Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Adattár - Beszámoló az 1980-1990 közötti munkákról

hotels által működtetett söröző és cukrászda kialakításával. A még ugyanebben az évben elkezdett helyreállítás elsősorban az épület szerkezeti állapotát rögzítette az alapozástól a tetőszerkezetig. 1983-ban harmadszor is át kellett tervezni az épületet, ugyanis a Hungarhotels Vállalat a földszinten pizza-bár létesítése mellett döntött, s ehhez lényegesen nagyobb alaprajzi területre volt szüksége. A most már végleges terv alapján a kivitelezés 1985 év végéig teljesen helyreállította a sörözőnek kialakított utcai pincét, a felette elhelyezkedő földszinti részekben a leendő pizzabár helyiségeit, valamint a szakipari munkák egy részének kivételével az I. és U. emeleti múzeumi felhasználásra szánt szintekkel. Ezzel egyidoben elkészült a JJ. emeleti sarokhelyiség rokokó falképeinek restaurálása is. A Storno-ház a középkori állapotából keveset őrzött meg. A telek nyugati határfala mentén az első kapualjnak a 15. század elejére keltezhető ülőfülkéi, a keleti határfalon a 15. század végén épített homlokzati árkádok némi maradványai kerültek elő. Az épület meghatározó átépítése a Sárkány családhoz fűződik, 1654-ben történt. A reneszánsz homlokzat és zárterkély e nemben az első volt a nyugat-magyarországi városokban. A földszintre üzletek kerültek, egyik-másiknak érdekes, késő gótikus formaelemeket is őrző boltozatai máig megmaradt. A barokk átépítésére két periódusban került sor. Mindkettőnek Festetics Kristóf volt az építtetője. Az első átépítés a 18. század elején történt, ekkor készült a főhomlokzat architektúrája s az udvari kétemeletes loggia, a második a 18. század közepén, s hozzá elsősorban a belső építészeti kialakítás változtatásai, köztük igényes belső ornamentális festések tartoznak. Az épület utolsó, arculatát formáló belső átalakítása id. Storno Ferenchez fűződik, aki 1872-től kezdve két évtizeden keresztül dolgozta át a szobabelsők tereit, historizáló stílusban, úgy, hogy a felvidéki templomok reneszánsz faragványát is fölhasználva a kor egyik legjelentősebb historizáló téregyüttesét hozta létre. Kutató: Dávid Ferenc (OMF). Építésztervező: Koppány Tibor (OMF). Statikus: dr. Urban István (OMF). Kerttervező: Kiss József (OMF). Épületgépész: Gálos Ernő (GYŐRITERV, Sopron). Elektromos tervező: Szita Elemér (GYŐRITERV, Sopron). Restaurátor: Lente István, Forrai Kornélia, Hoffer Andrea. Kivitelező: OMF Soproni Kirendeltsége. Építtető: OMF. DF - KT SOPRON, Halász u. 31. Sopron külvárosában, majorsági épületnek épült szabadonálló, az utcavonallal közel párhuzamos kőház. A kerítés kapujának kőkeretén 168? évszám. Ekkor az épület egytraktusos, részben egyemeletes, részben földszintes, nyújtott téglalap alakú épület volt. Az első periódusban az emeletes rész a szokásos szoba, konyha, kamrára tagolódott mindkét szinten. A földszintes nyúlványban 1—1 szoba és szabadkéményes konyha volt. Az eredetileg is dongaboltozatos, külső lépcső a mai megújított helyén, az utca felé eső hosszabb homlokzaton volt. A 18. század közepén az emeletes épületrészt a kert felőli hosszabb homlokzatán egy traktussal bővítették, földszintjén kis kútházat kialakítva. Kutató: G. Lászay Judit (OMF). Építész tervező: Muszik Lászlóné (VÁTI). IJ SOPRON, Major köz 3. Festetich major A 17. századi eredetű, több épületből álló majorság az Ikva és Várkerület között helyezkedik el, a belváros szomszédságában. Főépületei közül az egyiket az 1960-as években kollégiumként már helyreállították. A többi épületben szükséglakások voltak illetve üresen állottak. Az épület kutatása után — 1981-ben — helyreállítási program