Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Krónika - Fejérdy Tamás: Az ICOMOS és a magyar műemlékvédelem (1981-1985)

rint a szocialista országok

30 a minimális kötelező tagdíj összeget kötelesek csak US dollárban a párizsi Nemzetközi Titkárságra befizetni, a további egyéni és jogi tagok nemzeti valutában egyenlíthetik ki a tagdíj - értékben egyébként azonos - összegét. Az így befizetett tagdíjak meghatározott része olyan zárolt számlára kerül (az adott ország pénzintézetében), amely felett az ICOMOS központ diszponál. A tagdíjbefizetés lehetőségének fentiekben leírt megkönnyítése nyomán a Magyar Nemzeti Bizottság igen tekintélyes számú új tagot nyert; 1984-re a korábbi 18 taggal szemben már közel 1 80 egyéni és mintegy 20 jogi tagjával az egyik legnépesebb nemzeti bizottsággá fejlődött! Tagjai között egyesíti a magyar műemlékvédelem szakembereinek többségét. A továbbiakban már inkább csak a jogi tagok számának a növelése kívánatos, annak elérésére, hogy valamennyi, a történeti városok, illetve a műemlékvédelem vonatkozásában érdekelt intézmény (és település) e tekintetben is összetartozzék. A Magyar Nemzeti Bizottság életében más szempontból is új szakasz kezdődött 1983-mal. A megelőző években tapasztalható bizonyos stagnálás, majd az állami felügyeletet ellátó ÉVM döntése alapján az ÉVM Műemlékvédelmi Bizottságának és az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának összevonását

31 megelőző bizonytalanság után ismét rendszeres munka kezdődött. A Nemzeti Bizottság üléseit évente kétszer - szabályos rendszerességgel megtartotta, munkáját részletes, elfogadott munkaprogram alapján végzi. A szervezeti keretek kiszélesítését célzó felhívások közzététele mellett kidolgozásra kerüli a Nemzeti Bizottság alapszabálya (amellyel eddig nem rendelkeztünk), ez a tervezetet az 1984. évi tavaszi bizottsági ülés el is fogadta. Ratifikálására az 1985. április 18-i első közgyűlésen került sor. Mind az ICOMOS egésze, mind a magyar műemlékvédelem számára új kezdeményezés volt a „nemzetközi műemléki nap" (pontos fordításban: műemlékek és történeti együttesek nemzetközi napja) megünneplése. Az 1982 decemberében, az ICOMOS vezető testületeinek (Végrehajtó-, ill. Konzultatív Bizottság) felvetett javaslatát 1983. április 18-án véglegesítette az ICOMOS elnöksége, majd az év őszén fogadta el az UNESCO közgyűlése. A minden év április 18-án megrendezésre kerülő világnap fő céljai:

32 „1. Támogatni az egyes országok erőkifejtését műemlékeik és történeti együtteseik védelmében, mind nemzetközi együttműködéssel; 2. ráterelni a figyelmet a veszélyben lévő műemlékekre, országos akciót, vagy azonnali nemzetközi segítséget sürgetve; 3. az UNESCO vagy a más nemzetközi szervezetek égisze alatt folyó nemzetközi kampányok mérlegét megvonni, az azokhoz való csatlakozásra felszólítani; 4. tájékoztatni a közvéleményt a műemlékek és történeti együttesek védelmének eredményeiről és terveiről; 5. elősegíteni a szakemberek kapcsolatait és tapasztalatcseréjét kerekasztal értekezletek, szemináriumok, kollokviumok, nemzeti és nemzetközi kongresszusok és más rendezvények szervezésével." A vonatkozó ajánlásban részletes javaslatok szerepeltek mind a nemzeti, mind a nemzetközi szinten való megünneplés különféle módozataira. A Magyar Nemzeti Bizottság elsők között csatlakozod a felhíváshoz, 1983 októberi ülésén foglalkozott a témával. A műemléki nap megrendezésénél ugyanakkor fontos szempontnak tekintette, hogy az ne rivalizáljon az immár több évtizedes hagyományra visszatekintő Múzeumi és Műemléki hónappal. Első ízben 1984. április 18-án került sor a műemléki nap megünneplésére. Erről az eseményről számot adott a televízió, a rádió, sok cikk foglalkozott vele a napi- és hetisajtóban is. A központi rendezvény sikeres tudományos ülésszak volt; az elhangzott tizenegy előadás témája a Velencei Karta 20 éves évfordulója, illetve e húsz év alatt kifejtett hatásának értékelése volt.

33 Az Országos Műemléki Felügyelőségen kiállítás nyílt az elmúlt húsz év műemlékhelyreállításairól. A budapesti mozikban kísérőfilmként, a stúdióhálózatban összefüggő programként műemléki kisfilmeket vetítettek. Sok helyen - így Debrecenben, Székesfehérvárott, Győrött, Egerben. Szigetváron, Simontornyán - külön helyi rendezvénnyel ünnepeltek. Az e naphoz kapcsolódó magyarországi eseményekről elismerően emlékezett meg az ICOMOS központi vezetősége is. Az ICOMOS nemzetközi bizottságainak munkájában, illetve egyéb nemzetközi rendezvényein hazánk képviselői ezekben a lehetőségekhez mérten továbbra is résztvettek. A történeti városok bizottságában való - előzőkben már részletezeti - jelentős előrelépés mellett változatlan maradt a népi építészed (CIAV) -