Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Adattár - Beszámoló az 1980-1990 közötti munkákról

PÁPA, Corvin János u. 9. Lakóház, ún. Corvin-ház A város legrégebbi lakóépületeként számontartott űn. Corvinház kutatására 1984—85-ben került sor. Az épület egyemeletes L-alakú lakóházként épült fel a 15. század végén. Külön periódusban boltozták be a kapualj első szakaszát és a két földszinti szobát. A boltozási periódust a kapualj reneszánsz gyámkövei datálják a 16. század elejére. A 18. század második felében készült el a copf architektúrájú utcai homlokzat, a másodlagosan beépített elszedett kapu-kőkerettel. A 19. század közepén jött létre a jelenlegi zárt tömbű épület a lépcsőház és a kapualj második szakaszának megépítésével. A ház kapualjában a régészeti feltárás egy 12—13. századi cölöpösszerkezetű építmény maradványait tárta fel. Művészettörténész: Dávid Ferenc és Haris Andrea (OMF). Régész: Ilon Gábor (Városi Múzeum). HA PÁPA, Fő u. 1. Griff szálló A Fő tér és a Fő utca sarkán álló egyemeletes sarok épület kivitelezés közbeni falkutatása 1985-ben történt. A levéltári anyag kizárta a korábbi szakirodalom feltételezését, hogy az épület eredetileg kolostornak épült, és a falkutatás sem talált semmilyen erre utaló részletet. 1743-62 között lett a korábban magántulajdonban lévő telek az Esterházy család Griff fogadójává. A 18. század közepén épülnek fel az egyemeletes Fő tér Fő utca felé eső szárnyai, a 18. századi városábrázoláson látható sarokerkéllyel, az udvari homlokzatokon árkádívekkel. A 18. század végén építik meg a földszintes gazdasági szárnyat, majd a 19. század legelején az egyemeletes udvari szárnyat, amelyben a pápai kaszinó bálterme volt. Századfordulós átalakítás az udvari lépcsőház tömbje, és ekkor kapcsolják a szállodához a Fő tér 15/1. számú addigi lakóépületet. A Fő tér 15/1. ház egységes egyemeletes lakóház, amely a 19. század második felében épült. Az épület pincéjében a kutatás a jelenlegi alaprajzi elrendezéstől teljesen független középkori pincerészietet tárt fel, félköríves elszedett kőkeretes kapuval, mécsestartó fülkével. Kutató: Haris Andrea (OMF). HA PÁPA, Fő u. 4. Lakóház A csak részben kiürített és kivitelezés alatt álló épületben, melynek földszintjén különféle üzletek működtek, csak korlátozott mértékű kutatás volt végezhető 1983-ban. Különös jelentőséggel bír azonban, — tekintve, hogy Pápa belvárosában a középkori építkezések megmaradt részletei még feltáratlanok — hogy az épület középköri eredetét bizonyító részletek kerültek elő. A földszinten középen feltárható volt egy kőből falazott épület kapualja, - egyébként a ház többi fala tégla — mely sík lefedésű volt az előkerült gerendafészkek tanúsága szerint. Az utca és az udvar felé széles ívvel nyílott, a nyugati fal közepe táján kőből faragott, csúcsíves elszedett gótikus ajtókeret látott napvilágot. Az épület nyugati szárnyában az emeleten feltártunk egy nagyméretű barokk konyhát. Az építészeti helyreállításnál a középkori kapualj lehetőség szerinti bemutatását tűztük ki célul. Művészettörténész: D. Mezey Aüce (OMF). Építésztervező: Cserhalmi Gyula (Győr-Sopron Megyei Tanácsi Tervező Vállalat). Építtető: VGV Pápa. MA PÁPA, Fő tér 23. Az 1987-ben végzett kutatások során megállapították, hogy a ház első építési periódusában — a 15. század végén, 16. század elején — földszintes, háromsejtes alápincézett lakóház volt a telek mélyén, a nyugati telekhatár mellett. A kőépülethez a Fő tér felől favázas épület csadakozott. A 17. század első felében a Fő tér felé egyemeletes, egytraktusos kőház épült, a középkori háztól függetlenül. A harmadik építési periódusban, 1680 körül kötötték össze az addigi épületrészeket L-alakban. az egyemeletes ház az udvar felé árkádíves folyosóval nyílott, homlokzata geometrikus sgrafittóval volt díszítve. Az udvaron egy másodlagosan felhasznált gótikus oszloppal alátámasztott sarokerkély készült ebben a periódusban. 