Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Krónika - Fejérdy Tamás: Az ICOMOS és a magyar műemlékvédelem (1981-1985)

AZ ICOMOS ÉS A MAGYAR MŰEMLÉKVÉDELEM (1981-1985) A műemlékvédelem nemzetközi szervezetével - annak létrejötte óta - folyamatos és szoros a magyar műemlékvédelem kapcsolata. A címben megjelölt beszámolási időszak előtti évekről részletes tájékoztatást, értékelést olvashatunk a Magyar Műemlékvédelem (OMF évkönyvek) korábbi köteleiben.

1 Az ICOMOS legmagasabb fóruma a közgyűlés, amelyre az alapszabály értelmében háromévenként kerül sor. A VI. közgyűlést 1981ben Olaszországban, Rómában,

2 a VII-et 1984ben az NDK-ban, Rostockban és Drezdában

3 rendezték meg. A római közgyűlésen, amely talán az addig megszokottnál több szervezési nehézséggel folyt le, a korábbiakhoz hasonlóan szintén jelentős szerepel játszottak a személyi (választási) kérdések. E témakörön belül, a Konzultatív Bizottság javaslata alapján először az új tiszteletbeli tagokat: prof. de Angelis d'Ossat (Olaszország) és V. Ivanov (Szovjetunió) szavazta meg a közgyűlés. Ami az ICOMOS felső vezetését illeti, jelentős személyváltozásokra került sor. A két ciklus után leköszönő R. Lemaire helyett - egyhangú szavazással - a francia Michel Parent lett az ICOMOS elnöke: hasonló egyetértéssel fogadták el a pénzügyeket irányító kincstárnok Dalibard (Kanada) személyét is. A főtitkári posztra, amelyet addig az Egyesült Államok-beli E. A. Conally töltött be, a Konzultatív Bizottság 1980. évi ülésén a lengyel K. Pawlowsky-t jelölte. A később párhuzamosan jelöli C. Erdcr (Törökország) és A. Daoulatli (Tunézia) közül csupán az utóbbi maradt versenyben, miután Erdert időközben megválasztották az ICCROM főtitkárává. A szavazás végül is Daoulatli melleit döntött, Pawlowsky csupán a Végrehajtó Bizottságban kapott helyet.

4 A Végrehajtó Bizottság tagjai közé választolták be Román Andrást, így személyében továbbra is biztosított Magyarország részvétele az ICOMOS ezen fontos vezető testületében. A VB 12 tagja közül ötöl szocialista országból választottak, ez a tényleges számaránynál nagyobb képviseleti arány az ezen országokban folyó műemlékvédelmi munka elismerésének is értékelhető. Külön említést érdemel az NDK képviseletében L. Deiters megválasztása.

5 A kongresszushoz hagyományos módon kapcsolódó tudományos kollokvium ez alkalommal - ,,Múll nélkül nincs jövő" összefoglaló címmel - négy témacsoportban, négy különböző helyszínen bonyolódott le. Veronában a szerkezetekkel foglalkoztak: ,,A tudományos kutatás és a technológia alkalmazása az építészeti szerkezetek vizsgálatában és megerősítésben" címmel.

6 Bariban elméleti-doktrinális kérdésekel vitattak meg, ,,A műemlékek és védett műemléki együttesek konzerválásának és restaurálásának elmélete" címmel.

7 Rómában a szakmai háttér kérdéseivel foglalkoztak: ,,A védelem szervezete, nyilvántartás, szakmai képzés" témakörben. Végül Firenzében az „Anyagok konzerválása és a tudományos kutatások alkalmazása a restaurálásban" címmel tanácskoztak.

8 Az egyes szekciókban végzett munka összefoglalása került a közgyűlés plenáris ülése elé, amely aztán ajánlások elfogadásával zárta le a tanácskozást.

9 A legfontosabb megállapítások, illetve ajánlások elsősorban az elméleti szekcióban születtek: ezek szerint a Velencei Karta - amelynek revíziójára vonatkozó igények a rothenburgi kongresszus óta minduntalan előtérbe kerültek - minden fenntartás nélkül, továbbra is érvényes. Az alkalmazásával kapcsolatosan felmerült kifogások-kételyek az értelmezés nem egyértelmű voltából fakadnak. Ezért, a „Velencei Karta alkalmazásának elmélyítését és kiterjesztését elősegítendő, a római tudományos kollokvium javasolja az ICOMOS kebelén belül egy Nemzetközi Elméleti Bizottság intézményes létre -