Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Adattár - Beszámoló az 1980-1990 közötti munkákról

végén alakult ki, a térre néző homlokzat második zárt erkélye is akkori. Az első emeleten az északi utcai szobában 1870 körüli, jó állapotú, színvonalas falfestés került elő a mennyezeten a húsz évvel későbbi álmennyezet fölött. A falkutatásra 1990-ben került sor. A kivitelezési munkák 1990-ben kezdődtek. Kutató: Lővei Pál (OMF). Kivitelező: OMF Soproni Kirendeltsége. Tervező: Foltányi Miklós (Tanácsi Tervező Vállalat). Restaurálás: OMF Szakrestaurálási Osztály, 1992. LP GYŐR, Bécsikapu tér 12. (korábban Köztársaság tér) Lakóház A lakóház legrégebbi része a 16. század második feléből származik: az Alkotmány u. felőli szárny alatti pince, fölötte egy háromosztatú épület falrészleteivel, félköríves záradéka, széles kapujával. A ház források említette, 17. századi kiépítésének semmilyen nyoma nem maradt meg. A Szabadsajtó u. felőli homlokzat konzolsor fölötti ívsoron előreugró emeleti szakasza és a magas, kő tetőcsúccsal díszített tetőoromzat, amelyekről korábban középkori eredetet tételeztek fel, az 1721—24 közötti újjáépítési periódushoz tartozónak bizonyult. Ekkori az oszlopsoros udvari folyosó is, valamint az utcai homlokzatok gazdag stukkódísze, zárterkélyei, az emeleti helyiségek boltozati stukkói. Az eredeti stukkók helyére a kivitelezés során jórészt másolatok, néhol szabad rekonstrukciók kerültek. A falkutatásra 1988-ban került sor. Kutató: Lővei Pál (OMF). Tervező: Varga István (Tanácsi Tervező Vállalat). Udvar lefedése: Kéri Gábor. LP GYŐR, Dunakapu tér 5. Lakóház A keleti szárny U-alakban alápincézett. Az északi, rövid pinceszakasz a legkorábbi, a 16. század második felében épült. A déli pincerész 17. századi, korábbi a két szárnyat összekötő, az 1690-es évekre keltezhető hosszú pincénél. A keleti szárny boltoztt földszinti helyiségei ugyancsak az 1690-es években épültek. Az emelet 19. századi. A nyugati szárny földszintjét 1709 táján emelték. A déli, udvari szárnyat a szomszédos Rózsa F. u. 5. helyreállításával kapcsolatban elbontották, itt csak a bontásból származó téglaanyagot lehetett átvizsgálni: 1669es, a 17. század 90-es éveiből származó, 1707— 1709-es, 1781-1786-os és 19. századi téglabélyegek fordultak elő. A keleti szárnyban, a déli pinceszakasztól északra, az alápincézetlen földszinti részen kb. 120-125 cm átmérőjű (= 4 láb), a 16. század második felében téglából falazott kút bukkant elő, a benne lévő törmelék fölött 2.5 m mélységig üres, mellette 178l-es évszámű téglákból álló, átboltozott csatornát figyeltünk meg (iránya északkelet-délnyugat). A telken a forrásokból ismert egykori fürdőnek építészeti nyoma nem került elő. A kutatásra 1989-ben került sor. Kutató: Lővei Pál (OMF). LP GYŐR, Káptalandomb. Püspökvár A Püspökvár homlokzatainak teljes és belső tereinek részleges felújítása 1980-ban kezdődött. Első lépésként a kaputorony falainak vizsgálatára került sor, azon esztendő tavaszán. A torony helyreállítása 1980—81-ben történt meg. 1982-ben ásatást végeztek a kapualjban, toronyaljban, és a Dóczy-kápolna földszintjén. A palota homlokzatainak falkutatására és a helyreállításra i983-84-ben került sor. Az északi oldalon helyreállított zárterkély rekonstrukciója 1985-ben fejeződött be. Ezen idő alatt a belső terekben is folyt felújítás, tapétázás, kifestés, de megfigyelésre nem volt lehetőség. Az ásatás és a falkutatási megfigyelések összegzésével a következő építéstörténeti sort vázolhatjuk fel. Az ülőfülkés kapualj északi oldalán megfigyelt, 13—14. századi terrazó padlós kőépület helyén építette fel Kálmán győri püspök L-alakú kétszintes palotáját, a 