Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)
Bardoly István: Gerevich Tibor és a műemlékvédelmi törvény. Adalékok a magyar műemlékvédelem történetéhez I.
A bécsi tárgyalások 1919. április 2. után folytatódtak, mert a Tanácskormány a bizottság megbízatását fenntartotta. 1919. április 16-tól lényegében már Gerevich egyedül folytatta Bécsben a tárgyalásokat. (Akkor eredménytelenül, mert csak az 1920-ban aláírt trianoni szerződés 177. § alapján 1932-ben Ausztriával megkötött velencei egyezmény juttatta vissza a műkincsek, stb. egy részét. A magyar kormány szakértője akkor is Gerevich volt.)Tény, hogy a zavaros időkben nem tudta senki, hogy mit csinált Bécsben. Ezért a számonkérések idején egy pillanatra még a gyanú árnyéka is rávetült. 54 Rómába történő kiküldésére azonban másképp és máskor került sor. A köztársasági kormányzatnak a háborús összeomlás után, az ország fagyos nemzetközi elszigeteltségében, létfontosságú volt külföldi hídfőállásainak kiépítése. 1919. január 20-án az átszervezés alatt álló Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumból értesítették a Magyar Tudományos Akadémiát, a Római Magyar Intézet megváltozandó szerepére: „Amelynek révén a szigorúan vett tudományos érdekek ápolása mellett alkalom kínálkozik arra is, hogy a magyarság felől általában a művelt nyugat számára megbízható tájékoztatás nyújtassék. E célból dr. Gervich Tibor egyetemi m. tanárt, magyar nemzeti múzeumi őrt szándékozom a Római magyar Történeti Intézethez igazgatói minőségben kinevezni és kiküldeni, hogy az intézet újjászervezését előkészítse és annak működését biztosítsa. Gerevichet egyéni tulajdonságain felül az olasz szakkörökkel való személyi összeköttetései is mindenképpen alkalmassá teszik erre a szerepre." Az átiratot az MTA Római MagyarTörténeti Intézeti Bizottsága február 14-i ülésén tárgyalta s nem támogatta egyértelműen a javaslatot. Gerevich kinevezésére végül csak négy év múlva került sor. Hamarosan azonban újabb megbízást kapott, öcscsének és Berzeviczy Albertnek köszönhetően. Öccse, Gerevich Zoltán (1886-1932), a Külügyminisztérium hírszerző osztályának vezetője volt, s mint ilyen egyik meghatározója a hivatalos külföldi „magyarság-propaganda" kialakításának, így az Olaszország felé irányuló kapcsolatok elmélyítésének is. Fontos szerepet vitt 1920-ban a Corvin Mátyás Magyar-Olasz Tudományos, Irodalmi, Művészeti és Társadalmi Egyesület létrehozásában. Ennek elnöke Berzeviczy Albert, az MTA elnöke, főtitkára Gerevich Tibor lett. 55 1922. március 11-én Vass József vallás- és közoktatásügyi miniszter a MOB rendes tagjává nevezte ki, mint a minisztérium„egyházművészeti szakmegbízottját". 56 1922. május 11-én az MTA levelező tagjává választották, egyik ajánlója - Klebelsberg Kunó rokona és kegyeltje - Hekler Antal volt. Kettőjük között - Gosztonyi Ferenc diszkrét és találó kifejezésével -„kiélezett verseny"folyt. 57 1922. május 5-én a minisztertanács hozzájárult kinevezéséhez Rómába, hogy az olasz állam által a Római Magyar Akadémia lefoglalt épülete, illetve a modenai Corvina-kódexek ügyében tárgyaljon. Munkája sikerre vezetett, a zárlatot feloldták, Arduino Colasantinak, az olasz állami gyűjtemények főfelügyelőjének, minisztériumi államtitkárnak, Gerevich barátjának köszönhetően, aki az ügyben a miniszternek referált. Gerevichet 1923-ban kinevezték az intézet igazgatójának, Fraknói Vilmos és Berzeviczy Albert hathatós támogatásának köszönhetően. (Már Klebelsberg igyekezett - különböző átszervezési ötletekkel - csökkenteni befolyását Rómában. Gerevich azonban 1936-ig az intézet igazgatója maradt, majd kurátora lett. Annakellenére, hogy a későbbiekben „alárendeltebb szerepet"játszott az intézmények életében, a későbbi igazgatók - Miskolczy Gyula, Koltay-Kastner Jenő, Genthon István - regnálása idején is, egészen 1944-ig, hathatósan tudott beleszólni azok működésébe és érvényesíteni tudta akaratát. 58 ) 1924. november 8-ától a Kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetem Keresztényrégészeti Intézet (1930-tól Művészettörténeti és Keresztényrégészeti Intézet), a Hekler Antal tanszéke mellett létrehozott (neki kreált) másik művészettörténeti tanszék vezetője lett. Tanítványai, mind magánbeszélgetésekben, mind megjelent írásaikban, nagy tudású, roppant tárgyismeretű, szuggesztív előadónakjellemezték, aki néha meglepő fordulatokkal színezte előadásait. A két professzor rivalizálása azonban tanítványaik kapcsolatát szerencsére nem árnyékolta be. 59 (2. kép) Gerevichet 1930. július 5-én az Országos Egyházművészeti Tanács ügyvezető alelnöke, 60 1934-ben a Comité International d'Histoire de l'Art titkára, 1934. május 11-én az MTA rendes tagja lett. Az elnök szerepe a MOB történetében/életében meghatározó, ha nem is végzetszerűen. Miután a funkció szabályzatokkal csupán „puhán" körülhatárolt volt, mindig a funkciót betöltő személyiségétől függött, hogy azt mennyire töltötte ki tartalommal, mennyire tágította. Az elnök nem állt a minisztérium alkalmazásában, hivatalát tiszteletdíj nélkül töltötte be. Forster, minden a minisztériummal kapcsolatos konfliktusa ellenére, betartotta a határokat - a szolgálati utat -, azokat nem lépte át. Gerevich viszont „gátlástalanul" kitágította, s ha kellett, átlépte azokat. A szolgálati út figyelmen kívül hagyásával megkerülte a minisztériumi bürokráciát, közvetlenül a miniszterrel intézte az ügyeket, a minisztérium megfelelő osztálya helyett. Erre annál inkább lehetősége volt, mert a MOB közvetlen a miniszter alá tartozott, de az évek során a minisztériumi ügyintézés tagolódásával az ügyeket már az illetékes osztályok intézték. Ha kellett még magasabb fórumokhoz fordult. Kapcsolatait külső nyomás
