blikkfangos megfogalmazást el is fogadjuk, teljes magyarázatot azért nem kapunk. A kert, vagy az annál nagyobb parkosított terület valóban elengedhetetlen ahhoz, hogy egy szabadon álló házat villának tekintsünk, de érdemes megkísérelni, hogy a szerényebb családi ház, vagy a Landhaus, illetve a nagyobb és reprezentatív kastély között meghatározzuk a villák helyét. A magyar értelmező szótár az„1. Kertes elegáns lakóház. 2. (Üdülőhelyen levő) nyaraló."definíciót adja.

322 Julius Posener szerint a villa és a Landhaus közötti lényegi különbség abban ragadható meg, hogy a villának lábazati szintje (alagsor, alacsony földszint) van, amelyben nem csak a pincehelyiségek találhatók, hanem sok esetben a konyha, a kertész lakása és a személyzeti szobák is; ezért a lakószint a kert fölé emeltetett. A lakó a teraszon vagy a télikerten át jut le a kertbe. A villával ellentétben a Landhausban a lakóterek a föld szintjén vannak, és a lakó belőlük közvetlenül jut ki a kertbe. Ezáltal a ház alacsonyabb, szétterülőbbnek hat; a kertben fekszik és nem a kert fölött.

323 Ez a meghatározás a korai épületekre nem érvényes, mert vannak - bár kis számban - olyan szerényebb, de mégis villának tekinthető házak, amelyek alatt nincs alagsor, mellékhelyiségeik a lakószinten vannak, és a lakószintjük nem emelkedik érdemlegesen a kert talajszintje fölé. A Landhaus kategóriát is inkább a 19. század végén, az angol hatás megjelenése utáni idők szabadon álló házaira vonatkozóan tudjuk értelmezni. Hajós Géza elsősorban presztízskülönbséget lát a villa és a családi ház között.

324 Én hajlamos vagyok a különbséget a reprezentatív szféra meglétében megvonni, azaz ha van a szabadon álló egylakásos háznak reprezentatív szférája - külön fogadóhelyisége, szalonja, netán többszintes hallja, csarnoka, akkor villának nevezem, ha mindez hiányzik, akkor családi háznak. Ebben az esetben is az a helyzet, mint Posener meghatározásánál, hogy mindez a 19. század eleji épületekre csak fenntartással érvényes. Más volt ekkor a polgári reprezentáció és a presztízs fogalma és mértéke, mint száz évvel később. Lássuk be, a villa fogalma, mint annyi más, szintén változott az idők során.