Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Krónika - Fejérdy Tamás: Az ICOMOS és a magyar műemlékvédelem (1981-1985)

meg.

26 Ezzel továbbra is adott maradt, sőt, kiszélesedett az a lehetőség, hogy egyes szakbizottságok az ICOMOS egy-egy tagországában, annak patronálása keretében működjenek. A javaslat szerint a szakmai bizottságokban következetesen meg kell különböztetni a rendes tagok és a levelező (társult) tagok kategóriáját. Ez az adott időpontban a többé-kevésbé működő bizottságok tagjaival kapcsolatos revízió lehetőségét, illetve a résztvevők körének tágítását teszi lehetővé. Ezen a tanácskozáson, illetve az ezt követő tárgyalásokon-egyeztetéseken kerülhetett ismét előtérbe a történeti városokkal foglalkozó nemzetközi bizottság magyarországi székhellyel való működtetésének korábban már felvetett javaslata. E tekintetben a kedvező döntés az ICOMOS VB. 1982 decemberi ülésén született meg, nem csekély vita után. Az először 1979-ben benyújtott magyar javaslatot: bízzák Magyarországra, hogy - egri székhellyel - működtesse ezt a bizottságot, mindezideig félretették. Időközben hasonló javaslattal élt Spanyolország (toledói székhely), valamint Tunézia és Kanada (város megjelölés nélkül). Azt, hogy az ICOMOS végül is Magyarországra bízta ezen igen fontos specializált bizottsága működtetését, a hazai szakmai tevékenység kiemelt elismerésének kell tekinteni. Nem vitás, hogy a döntés meghozatalában nagy szerepet játszott a jó előkészítés (az Eger városa által székhelyül biztosított volt kispréposti palota vonzó épületétől a financiális kérdések rendezésének kidolgozott voltáig, de a magyar műemlékvédelem és ezen belül a hazai városrehabilitációs munka eddigi eredményei nélkül mindez kevés lett volna a sikerhez. A pályázatban alulmaradt országokban egyidejűleg e szakterület regionális albizottságainak létrehozásáról is határoztak. Az ICOMOS VB a Történeti városok nemzetközi bizottsága, Eger (Comité International des Villes Historiques = CIVIH) elnökéül dr. Román Andrást nevezte ki, egyben megbízta a bizottságot egy, a történeti városokkal foglalkozó ,,doktrinális szöveg" - Karta - kidolgozásával, szűk határidőt szabva e munkához. Mivel a bizottság tényleges megalakítása csak 1983-ban történhetett meg,

27 s az alakuló ülésre csak 1984 elején kerülhetett sor, az idő rövidségére való tekintettel a Történeti Városok Kartájának első tervezetét magyar szakemberek ad hoc munkacsoportja

28 dolgozta ki. Ezt a szöveget véleményezésre kapták meg a bizottság tagjai, majd 1984. március 24-30. között, az első ülésen, Michel Parentnak, az ICOMOS elnökének jelenlétében - csekély változtatásokkal - el is fogadták azt, mint a Nemzeti Bizottságoknak megküldendő tervezetet (ez az anyag került a VII. közgyűlés résztvevői elé, tájékoztatásul csupán, mivel a Karták elfogadásának rendjét a már említelt alkalommal újraszabályozta az ICOMOS). A CIVIH jelen volt tagjai az első ülés alkalmából megtekintették a Bizottság felújítás alatt álló egri székházát, majd Feldebrő, Gyöngyöspata, Hollókő, Vác érintésével érkeztek Ráckevére, ahol a volt Savoyai kastélyban folytak a tárgyalások. Ez a alkalommal találkozóra is sor került, a Karta szövegét előkészítő ad hoc bizottság és a CIVIH jelenlévő tagjai között. Az első ülés programja Szentendre megtekintésével fejeződölt be. Talán nem túlzás az a megállapítás, hogy az egész ülés a magyar műemlékvédelem jó propagandájának bizonyult. A vendégek meggyőződhettek az itt folyó eredményes és színvonalas munkáról, egyben arról is, hogy a VB jól határozott, amikor hazánkra bízta e bizottság működtetését, mert itl komoly munka folyik. Ezt mind Parent elnök, mind a Bizottság tagjai kifejezésre juttatták. Az ülés jelentős hazai sajtóvisszhangja sem lebecsülendő, hiszen az országos közvélemény elé tárta a történeti városok rehabilitációjának fontosságát, valamint népszeríísítette az ICOMOS-t, illetve az abban való magyar részvétel eredményességét. A CIVIH magyarországi letelepítéséhez hasonlóan jelentős más esemény is fűződik az 1982. évi decemberi ICOMOS üléshez. Ez összefüggésben van azzal, hogy az ICOMOS, mint a hozzá hasonló nemzetközi szervezetek többsége, állandó financiális gondok közepette végzi fontos munkáját. A nyolcvanas évek első felében a romló gazdasági környezet tovább élezte ezt a problémát; a tagállamok tagdíjfizetési fegyelme ennek megfelelően szintén tovább lazult. Ugyanakkor a kezdetek az ICOMOS alapítása - óta megoldandó feladatot jelentett a szocialista országok ICOMOS taglétszámának alakulásában a tagdíj valutában történő befizetésének kötelezettsége.

29 Ettől eltérő megoldás alkalmazása, annak érdekében, hogy ezen országok számára a nemzeti valutájukban történő tagdíjfizetést lehetővé tegyék, már a római közgyűlésen is felmerült. Végül is a Végrehajtó Bizottság 29. ülésén, 1982 decemberében született meg a döntés, amely sze-