Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Adattár - Beszámoló az 1980-1990 közötti munkákról

TAPOLCA, Templomdomb, Romkert A középkori templomtól nyugatra lévő területen 1984—88 között végzett ásatások során feltárták a középkori várkastély falait, tisztázták építési periódusait. A feltárást a falak konzerválása követte. Kutató: Törőcsik Zoltán. Építész: Erdélyi Balázs. Építtető: Városi Tanács. LCs TIHANY, Barátlakások Az Árpád-kori remetetelep újabb vizsgálatára 1982-ben került sor. Megtörtént a pontos geodéziai felvétel, és az 1. sz. cellacsoportban ásatást végeztek. Feltártak a kápolnában sírokat és a falazaton freskó maradványt találtak. Kutató: Uzsoki András vezette munkacsoport. LCs UGOD, Petőfi u. Plébániatemplom körüli várfalak Az 1977-től minden évben folytatott ásatások során feltárták a középkori vár falait, épületmaradványait. A feltárások nem terjedtek ki a templom belsejére. Régész: Mithay Sándor. LCs VÁRPALOTA, Szabadság tér 1. Vár, Vegyészeti Múzeum Az esztendők óta félbemaradt helyreállítás folytatására 1988ban nyílt némi remény. A város kezdeményezte, hogy a keleti szárnyat házasságkötő terem céljaira állítsák helyre. Ezt megelőzően kisebb szondázásra, az addig végzett kutatások újraértékelésére került sor. Megállapították, hogy a legkorábbinak meghatározható 14. századi palota kétszintes, hosszú egytraktusú épület volt. Tőle északra helyezkedett el a település temploma. A 15. századi átépítéskor kapcsolták a templomot és a korai palotát a négysaroktornyos együttesbe. A megkezdett helyreállítás ismét félbe szakadt. Kutató: László Csaba (OMF). Építésztervező: Oltai Péter (OMF). Kivitelező: Várpalotai Szénbányák. LCs VESZPRÉM, Szent István (korábban Vörös Október) u. 7. A középkori eredetű, többszörösen átépített lakóház szerkezethelyreállítással készült el. Kibontották a későbbi válaszfalakat, megerősítették a tartószerkezeteket. Elkészült a fedélszék és az új külső nyílászárók helyükre kerültek. A kiviteli munkákra 1982-ben került sor. Kutató: Kralovánszky Alán. Építész: Gál Tibor és Hoppe László (OMF). Kivitelező: OMF Székesfehérvári Építésvezetősége. HL VESZPRÉM, Vár u. 1. (korábban Tolbuhin u.) Volt Fecskendőház Az 1814-ben copf stílusban épült ház hosszú, 2+2+2+2+2 tengelyű szakaszához két megtörő — a várfal nyomvonalához, illetve a várfeljárő kanyarodásához és emelkedéséhez alkalmazkodva — szintén egységes homlokzati kiképzést mutató, 2+1 tengelyű rész csaüakozik. Ennek megfelelően a középső — szoborfülkékkel és attikával hangsúlyozott - rizalit nincs a homlokzat közepén. Az utolsó, egytengelyű, vakablakos szakasz a Tűztoronytól a várkapu hoz kifutó várfal és az épület belső homlokzata közötti teret takarja, melyet minden bizonnyal elfalaztak. A középső rizalit két oldalán egy-egy kosáríves lezárású, kőkeretes nyílás biztosította a fecskendők közlekedését. A fecskendők tárolására szolgáló - négyszakaszos csehsüvegboltozattal fedett — helyiség baloldalához csatlakozó két szobát az utca felől lehetett megközelíteni. Mindkét helyiséget csehsüveg boltozat fedte. A fecskendőház jobboldalát egy keskeny előtér zárta le, melynek utcai falában elhelyezett kőkeretes ajtó biztosította a bejárást. A középső rizalit sávjait, valamint a két oldalon lévő nyílásokat és az azokat tagoló lizénákkal keskeny kiülésű lábazat zárja le. A lizénákhoz és a sávokhoz tégla-vakolatból kiképzett osztópárkány kapcsolódik. Az emelet nyílásrendszere és főpárkánya — eltekintve a kisebb javításoktól — eredeti formájukban maradtak ránk. A kétszeresen megtörő hátsó szakasz nyírásrendszere lényegesen eltért a mai képtől. Eredetileg, egy lapos ívvel lezárt, feltehetően kőkeretes ajtó biztosította a bejárást az „L", alakban megtörő lépcsőházba. A keskeny - emeletre való feljutást biztosító — lépcsőházat pálcával összefogott, kagylódíszes stukkóval díszített teknőboltozat fedi. Az emelet jobboldali szobáját csehsüveg boltozat fedi. A lépcsőházhoz kapcsolódó, kosáríves boltozattal fedett ,,L" alakú nyitott folyosó képezi a várfalra néző belső homlokzatot. A nyitott folyosó felől lehetett megközelíteni a hat szobából álló sort. Ugyanakkor a szobákat az osztófalak tengelyében kialakított ajtókon át egymással is közvetlen kapcsolatban álltak. A folyosót és a szobákat egykoron teknőboltozatok fedték. A század végén, majd az azt követő évtizedek során az épület funkciója gyakran változott, mely számos esetben a belső elrendezés megváltoztatását, átépítését vonta maga után. Kutatás: 1984. Kutató: Juan Cabello, László Csaba (OMF). JC VESZPRÉM, Vár u. 1. (korábban Tolbuhin u.) Tűztorony A torony a várat övező falrendszer déli csúcsán áll. Eredetileg a kapu védelmét szolgáló kerek őrtorony volt. A 19. század elejétől városi tűztoronyként funkcionált. A 19. századvégi átépítés elrontotta korábbi architektúráját. A torony műszaki állapota szükségessé tette helyreállítását. Az 1984-ben készült program, majd a kivitelezési tervek után megkezdődött a helyreállítás. Kijavították illetve visszaállították a toronysisak rézfedését, az 1814-es nyílásokat, homlokzati képet. A körüljáró erkély kőlapjai alá vasbeton lemez erősítés került. Kutató: Rainer Pál (Bakony Múzeum). Építésztervező: Schőnerné Pusztai Ilona (OMF). Statikus: Vándor András (OMF). Elektromos terv: Gléz Dezső (OMF). Kerttervező: Jámborné Szikra Éva (OMF). Kivitelező: Városgazdálkodási Üzem (Veszprém). Építtető: Városi Tanács. Sch.PI VESZPRÉM, Vár u. 7. (korábban Tolbuhin u.) Lakóház A veszprémi vár területén a vár főkapujának maradványai mellett és a Tűztorony mögött elhelyezkedő épület kutatásánál alapvető kérdés volt levéltári adatok és a ház összevetésével azonosítani a téves számmal, egyes térképen szám nélkül szereplő épületet. Ezek alapján a Vár utca 1908 előttig 24-es, utána 3as számú házával megegyezik. A Padányi Bíró Márton-féle 18. század közepére eső újjáépítések során készült épületünk a hajdani Öregkapu vagy Főkapu maradványainak felhasználásával. Három szobából és egy szabadkéményes konyhából állt. A múlt század közepén jelentős romantikus stílusú átépítésen esett át, amely elsősorban a várfeljáró felőü részre korlátozódott. Meglévő tervrajzok határozzák meg az 1902-es toldaléképítési időpontját. Az utolsó évtizedek módosításai sem szüntették meg az utcai felétől különválasztott, így L-alakú, földszintes épület barokk jellegét. Kutató: G. Lászay Judit (OMF). Tervező: Schőnerné Pusztai Ilona (OMF). LJ