Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Történet - Vándor András: 16-19. századi ácsolt tetőszerkezetek Magyarországon

mázolt görbe, elcsavarodott fákhoz igazították. Nehéz elképzelnünk azonban, hogy ilyen ideiglenes állványokon ilyen pontos munkát végeztek volna. így tehát a munkamenet kérdéseit ma sem látom megoldottnak. Az előzőekben főbb vonalaiban körülhatárolt tetőszerkezeti rendszert, azért neveztem középkorinak, mert a legkorábbi ismert magyarországi ilyen tetőszerkezet a 15. század végéről való

2

, mert hasonló szerkezeteket építettek a 16. században is, s végül azért, mert jellegzetesen különbözik a 18. századi később tárgyalt barokk tetőszerkezetektől. A mai Magyarország területén a kutatás az egy sopronitól eltekintve, a töröktől meg nem szállt keleti, észak-keleti vidékeken talált középkori tetőszerkezeteket. A fellelhető emlékek a középkori építésű templomok fölött találhatók és némelyikről feltételezhetjük, hogy az a kőszerkezetekkel egyidős (Korlát rcf. tpl.). A továbbiakban részletesen ismertetem három templom tetőszerkezetét, majd röviden a többi általam ismert, középkori jellegű fedélszerkezetet. Forró, római katolikus templom (Borsod-Abaúj-Zemplén megye ) A falu közepén emelkedő, a nyolcszögű három oldalával záródó szentélyű, keletek gótikus templom, 14-es számjelzésű szaruállásának áthidalőgerendáján a következőket közli az ácsmester, latin nyelvű vésett feliratában: (betű szerint) IAC ROS.MO.FA.PRI SECUNDO.MICHA GOMBOS PASTORIS MO AL VA.KE. QUI REPAR.TEMP.HOC.ANO DO. 1591. TEMPORE.IVDEX PR.IA.SEL.GR.PA COLE IO KO.IVR.VABOR.ST.SI NI V TO CE Azaz: a templomot 1591-ben állították helyre, Alattyáni Mózes lelkipásztorsága idején, és a második mester Gombos Mihály volt. Úgy véljük, ő véshette fel ezt a szöveget

3

, melynek további részei még feloldásra várnak. A közölt felirat ugyan helyreállításról beszél, azonban fel kell tételeznünk, hogy nem egy korábbi fedélszerkezet javításáról, hanem a meglévő templom falainak rendbehozataláról és egy új fedélszerkezet készítéséről értesít bennünket a mester. Ezt látszik bizonyítani a szerkezet egységes volta és a szaruzal folyamatos számozása is. A tetőszerkezet tehát 1591-ben készült. • -F7-1 1 1 1 i I 1 m I 1 L i \ \ i i I i 1 i i i '/ \ /Á //\ / T /VJK Y/ 1 \ í ' t \i/ \\ { \ / K i 38. kép. Fonó, r. k. templom, hosszmetszet A tető két keresztmetszetének szerkezeti elrendezésében, illetve erőjátékában alapvető különbség nem észlelhető: az oszlop a hosszmerevítő rendszer része. Ennek ellenére a könynyebb tárgyaihatóság érdekében (mint korábban jeleztem) - főszaruállásként (a) és mellékszaruállásként (b) fogom a különböző keresztmetszeteket értelmezni, itt és a következőkben is. (36-38. kép) A minden szaruállásban lévő áthidaló (tartő) gerenda a teherhordó falakon nyugvó sárgerendára támaszkodik és olyan mértékig nyúlik a falak külső oldalán túl, hogy a főpárkány kialakításához helyet biztosítson a fölötte lévő vízcsendesítőket fészkes horgolással kötötték a gerendavégekre, így adtak lehetőséget a további kiülés megoldásához. Ezt a megoldást a későbbi átalakítások megszüntették. A szarufákat a sárgerenda fölött, egyszerű beeresztéssel kapcsolták az áthidaló gerendákhoz, így azok távolsága a gerendavégektől elegendő biztonságot nyújtott az esetleges kiszakadás ellen. A nagy vízcsendesítő is az indokoltnak tartott távolság kialakítását biztosította. A szarufák alsó részéhez és az áthidaló gerendához kapcsolódó ferde kötő az egyik legjellemzőbb eleme ennek a fedélszerkezet típusnak. Jellemzők a vízszintesen elhelyezett torokgerendák is, melyekkel a gerincnél lévő feles lapolású kapcsolat elkészítése után a keresztmetszet már önmagában merevnek tekinthető. Változó elemként jelenik meg a mellék-szaruállásban a két torokgerendát is átmetsző, ferde kötőgerendapár, a főszaru-állásban pedig az oszlophoz csatlakozó 3x2 darab ferde kötőgerenda. A kötőgerenda kifejezést kénytelen vagyok jobb híján használni a továbbiakban is, a ke-