készült, amelynek alapján Nyugdíjas Ház kialakítását tervezték. Az épület helyreállítása 1983-86 között megtörtént. A kutatás jelentős újdonságot hozott: feltárta az épület udvari loggiasorát. A Festetichek háromszintes cseléd-épülete 1760 körül nyerte el mai formáját. Építésztervező: Schőnerné Pusztai Ilona, Sedlmayr János, Oláh Zoltán (OMF). Statikus: Vándor András (OMF). Kivitelező: GYÁÉV. Építtető: Soproni Ingatlankezelő Vállalat. DF - Sch.PI SOPRON, Pozsonyi út, Szt. Mihály templom Az 1980-ban megkezdett helyreállítás első lépéseként a torony kutatására, felújítására került sor. A torony csúcsát a „kosártól" felfelé rossz állaga miatt lebontás után újjá kellett faragni. A kő sisakgúlát belső sodronyokkal a harangszint feletti új vasbeton gerendarászhoz lehorgonyozták. A torony alapozási síkján kétoldali vasbeton koszorú készült, amelyet utófeszítéssel láttak el. A Storno-féle restaurálásból származó részletek közül azokat, amelyek a torony túlzott felgazdagítását eredményezték és állaguk is igen megromlott, a helyreállítás során eltávolították és a torony emeleti helyiségeiben felállították. A templom építéstörténetének eddigi egyetlen biztos dátumát a hosszház mellékhajóiban záróköveken előforduló Agendorfer-címer jelentette, aminek alapján a boltozási fázis biztonságosan datálható a 14. század utolsó évtizedére. Az újabb kutatások igazolták hogy a nyugati torony lényegében máig álló formájában a megelőző, a 13. században épült, majd később átalakított, egyhajós templom nyugati oromzati fala elé — tehát a gótikus épület elkezdése előtt - épült. Kutató: Dávid Ferenc, Lászay Judit (OMF). Építésztervező: Sedlmayr János (OMF). Statikus: Vándor András (OMF). Kivitelező: OMF Soproni építésvezetősége, OMF Kőszobrászati Csoportja. DF - SJ SOPRON, Szent György út 12. Eggenberg ház Szent György út 14. Evangélikus konventház A két épület kutatására 1975-ben és 1979-80-ban, helyreállításukra 1980-84-ben került sor. A helyreállítás során a feltárt középkori részletek bemutatása mellett a 17. században kialakult együttes megtartására, az adottságok lehetőség szerinti jó kihasználásával az új funkciók — földszinten üzletek emeleten lakások — korszerű kiszolgálásra törekedtek. Városképi, műemléki és a környező udvarok benapozása szempontjából jelentős eredmény a Szt. György u. 14. hátsó udvari szárnyának kibontásával a középkori lakótorony és a zsinagóga tömegének kiszabadítása, a párkányok fölé magasodó, veszélyes állapotú tűzfalak elbontása és a korábbi tetőidomoknak megfelelőbb új fedélszék kialakítása. A meglévő tömegen belül részleges tetőtérbeépítéssel, galériák építésével növelték a hasznos alapterületet, csökkentve ezáltal a fajlagos költségeket. A Szent György út. 12. sz. házban az alaprajz mai szerkezetét meghatározó időpontok: a 14. század második fele, a 15. század vége, a 17. század közepe az Eggenberg hercegné féle átalakítás, amelynek az udvari loggiát köszönhetjük. A Szent György út. 14. mai telekhatára a 15. század elején alakult ki. A húszas évekből származik az ülőfülkés kapualj és két, keresztboltozattal lefedett üzlethelyiség. Az épület meghatározó átalakítása 1640-50 közötti. Kutatók: Gömöri János (Sopron, Múzeum), Dávid Ferenc és Lővei Pál (OMF). Építésztervező: H. Nándori Klára (OMF), munkatársai: Máthé Géza (OMF), Oláh Erzsébet (OMF). Statikus: Vándor András (OMF). Belsőépítész: Jahoda Maja (torony, fagylaltozó, könyvesbolt), Mezei Gábor (étterem-borozó, OFOTÉRT szalon). Gépészterv: Szita Elemér (GYŐRITERV). Elektromos terv: Gálos Ernő (GYŐRITERV). Kivitelező: OMF Soproni Kirendeltsége. Építtető: Soproni Ingatlankezelő Vállalat az OMF támogatásával. DF - HNK