Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Bardoly István: Gerevich Tibor és a műemlékvédelmi törvény. Adalékok a magyar műemlékvédelem történetéhez I.

viselkedése autokrata határozottsággal párosult. Tanulmányait Pasteiner Gyula tanítványaként a budapesti egyetem végezte. Tagja volt a korszak szellemi elitjét nevelő Eötvös Kollégiumnak (a,,Rómát járt",Meredich" aki „La Rochefoucauld-t épp úgy ismerte mint Brunelleschit"

41

). Disszertációját az arányelméletek történetéről írta,

4-' benne Henszlmann Imre elképzeléseinek bírálatával. 1904-1906 között Berlinben és Bolognában képezte magát tovább (ahol „a legjobban érezte magát széles e világon"

43

). Itt kötött életre szóló barátságot Arduino Colasantival (1877-1935) az Antichità e Belle Arti fiatal tisztviselőjével, majd 1919-1928 között nagytekintélyű, államtitkári rangú vezetőjével, akivel közös tanulmányt is publikált a Pálffygyűjtemény Szépművészeti Múzeumban található olasz képeiről. 1908-1911 között az Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának gyakornoka, majd 1911-1925 között a Régiségtár segédőre volt. 1911-től az olasz művészettörténet magántanára lett a budapesti egyetemen. Az olasz kapcsolatok egész életét, karrierjét, végigkísérték, meghatározták, igaz, nem csak tudományos értelemben. A (jól)élni szerető és tudó Gerevich olasz kapcsolatairól - és azok„bizalmas" természetéről -, ellentmondásos személyiségéről, legendák keringtek a 30-as évek Budapestjén.

44 Jó olasz kapcsolatai révén az ottani műemlékvédelemről, restaurálásról is szerzett tapasztalatokat, s mások mellett, ezekről rendszeresen írt a Múzeumi és Könyvtári Értesítőben. Igy nagy elismeréssel ismertette Forster Gyula munkáját az olasz műemlékvédelmi törvényről, külön kiemelve, hogy a bírálatot a „legilletékesebb mondja". Hosszabban kitért az ingó műemlékek védelméről Forster által 1909-ban készített, s különböző hivatali fórumokat már megjárt törvényjavaslatra. Kiemelte, hogy Forster „kívánatosnak tartja, hogy az ingó műemlékek védelmét célzó törvényintézkedéssel egyidejűleg az ingatlan műemlékekre vonatkozó 1881:39. törvénycikk hiányai pótoltassanak. Elsőrendű nemzeti és kulturális érdek kívánja, hogy a Forster-féle törvényjavaslat minél hamarább a törvényhozás háza elé kerüljön."

45 Foglalkozott az 1913-ban elfogadott francia műemléki törvénnyel, amelyet „a modern építkezési spekuláció és a műkereskedelem egyre fokozódó étvágya" elleni védekezés hívott életre, és egy hosszabb írásában részletesen ismertette az olasz múzeumi és műemléki szervezet felépítését.

46 Személyes emlékeit is felelevenítő cikkben búcsúzik a neves, Bolognában dolgozó, műemlékes építésztől, Alfonso Rubbianitól (1848-1913), aki Violet-le-Duc elméletének és módszerének híve volt. Ahogy írja: „Mint restaurátor inkább a puristák irányához tartozott, anélkül, hogy szigorúan dogmatikus lett volna s minden áron restaurálni akart volna. Az emlékek idők folyamán megváltoztatott részeinek és toldásainak történeti jogát csak akkor ismerte el, ha ezek kiváltságukkal az integráns eredetinek qualitásait elhomályosították. Rendkívüli egyénisége nemcsak a múltat varázsolta vissza, hanem hatással tudott lenni a jelen építészeti fejlődésére."

4

'' Részletesen ismertette az osztrák műemléki topográfia első köteteit, nemcsak az egyes emlékek feldolgozásának-leírásának módszerére és rendszerére kitérve, de a bennük található magyar vonatkozások részletes katalógusával; írt a cseh topográfia egyik kötetéről is.

48 Ismétlődő olasz útjai során anyagot gyűjtött Berzeviczy Albert - 1903-1905 között Tisza István kormányának kultuszminisztere, 1905-1936 között az MTA elnöke - Aragóniái Beatrixról készülő forráskiadásához.

49 (Csupa olyan kérdés, probléma, téma, melyekkel Gerevich még többször találkozik a későbbiekben, igaz akkor már hivatalból.) A háború idején Krakkóban és Esztergomban dolgozott a Czartorisky-gyűjtemény, illetve a prímási képtáranyagánakfeldolgozásán. Ez utóbbi feladatra Csernoch János esztergomi érsek kérte ki a Magyar Nemzeti Múzeumtól, ekkor kötött életre szóló barátságot Lepold Antal kanonokkal.

50 A háború és összeomlás Budapesten érte, sok új kihívás elé állítva. A Magyar Nemzeti Múzeum igazgatósága 1918. november 7. ülésén Fejérpataky László elnök, mb. igazgató, javasolta, hogy„sürgősen lépések tétessenek a bécsi udvari múzeumok és közös gyűjtemények megfelelő anyagának Magyarország részére való biztosítása iránt." Az előkészítő bizottság már decemberben működött Budapesten, melyet Fraknói Vilmos püspök vezetett, mint a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője. Hamarosan megkezdődtek Bécsben a tárgyalások. Közben 1918 decemberében az is felmerült, hogy Gerevichet, Zambra Alajos és Kőszegi László társaságában Rómába küldi az Országos Propaganda Iroda.

51 Szerencsére ez meghiúsult, mert nagyobb feladat várta. A román csapatok Nagyváradhoz közeledtek, s az aggódó Csernoch prímás sürgetésére megszerezte a Károlyi kormánytól az engedélyt az Ipolyi-gyűjtemény Budapestre szállítására. 1919. január 2-án már Nagyváradon pakol: „a betegágyból jöttem Váradra, minthogy a románok jönni akarnak, siettem. Kockáztatom egészségemet, de soha többé a Keresztény Múzeum kiépítésére ily alkalom nem lesz."

52 Nagy ambíciók feszítették. Néhány nappal a Tanácskormány megalakulása előtt, 1919. március 16-án írta egy levelében a tárgyalásokra Bécsbe induló Gerevich: „Ez az utolsó alkalom, hogy lábamat, tanulmányaimnak s ambíciómnak megfelelő pozícióban megvethetem, ha ez nem sikerül, vége életálmomnak, leszek szamárlétrán keservesen nyögő hivatalnok; most mindenki elhelyezkedik; kivel indultam s tanszékre concurráltam, újabb lemaradásom megkötné hitemet a jövőben".

53