1739-ben Kenessey István építtette ki a házat jelenlegi U-alakű formájában, az utcai homlokzaton két zárterkéllyel, a keleti szárny emeletén díszes stukkős szobákkal. Kutató: Haris Andrea (OMF), Hon Gábor (Városi Múzeum). HA TAPOLCA, Martinovics Ignác u. Alsó malom A terület, ahol az Alsó-malom épületei állnak, az írott források szerint már a korai középkortól Tapolca belső részéhez tartozott. A Malom-tóból kifolyó patak már igen korán kedvező lehetőségeket kínált az életfontosságú malomépítéshez. Ennek megfelelően már a 14. századtól bizonyítható malmok megléte ezen a szűkebb környéken s nem tekinthető véleüennek, hogy a 19. század közepén is csak itt dolgozott két malom. A kutatás során - 1985-ben - azonban nem sikerült bizonyítani, hogy a mai malom együttes helyén már a középkoriban is malom állt, illetve nem volt igazolható, hogy az általunk meghatározott legkorábbi malomépület már a középkorban állt volna. A 7 x 8 m-es külső méretű, földszintes épület építését — a rendelkezésünkre álló ismerteink alapján — nem helyezhetjük a 18. század első felénél korábbi időre. Jellegzetes vörös sarokarmírozásának és párkánydíszítésének — melynek rendszerét a kutatás során határoztuk meg — analógiái mind a 16—17. századból, mind pedig a 18. századból ismeretesek. Nyílásairól keveset tudunk. Bejárata valószínűleg a később elbontott keleti falában volt. Ablaknyílásai kisméretűek voltak. Feltétezzük, hogy külső oldalát — a párkánynál megfigyeltekhez hasonlóan - díszített lehetett. Egy általunk ismeretlen időszakban falkoronáit kb. 50 cmrel megemelték s természetesen új födém is készült. Ez az épület, mely az 1858. évi kataszteri térképen is szerepel, 1866 előtt tűzvész áldozata lett. Valószínű, hogy a veszprémi püspök ezután nem csupán egy újjáépítést, hanem teljes átalakítást, illetve bővítést határozott el. Ennek során az épület kelet felé mintegy kétszeresére bővült s emeletet is kapott. Mindez a malomszerkezet teljes átalakításával járhatott együtt. A bővítmény északi oldalán egy évszámmal díszített főbejáratot, valamint tőle nyugatra az emeleten is kialakítottak egy létráról megközelíthető nyílást. A déli oldalon — a már álló molnárház felé — egy harmadik ajtót képeztek ki. A malomszerkezet-örlőmű megvilágítására dél felé a földszinten egy, az emeleten kettő, míg észak felé szintenként egy-egy ablaknyílás készült. A homlokzatokat höbörcsös, habarcstükrös vakolattal látták el. A szabadon álló épület ezután már csak néhány módosításon ment keresztül. Ezek az átalakítások nagyrészt nyílásrendszerét, valamint fedélszékét érintették. Ugyancsak feltevésekre korlátozódhatunk az épületegyüttes másik része, a lényegében önálló egészként is felfogható molnárház esetében. Az L-alakú - egy déü szobából, folyosóból, kamrából és pitvarból álló — lakórészekhez észak felől egy alápincézett, síkfödémmel eüátott, feltehetően a molnárlegények száüásául szolgáló épületrész kapcsolódik. A malom 1866 utáni architektúrájával megegyező homlokzattagolásával egységes egészet alkot és feltehetően már 1858-ban megvolt, hiszen az 1858. évi térkép is ezt tanúsítja. Kutató: Juan Cabeüo, Feld István, László Csaba (OMF). JC