Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Történet - Vándor András: 16-19. századi ácsolt tetőszerkezetek Magyarországon

36. ké]>. Fonó. r. k. lemplom, főszámaIIás 37. kép. Forró, r. k. templom, mellékszarrtállás lilásra igénybevett áthidaló gerendákra támaszkodva épül meg es a szerkezel hosszirányú merevségét biztosítja. A hosszrács mindig talpgerendán nyugszik, melyről oszlopok és merevítők indulnak a fejgerendáig. Nagyobb mértek esetén a rács többszintes olymódon, hogy a fejgerenda a következő szint talpgerendájának a szerepéi is betölti. A többszintes rácsok oszlopai minden esetben egy darabból készülnek, míg a merevítők vagy szintenként, vagy átfutó elemként kerülnek kialakításra. A hosszrács oszlopai a főállásokban helyezkednek el és a haránt irányú kötők az oszlopba metszenek bele, vagy arról indulnak. A mellékszaruállás kötő elemei a hosszráccsal sohasem találkoznak. A hosszrács fejgerendáira ülnek fel általában a szintenként elhelyezett torokgerendák, de ettől független elhelyezkedésre is van példa. A középkorinak nevezett szerkezeti rendszerben a szerkezet egyes elemei erőlanilag is több fajta igénybevételnek vannak kitéve. Az áthidaló gerenda összefogja a falakat és hordja a hosszrácsol (hajlítás). A torokgerendák összefogják a szaruzatot és kitámasztják a hosszrács fejgerendáját (húzás és nyomás). Az erőtani elemzés arra mutat, hogy a készítők a szaruzat síkját kívánták a sok megtámasztással alakváltozás mentessé tenni, és különleges jelentőségei tulajdonítottak a szerkezet hosszmerevségénck. A funkcióknak az ilyen módon történő elválasztása és a teljes szerkezet egységes kezelése az, amely ezt a rendszert lényegesen megkülönbözteti a barokk tetőszerke zet i rend

szc

rlő 1. A középkorinak nevezett tetőszerkezetek jellemző anyaga a bárdolt tölgyfa. Az elemeket feles lapolással, fecskefarkos kötéssel és keményfa vendégcsappal, illetve variációikkal kötik egymáshoz. (35. kéj)) Ez a kötésmód, a beépített gerendára húzást és nyomást egyaránt át tud adni és a vendégcsap az elhelyezés síkjára merőleges mozgást is képes felvenni. Egyegy ilyen csomópont vagy a kötések rengetegével szabdalt oszlop a mesterségbeli tudásnak különleges tanúja. Az ácsok teljesítményének értékét tovább emeli, ha figyelembe vesszük, hogy csak a ferdeszögű ácsszekerce, bárd és véső, valamint a fúró állolt rendelkezésükre az anyag erdei kitermelésétől a beépítéséig. Az építési technológia menetét sajnos nem ismerjük. Valószínű, hogy az épület méreteinek ismeretében zsinórpadot készítettek az építők és itt szabták, illesztették az egyes elemeket keresztmetszetekre, illetve a hosszrácsos tartóra bontva a szerkezetet. Az így elkészült teljes szerkezetet aztán a falak megépülte után a helyszínen állították össze. Ezt látszik alátámasztani, hogy az elemeket számozták és betűjelzéssel látták el, mely jelzések egyértelmű feloldása mindezidcig nekem nem sikerült. A feltételezettnek azonban nagymértékben ellentmond, hogy a megismert szerkezetek precízek, pontosak, holott az élő anyag (a tölgyfa különösen) a leszabás és a beépítés közötti időben jelentős mértékben változtathatja alakját. A hossz- és keresztirányú elemek találkozást pedig csak a teljes szerkezet ,,szárazon" való összeállításakor lehet pontosítani. A másik lehetséges megoldás a teherhordó falak elkészülte után az áthidalógerendákon kialakuló szinten történő azonnali megmunkálás és összeállítás. Ezt támasztja alá például az avasi templom fedélszerkezetének különleges nagy mérete, s az, hogy a szerkezetet a gyakorta alkal-