Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Gábor Eszter: Stadtwäldchen Allée – Városligeti fasor (1800-1873)

ságot mutat a Tabermann-féle mulatókával. Ezt az épületet, mivel három lakóhelyiséget is tartalmaz, némi fenntartással ugyan, de a villák között tárgyaltuk. (40. kép) Az Építési Bizottmány mutatókönyvéből tudjuk, hogy 1869-ben Rottenbiller Klára (Rottenbiller Lipótné született Almay Klára) engedélyt kapott, hogy a terézvárosi Városligeti fasor és felső árokvonal mentén fekvő telkén nyári mulatókátépíttessen.

260 A helymegjelölés egyértelműen a városligeti 58-59. számú telekre utal, amely a fasori telkek közül legközelebb feküdt a mai Felsőerdősor utcához, az árokvonalhoz, és amelynek 1865-1874 között Rottenbiller Lipótné sz. Almay Klára volt a tulajdonosa. Az építési tervek és iratok lappanganak, Halácsy Sándor sem jelöli térképén az épületet, így az építési szándékon túl semmit sem tudunk róla. NÖVÉNYHÁZAK A fasori kerteknek a pavilonok mellett jelentős kerti építményei voltak az üvegházak, növényházak. Kilencnek a létéről van biztos tudomásunk, de tervét csak háromnak ismerjük. Az első ismert virágházat Jelenffy Ágoston ügyvéd építtette Wilhelm Knabe építőmesterrel 1845-ben a városligeti 44. számú telekre.

26 (55. kép) A 2° x 4° méretű téglalap alapú épület belülről két részből állt: egy 3° x 1 °4' belső méretű nagy térből, valamint egy 4' széles előtérből, ami további két részre oszlott: az 1°0'6" mélységű átjáró, valóságos előtérre és a 3'mély kamrára, amely talán a fűtést szolgálhatta. Az előoldal alatt hármas osztású csatorna futott, feltehetően a víz- és a hővezetés célját szolgálva. A hátoldalon, közvetlenül a tető alatt szintén látható egy felső (kb. 3"x 4" keresztmetszetű), netán permetező csatornára utaló jel. Helyszínrajz nem tartozik a tervlaphoz, de ha Halácsy térképén jól azonosítjuk a virágház épületét a telken kissé ferdén elhelyezett épületjellel, akkor megállapíthatjuk, hogy a virágház előoldala dél felé fordult. Az épület hátoldalán a belső magasság 1°2' az előoldalon 1°5'volt. Az előoldal üvegfala kissé befelé dőlt (kb. 85°). A hátsó és oldalsó falak valamint az előoldal lábazata téglából készült (bejárat az oldalfalon nyílt). Az előoldal üvegfalát a keretek 2x6 táblára osztották; a táblák további 4x2, tehát összesen 96 szemből álltak, Az épületet természetesen félnyeregtető fedte. A városligeti45-46. számú telken álló házak 1848. évi átépítési tervén az utcai épület kerti frontján látható egy trapéz alakú nagy helyiség, amelynek a kert felőli hosszfala a jelek szerint üvegből készült. (11. kép) (Erről az épületrészről, amelyre nem vonatkozott az átépítés, nincs sem homlokzati, sem metszetrajz, feltételezéseink tehát meglehetősen gyenge lábon állnak.) Adva van tehát egy 3° mélységű és 7°3' hosszúságú trapéz alakú, előoldalán üvegfalú helyiség, amely hosszoldalával megközelítőleg délnek fordul. Ez a helyiség az emeletes bejárati tömbtől a liget felé eső szárnyat foglalja el, város felőli oldali megfelelője az istálló és a kocsiszínt magába foglaló szárny. Míg a bejárati tömb és a kocsiszín-istálló előtt a kert felé oszlopos tornác épült, ezen az oldalon semmi sem árnyékol. Mindebből arra következtetünk, hogy a nagyobb épület részét képező üvegházról lehet szó, de ezt homlokzat- és metszetrajz hiányában biztosan nem állíthatjuk. Iratok nem szólnak erről az építkezésről. A nagyobb épületegyüttes leírásakor arra következtettünk, hogy az építkezés 1830-1838 között történt, amikor az ingatlan Kari Seeber polgármester tulajdona volt. (Ld. 108. o.) Joseph Almay (korábban Wurm) villájának bővítésével egy időben, 1850-ben építtetett - a villát bővítő - Andreas Sengerrel üvegházat a városligeti 58-59. számú telkére.

262 (56. kép) A tervrajzhoz helyszínrajz nem tartozik, így Halácsy 55. kép. Jelenffy Ágoston virágháza. Knabe Wilhelm, 1845. (Városliget No. 44.)