Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)
Adattár - Beszámoló az 1980-1990 közötti munkákról
Az 1230^40 körül épített templomnak patkózáródású szentélye volt, az 1986-ban végzett ásatás tanúsága szerint. A korabarokk időszakban a diadalív északi oldalára szószéket építettek. A mai szentély a 18. század végén, a 19. század elején készült. Későbbi a hozzá délről csatlakozó sekrestye. Kutatók: Valter Dona, Tamási Judit, Szekér György (OMF). Tervező: Gábor Jenő, Kriszt György konzultációjával. Kivitelező: Salakta István. VI MOSONMAGYARÓVÁR, Fő utca 14. (volt Lenin u. 94.) Lakóház A 18. századi lakóház homlokzati táblás architektúráját az 1960as években restaurálták. (A ház akkor még a Lenin u. 66. számot viselte.).Az 1970-es évek végére a homlokzat nagy része elpusztult. Az 1978-79-ben végzett falkutatás segítségével rekonstruálták a homlokzati festést. 1980-ban sor került festőmunkával a táblás festés felhordására. Az új vakolatra „festőspriccel" felhordott angol vörös színű festés mintegy 60—80%-ban fedi a táblák mezőit. A módszerrel a megújítást kívánták jelezni. Kutató: Lukács Zsuzsa (OMF). Tervező: Sedlmayr János (OMF). Kivitelező: Építőipari Vállalat. Építtető: Városgazdálkodási Vállalat, Mosonmagyaróvár. SJ MOSONMAGYARÓVÁR, Fő u. 19. (volt Lenin u. 103.) Cselley ház, Múzeum Az épületben a Hansági Múzeum központi egysége kapott helyet. A pincében kőtár, a földszintre könyvtár, irodák, az emeletre kiállító terek kerültek. A kutatás során az épület - némi előzmény után — a 15. század második felében épült városi palotának bizonyult. Szokatlan alaprajzi sajátossága a homlokzatnak mintegy kétharmadát, a homlokzati szárnyak teljes mélységét betöltő nagyterem, amelyet az utcára néző két zárterkély, s további ablakok világítottak meg. Az L-alaprajzú épület udvari szárnyán lévő további emeleti helyiségek külön, szabadonálló falépcsővel voltak megközelíthetők, a fából készült folyosóról nyíltak a szemöldökgyámos ajtók. Az emeleti nagyterem visszaállítása során megnyitották az két utcai zárterkélyt és az udvari térfülkét. Az épület főhomlokzatán a rekonstruált négyosztatú későgótikus ablakok mellett az erkélyek jelzésszerű bemutatása is elkészült. Tömegüket külső vasrács jelzi. Az udvari oldalon visszaállították az egykori folyosót és több középkori nyílást. A nagyterem tehermentesítése miatt egyedi szerkezetű fedélszék készült. Kivitelezés 1981-83 között. Kutató: Dávid Ferenc (OMF), Pusztai Rezső (Hansági Múzeum). Építész: Sedlmayr János (OMF). Statikus: Vándor András (OMF). Kivitelezés: OMF Soproni Építésvezetősége, OMF Központi Műhelye. Építtető: Városi Tanács az OMF támogatásával. DF - SJ MOSONMAGYARÓVÁR, Pozsonyi út 87-89. (volt Lenin út 83.) Egykori kapucinus kolostor, majd sóház A kutatásra 1981-82-ben került sor. Az 1697-ben betelepült kapucinusok kolostora 1703-ban már lakott volt, az 1710-es évekbeli végleges elkészültét követően 1717—25 között emelték a templomot. Az U-alakú, egyemeletes kolostorépületben az egykori cellák válaszfalainak nyomait és befalazott, erősen tölcséres, kisméretű ablakokat tártunk fel. az apró cellák megszüntetése, az új válaszfal- és ablakrendszer kialakítása a kolostor 1787-es feloszlatását követően történt. Az eredetileg egyhajós, hevederek közötti csehsüvegboltozatos templomot később födémekkel kétemeletes lakóházzá alakították át, boltozatát elbontották, déli és keleti homlokzatát teljesen újjáépítették. A kivitelezésre 1981—83-ban