Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Gábor Eszter: Stadtwäldchen Allée – Városligeti fasor (1800-1873)

volt testegyenészeti intézete a Terézvárosban, a Király és a Rózsa utca sarkán.

232 A kedvezőbb helyen, a Városliget határán építendő új intézményre valószínűleg az adta a lökést, hogy a sugárúti parcellázások során 1871. február 7-én 20.000 forintért eladta a Fővárosi Közmunkák Tanácsának a külső árokvonal és a Nagy János utca sarkán fekvő három telkét.

233 Kevéssel később, 1871. március 6-án 15.000 forintért megvette Leopold Halzltól a városligeti 30. számú telek fasor felé eső, 1000 négyszögöles területét.

234 Március 12-én kelt beadványában építési engedélyért folyamodott, amit április 5-én meg is kapott.

235 Batizfalvinak nem lehetett tőkéje az építkezés költségének fedezésére, ezért a Pesti Hazai Első Takarékpénztártól 30.000 forint kölcsönt vett fel, amit betábláztak az ingatlanra.

236 Nagyobb pénzügyi probléma azonban nem adódott, az intézmény tisztes hasznot hozhatott, hiszen az ingatlan még 1925ben is Batizfalvi örököseinek tulajdonában volt.

237 A vízgyógyintézet részben egyemeletes épületét Weber Antal építész tervezte és Lohr Antal építőmester építette. A fasori építkezések esetében ez az első eset, hogy az építőmester szignója mellett a tervező építészét is megtaláltuk. A tervlapok jobb alsó sarkában található az Ant: Lohr Baumeister szignó, míg a helyszínrajz és a földszinti alaprajz bal alsó sarkában kisebb betűkkel szerénykedik Anton Weber Architect aláírása. (A Wechselmann-, a Schosberger-, és a Madarász-villa esetében egyaránt felmerült a kétely, hogy az épületet tanult építész és nem építőmester tervezhette. Bizonyítani ez ideig csak a Wechselmann-villa esetében sikerült Unger Emil szerzőségét.) Azépület az Aréna útfélé egyemeletes, 1 + 2 + 3 + 2 + 1, a fasor felé földszintes, 2+1+1+1+1 tengelyes volt; az Aréna úti középtengelyben nyílt a bejárat, amelyet négy oszlop és a rájuk támaszkodó emeleti erkély keretezett.

238 A fasor felé egy, az Aréna út felé két szobasor volt közöttük folyosóval. Az L alakban elhelyezett tömbök három, részben fedett udvart fogtak közre. Ezek közül a kert felé fekvő négyzet alakú, belső oszlopsorral és középre helyezett kúttal kerengőszerű kialakítást nyert, a középső meglehetősen zárt volt, vélhetően gazdasági funkcióval, míg a fasori oldalon a kerengő fele ismétlődött meg, három oldali oszlopsorral és falikúttal. Az 1872. június 25-én kiadott házlakhatási engedélyből tudjuk, hogy dr. Batizfalvi Samu egyemeletes jakháza" a helybenhagyott terv szerint épült és tartalmaz az első emeleten és a földszinten egyaránt tizenöt-tizenöt szobát, a pincében kilenc szobát, két konyhát, két éléskamrát, egy fürdőszobát és egy borpincét.

730 Hevesi Lajos Budapest könyvecskéjében két fasori épület egyikeként megemlítette a Batizfalvi-féle intézetet, kevéssel annak felépülte után.

240 A KERTI PAVILONOK A Városliget az eredeti elképzelések szerint nyilvános tájkert volt, illettek bele a kisebb építmények, a vendéglő és a kis major. A fasori kertek a Városliget kiegészítését képezték, ha a kertek önmagukban keskenyek is voltak, idővel összefüggő zöld területet képeztek, fákkal, virágokkal és gyakran szőlőskertekkel. (Nem egy esetben egy telken is váltakozva.) Ha tájkertté nem is álltak össze, valami hasonló alakulhatott itt ki, szerény polgári keretek között. Erre utal az is, hogy a nagyobb kerthez, parkhoz szokott Széchenyi István is a kert, a kert fái miatt vette meg a 45-46. számú kettős telket 1838-ban.

241 A kert értékét talán az is emelte, hogy állt benne egy kis kerti pavilon is. A korábban már említett - 1803-ban már álló - Pichier-féle pavilon (2-3. kép) nem volt egyedüli e műfajban a fasori kertekben, noha sok társa nem épült az évtizedek során. Szintén a korai években épülhetett, a korábban szintén említett Liedemann-pavilon (4. kép) a 4. számú telken. Építészeti tervét egyiknek sem ismerjük, csupán évtizedekkel későbbi emeletráépítési tervből következtetünk az eredeti tervre. A Pichler-féle épület esetében abban a páratlan szerencsében van részünk, hogy ismerhetjük egykorú, 1803-as ábrázolását.

242 Ez az épület két félkör alapú fülkével bővített négyzetes alaprajzú épület volt, amelyhez két oszlop határolta nyitott kis bejárati előtér járult. A négyzetes középtérnél valamivel alacsonyabbak lehettek a fülkék.

243

. A Liedemann-pavilon eredeti állapotában egyterű ovális építmény lehetett; ennek felépítményéről sajnos nem tudunk semmit.

244 A 4° hossztengelyű és 3° kereszttengelyű tér oldalain három-három ablaknyílás lehetett, a hossztengely végpontjain egy-egy azonos szélességű félkörös falfülkével kiegészítve. Ez az alaprajz rokokó térformát mutat, vele összevetve a Pichler-pavilon szigorúbb geometrikus formáival már a klasszicizmus felé utal. Ezek a pavilonok - legalább is eleinte - egyedüli épületként, magukban álltak a kertben. (A Liedemann-pavilonhoz 1840 előtt toldalék, a Pichler-féléhez 1848 előtt a telek Nagy János utcai határán gazdasági épület épült.) Megítélés kérdése, hogy az 1830-ban épült Iszerpavilont

245 (9. kép) és a 6. számú telekre ismeretlen időpontban épült Takátsy-féle (?) emeletes házacskát'

46 (6. kép) pavilonnnak vagy villának tekintjük-e. Én az előbbi álláspont mellett lennék, mivel egyik épület sem volt alkalmas még rövid bentlakásra sem. Mindkettőnek a felső szint egyetlen szobája adta lényegét, az alsó szint talán csak kertészlakul szolgált. E két épületre nem jellemző sem a korai, sem a későbbi pavilonok kecsessége; az Iszerpavilon kifejezetten méltóságteljes, homlokzatrajzának láttára az ember hamarabb gondol funerális épületre, családi kriptára mint,„Lusthausra", de a szigorú klasszicizmus,