Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Történet - Marosi Ernő: A zsámbéki kolostorromok

tikus restaurálási gyakorlat nyelvén az, hogy a zsámbéki déli torony sisakját Jakon is alkalmazták. Bogyay Tamás körültekintő megfogalmazása az épületlípus kérdésében ma is érvényesnek fogadható el. Eszerint „Az építtetők adta alapterv és az esetleges különleges kívánságok keretén belül a technikai eszközök és a formai megoldások kiválasztása, azaz a voltaképpeni művészi kialakítás a kézművesipar névtelenségében dolgozó építőmesterek, kőfaragók és festők dolga."

42 Ezen az elgondoláson belül a jáki tervváltozás problémája egyértelműen „az építőmesterek dolgát" érinti. Ezért Bogyayhoz képest visszalépés az a feltevés, hogy Zsámbékon a jáki mesterek tűztek volna ki egy Ják I.-típusú tervet - mellesleg c feltevésnek Zsámbékon nincsenek olyan egyértelmű épületarcheolőgiai bizonyítékai, mint amilyenek Jakon adva vannak.

43 Ha nem határozott épülettervek, tervrajzok, (amelyeknek alkalmazása a 13. század első felének franciaországi gótikus építészetében is vitatott

44

) cirkulációját kívánjuk feltételezni, akkor a típust konstituálő elemeket a szokásban, a hagyományban, az általánosabban körülírható funkcionális (pl. liturgiái) kívánalmakban kereshetjük. Ezeket nem szerves egységben, hanem külön-külön vihették át. A valóságban az érintett emlékek egyike sem mulat minden részletre kiterjedő, standardnak tekinthető megoldást. A nemzetségi monostorok típusa a legmegbízhatóbban nem az építészeti tipológia oldaláról, hanem az írott források felől határozható meg, mégpedig a középkori formuláriumok és a Tripartium közbecsűre vonatkozó formulájával: „monasterium sive claustrum sepulturam patronorum et aliorum specialium nobilium sepultarum habens" - illetve „ecclesia cum duobus pinnaculis ad modum monasterii fundata" - Mivel létezik ,,ecclesia cum duobus turribus, seu cum duobus pinnaculis non penes monasterium cxistens, vei non per modum monasterii fundata" is, feltehető, hogy a szerzetesek lakására szolgáló épületek jelenléte vagy hiánya is megkülönböztetést jelentelt.

45 A nemzetségi monostorok legfontosabb megkülönböztető jegyeit tehát: - a szerzetesi közösség használatára, - a patrőnusoknak a templomban való temetésére szolgáló berendezésében, valamint - a kéttornyos megjelenésben kereshetjük. E jegyek közül a kéttornyos nyugati építmény (csak általános sajátosságaiban meghatározott) megoldására éppen Zsámbék a meggyőző példa, ahol a támpillérek az épület szerves részeinek bizonyultak.

46 Sztereotip, mert a lehető legegyszerűbb és igen régen kialakult megoldásnak tekinthető a kereszthajő nélküli, három apszisos, bazilikális elrendezés is. Ezen túlmenően a szerzetesi templomok liturgiái rendjéről, az oltárelrcndezésről stb. nem sokat tudunk. Az egyik kivétel éppen Zsámbék, ahol a diadalív pillérein a lábazati párkány meglehetős pontossággal mutatja meg a szerzetesi kórus és a mellékhajók padlószintjének magassági különbségeit. Az első kél főhajópilléren féloszlop-tagozatok magasan indulnak: ebből arra lehet következtetni, hogy itt stallumok állhattak, tehát a chorus minor területe elhatárolható. A szerzetesi kórus előtt lehetett talán a patrónus (?) sírja is (1. fent), ez esetben a temetkezési funkció egy fontos, jellegzetes megoldását is ismernénk. A szerzetesi kórus illetve a szentély térbeli tagolása, magassági viszonyai viszont még számos tisztázni valót rejtenek magukban. Nehezebb, szinte megoldhatatlan feladatnak tűnik a monostortemplom bízvást feltehető körmeneti liturgiájának a rekonstrukciója. Talán ezzel függ össze a nyugati rész földszintjének előcsarnokszerű kialakítása is. Továbbá a körmeneti liturgia rekonstrukciójával a nyugati és déli bejárat funkciója is differenciálódhatna. Erre vonatkozó forrásanyag azonban aligha remélhető. A kegyúri temetkezéseket szolgáló megoldások közül a Jakon feltételezett, de archeológiailag nem bizonyított,

47 valamint a Felsőörsön régészeti módszerekkel felismert

48 elrendezés is számbajöhet. Ennek érdekében a monostortemplom nyugati részén további kutatások, megfigyelések szükségesek. Egyértelműen kötelező, tipizált megoldással, úgy látszik, aligha lehet számolni. A leginkább kérdéses és egyben a legspeciálisabb építészeti megoldást Zsámbékon a nyugati tornyok emeleti kápolnái jelentik. Ezeket semmi sem köti össze sem az írott forrással igazolt felsőörsivei,

49 sem az ülőfülkék és konzol alapján feltételezett jakival. Bővebb megvilágításra szorul felépítésük módja, funkciójuk is. Az az értelmezés, amely szerint a premontrei rendben szokásos kápolnapárnak egy ideiglenes szükségmegoldásként való elhelyezéséről lenne szó, egyszerűen minden alapot nélkülöz,

50 az ebből levont kényszer-tervváltozás elméletével együtt (1. fent a 6 szaka-