14. század derekán, a székesegyháztól nyugatra húzódó utca nyugati oldalán. A boltozott kapualjtól északra fafödémes emeleti helyiségek voltak, kőkeresztes ablakok törték át külső falait. Kevéssel e palota felépülte után a püspöki rezidencia elkülönült a várostól. Az egykori utca vonalában belső támpillérekkel erősített, mintegy 20 méter széles szárazárkot készíttetett Kálmán püspök. A korábbi kapualj elé, az árokba ültetve többszintes, pártázatos lezárású tornyot emeltetett. Az Anjou címerrel ékes torony az 1370 körüli évekre keltezhető. A püspök ugyanekkor várfallal köpenyezte a korábbi palota északi és (feltehetően) nyugati falát. Ezen köpenyezésbe rejtettek egy vízpartra vezető lépcsős lejárót, az ún. menekülő folyosót. A 15. század elején a kapualjtól délre bővítették a palotát, majd a 15. század végén felépítették a ma Dóczy-kápoInaként ismert épületrészt. A kápolna földszintje a védelmi rendszerhez tartozott, a vár gyalogkapuja volt, külön felvonó hidas szerkezettel. Kápolnaként csupán az emelet szolgált. Az északi palotaszárny elé, a várfal elé ültetve három, ívekkel összekötött lábon álló zárterkélyt építettek. Az északnak néző erkély falát nagyméretű, későgótikus ablakokkal törték át. A 16. századi erődítési munkálatokkal összefüggésben a szárazárokba a század derekán kazamatát építettek, de a felvonőhidas kapuk előtt megtartottak egy kisebb árkot. Az északi szárny déli oldalán volt egykori külső lépcsőt felszámolták, a kőkeretes ablakokat kisebb, falazott keretűekre cserélték. Az építkezést bélyeges tégla datálja 1568 körüli esztendőkre. A Püspökvár körüli reneszánsz Kastély-bástya kiépítésével a középkori falak föld alá kerültek. A 17. század első felében a palotát délről háromszintes egytraktusú bővítménnyel nagyobbították. A várban ekkor már a katonaság az úr, a püspök kiszorult egykori rezidenciájából. Zichy Ferenc püspök csak a 18. század derekán kapja vissza elődeinek palotáját. Építkezései során magasítják a középkori kaputornyot és barokk sisakot helyeznek rá. A homlokzatokat egységesítik, kőkeretes ablakokat alakítanak ki. A belsőben ekkor alakul ki a díszlépcsőház, a szalonok sora. A toronytól délre, a zwingerben három szintet átfogó nyitott külső folyosót építenek. A helyreállítás során a barokk képet igyekeztek megőrizni, jelzésszerűen bemutatva a zwinger folyosóját, utalva a barokk torony egykori lefedésére a tört vonalú órapárkány visszaállításával. Nagyobb változást csupán az egykori későgótikus erkély rekonstrukciója és ezzel összefüggésben a 19. századi támfalak visszabontása jelentett. A torony falkutatását végezte: Dávid Ferenc, Gergelyffy András, Lővei Pál, Lukács Zsuzsa, Mentényi Klára (OMF), a további falkutatás és ásatás Dávid Ferenc és László Csaba (OMF) munkája. A terveket Gábor Jenő készítette Kriszt György (OMF) konzultálásával. A zárterkély rekonstrukciós terve Sedlmayr János (OMF) munkája. Statikus: Urban István. Restaurátor: Kisterenyei Ervin. A torony és a homlokzatok kiviteli munkáit és a zárterkély rekonstrukcióját az OMF Soproni Kirendeltsége és az OMF Kőszobrászati Csoportja végezte. Építtető: Győri Püspökség az OMF támogatásával. LCs GYŐR, Káptalandomb. Apor Vilmos püspök tere (korábban Martinovics tér) A Székesegyháztól délre, közvetlenül a térburkolat alatt 1981ben kisméretű templom maradványai kerültek elő. A kváderkövekből épített, félköríves szentélyzáródású román kori templom nyugati végében egykor épített karzat volt. A templom bélletes kapuja északra nyílott. A 16. század második felében az északi kaput elfalazva, a szentély közepén nyitnak új lejáratot a karzatpillér előtti válaszfallal leszűkített térbe. Ekkor bi-