került sor. Kutató: Lővei Pál (OMF). Építész: Benczik Lajos (Tanácsi Tervező Vállalat). Statikus: Györkös Jenő (Tanácsi Tervező Vállalat). Kivitelező: Tanácsi Építőipari Vállalat. Építtető: VGV. LP MOSONMAGYARÓVÁR, Uradalmi malom A vár közelében a Lajtára telepített ún. uradalmi malom középkori eredetű, de az épületkutatás középkori részleteket nem hozott napvilágra. A nagy területen fekvő épületegyüttesnek a 20. századig fennmaradt legrégibb részét, a vár felé eső, emeletes melléképületet 1962-63-ban bontották le, csupán a 17. század elejére utaló építési táblája és 1730. évi átépítésének alapkövei kerültek a Hansági Múzeumba. A mai, a folyó két partján álló épületből és az ezeket összekötő, folyó fölötti szárnyból álló malom a középkori helyén található, de a 19. században épült, jelenlegi magasságára 1883-ban épült ki, szépen faragott belső faszerkezete is ekkori. A terület közepén álló, boltozott földszint felett három szintes magtár a 17. század közepe után épült, bélyeges téglái szerint Draskovich Miklós zálogbirtoklása idején. Ez a legkorábbi ilyen méretű magtárépület az országban. A malomhoz kapcsolódó sörház L-alakú tömbje 18. századi, főleg a nyugati szárnyban igen jelentős, 20. századi átépítésekkel, magasításokkal. A kutatásra 1990-ben került sor. Kutató: Lővei Pál (OMF). LP MOSONSZOLNOK Római katolikus templom Az 1985-ben végzett tatarozásig a templomnak egyetlen középkori részlete sem volt ismert. A homlokzatot teljes vakolat leverése után mértük fel és a lehetőségek szerint megvizsgáltuk az épületet, de teljes kutatására nem került sor. A 13. század elején nagyméretű kváderkövékből épült fel az egyhajós ismeretlen szentélyzáródású templom, lizénás faltagolással, farkasfogas, ívsoros párkánnyal. A középkor során több építési periódussal kell számolni, amelyre az északi falnyílás kialakításai utalnak. Gótikus bővítés a két sarok támpilléres ugyancsak kváderkövekből falazott szentély. 1735-ben alapjaitól újjáépítik az erősen megrongálódott tornyot, román kori ikerablakait újrafelhasználva. A barokk újjáépítésben díszként a román kori timpanont is felhasználták, amelyet a 20. század közepe óta a mosonmagyaróvári múzeumban őriznek. Ugyanebben az időben készülhet a hajó boltozata. 1876-ban a szentély szélességében kereszthajóval bővítik a templomot, és két oldalról beépítik a torony egykor előreugró tömegét. Kutatók: Haris Andrea, Szekér György (OMF). HA NAGYLÓZS, Római katolikus temetőkápolna, 1982-ben, miután helyreállítási munkák során elbontották a hajó belső falpillércit és az azokra támaszkodó boltozatot, továbbá az északi és déli, csaknem teljes magasságig románkori hajófalat kívülről támasztó támpilléreket, lehetőség nyílt az 1977-ben végzett kutatás befejezésére. Ez egyrészt a román kori falszövet vizsgálatát, másrészt a 18. században megszüntetett román kori nyílások, elsősorban a déli kapu teljes feltárását jelentette. Kiderült, hogy a halszálkakötéses (opus spicatum) falazásmód csupán a külső és belső falsíkoknál található meg, maga a falmag öntött, szabálytalan szerkezetű. A déli kapu korábban megfigyelt részleteiről megállapították, hogy azok nem középkoriak feltehetően a 17. századból valók. A kutatás során végül teljes egészében eltávolították e nyílás nem román kori falazatát, majd a részben eredeti küszöb és a főként 17. századi falakból előkerült másodlagos kőfaragványok alapján H. Nándori Klára építész rekonstruálta az eredeti kapunyílás legvalószí-