Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Gábor Eszter: Stadtwäldchen Allée – Városligeti fasor (1800-1873)

tömeg bal oldalán volt a bejárat, a lépcsőház, amely emeleti toronyszobába vezetett. Emeleti alaprajz híján és a homlokzati rajz vázlatossága következtében nem lehet pontosan megállapítani, hogy a toronyban szoba volt-e vagy kilátó veranda. A négy pilaszter köze egyaránt lehetett ablak vagy szabadon maradó nyílás. A tornyot lapos sátortető fedte. A csaknem szimmetrikus alaprajzon hangsúlyosan aszimmetrikus volt a felépítmény, a kerti fronton balról jobbra fokozatosan csökkenő magasságokkal és eltérő nyíláskiosztással. Az eltérő magasságú tömböket fedő, egymásra merőleges gerincű nyeregtetők és a torony sátortetője az itáliai villastílusú épületek megszokott rendszeréhez igazodtak, csak mindezt kertilakhoz illő kis méretben.

132 Anton Cettner (máshol Zettner vagy Czettner) 1847ben Joseph Diescherrel terveztette szerény házát a városligeti 24. számú telkére.

1 ;

* (30. kép) A magyar parasztházakra emlékeztető tornácos épület hosszoldalával az utcára merőlegesen, a szomszéd felőli telekhatár mentén helyezkedett el. Egy szobasoros volt, a szobák előtt végighúzódó tornáccal. Különössége - és ezzel határozottan eltért a parasztházaktól -, hogy az utcai fronton, az egyetlen nyílása mögött az istálló kapott helyet (a nyílás magasra helyezett félkör alakú lunetta volt), ezután jött a kocsiszín, majd a pincelépcső után következtek a lakóhelyiségek: konyha, előszoba, majd két szoba. Mindez egy félnyeregtető alatt. Az elrendezésnek volt logikája, hiszen a rendetlenséggel járó tevékenységek a hátsó utca felé kerültek és a lakás 30. kép. Cettner Antal házának tervrajza. Diescher József, 1847. (Városliget No. 24.) 29. kép. Jordan Józsefné sz. Sebastiani Mária házának tervrajza. Zitterbarth Mátyás, 1841. (Városliget No. 2.)