Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Bardoly István: Gerevich Tibor és a műemlékvédelmi törvény. Adalékok a magyar műemlékvédelem történetéhez I.

gyakorlásra is felhasználta a minisztériummal szemben. Hangsúlyozni kell: a szakember áttekintésével és tudásával képes volt politikusán és politikusként képviselni a műemlékvédelem érdekeit. Mert politika és műemlékvédelem elválaszthatatlanok egymástól, minden politikai rendszer önreprezentációja érinti valamilyen módon a műemlékeket. Ez az érintkezés a hivatal fennállása óta létezik, gondoljunk csak a Koronázó templom „restaurálására", vagy a millenniumi emlékekre,„melyeknek gondozását és megőrzését a Nm. vallás- és közoktatásügyi miniszter 22.750 /1907 (411/1907) számú rendeletével tárcája tárgykörébe átvette." (Függelék: No 2.) Az elnök szerepe abban is döntő, milyen mértékben hagyja elbillenni - ha egyáltalában hagyja -, vagy képes megvédeni a szakmaiságot a politika mindig grandiózus (néha bizony színpadias) igényeihez képest. Épp Gerevich volt az, aki a 19. század második felében történt ilyen beavatkozásokról tán a legélesebben nyilatkozott Forster és Éber mellett:„a Mátyás-templomot a zseniális Schulek Frigyes forgatta ki eredeti jellegéből, a magyar gótikára jellemző zártabb faltömegeit feloldotta, tornyát, kapuzatait önkényesen képezte ki [...], úgyhogy a Mátyás-templom mai megjelenésében egy kiváló XIX. századi építésznek, megvesztegetően szép alkotása, mint restaurált műemlék azonban egyike a legnagyobb, helyrehozhatatlan tévedésnek."

61 És ő pontosan tudta, hogyan söpörte félre annak idején a „Magas Minisztérium" Henszlmann tiltakozását. Ha valamiben nem engedett Gerevich, hát ebben, a lehetőségekhez mérten, nem, s ügyes diplomataként - ha kellett hízelkedve, ha kellett fenyegetődzve - tudta összeegyeztetni a politika szándékait és„vágyait"a korszerű műemlékvédelmi szakmaisággal. Az érintkezési pontok ellenére - mind a politikával, mind a műemlékvédelemmel -, a hangsúlyok máshova estek a kortárs művészettel (ún. Római Iskola) - egyházművészettel kapcsolatos tevékenységében.

62 Bizonyos, hogy széles szakmai elismertsége, személyének rövid idő alatt kialakuló azonosítása „a műemlékvédelemmel", biztos háttere volt ennek. Akár kultusznak is nevezhetnénk, és talán mindegy is, hogy azt ő maga építette vagy építtette.

63 Gerevichet, mint a szakhivatal megteremtőjét, megszervezőjét szokták emlegetni 1945 óta. Ö azonban csak a hivatal újjászervezéséről beszélt, jogosan.

61 A hivatalt Forster „szakközegnek" nevezte/' az 1901-ben, 1902-ben, 1922-ben készült, illetve az 1933-as szervezeti szabályzat „szaktestületnek". 1872-től 1948-ig annak alapján működött, amit a legutolsó hivatalosan elfogadott szabályzat úgy határozott meg, hogy az országos bizottság a vallásés közoktatásügyi miniszterhez intézi előterjesztéseit, de ügyeinek elintézése érdekében közvetlenül érintkezhet más hatóságokkal és egyénekkel. Tehát függetlenül attól, hogy bizonyos ügyeit egy külső szakértőkből (bizottság) és mi értékeink 2. kép. Gerevich Tibor. Márton Ferenc rajza, Róma, 1924. május 29. {Magyarság, 1925. március 1.6.) a MOB apparátusából álló testület tárgyalta, lényegében mindig is szakhivatal volt, és mint az államigazgatás alárendelt része, annak megfelelően is működött. Ez a szakhivatal jelleg - tehát lényegében a bizottság nélküli, vagy avval utólag jóváhagyatott döntéshozatal -, az elnökre és apparátusára szűkülő önálló ügyintézés már Forster idején egyre erősebbé vált, az eseményekre történő gyors reagálás szükségessége és a növekvő ügyszám miatt is. A testületi jellegű ügyintézés az 1922-ben létrehozott végrehajtó bizottsággal elérte lehetőségei határát. Gerevich egyszerűen elsorvasztotta az állandó és végreható bizottságot, az ügyeket kizárólag ő és apparátusa (Szentiványi Gyula, Genthon István, Dercsényi Dezső, Nagy Zoltán, Lux Kálmán) intézte, és gyakorlatilag is életbe léptette az 1933-as szabályzattervezet több pontját (főtitkár, stb.). Szakemberekből álló hivatal volt, hivatalnok szellem nélkül. Nem csak