Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Krónika - Sonkoly Károly: Műemléki kutatások az OMF pécsi kirendeltségén (1986-1991)

gozású fakapuját 1945 előtt egy, csaknem félméter magas, festett faszobor díszítette. A ma a pécsváradi Művelődési Házban őrzött, magyarruhás, bajuszos „kossuthkalapos" férfit ábrázoló buszt modellje a helyi szájhagyomány szerint egy Milos nevű betyár, akit itt akasztottak fel az 1850-es években. A jő kvalitású fafaragvány helyi mester alkotása lehel, s nem sokkal a Városháza építése után kerülhetett a kapura. A most folyó műemléki helyreállítás lehetőséget ad arra, hogy a külső homlokzatok rekonstrukciója megtörténjék. A belsőben az adott funkció nem tesz lehetővé teljes műemléki helyreállítást, de legalább a legfontosabb részek, az emeleti díszterem és a kapualj-lépcsőház együttese esetében erre kell törekedni (tervező: Szilágyi Domokos, PMMF, Pécs). Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a pécsváradi Városháza a romantikus neogótika egyik lcgkvalitásosabb építészeti emléke a Dél-Dunántúlon.

8 A Pécs, Szent István tér 9. sz. műemléki kutatására 1990-ben került sor. A telek keleti szélén álló egyemeletes lakóháznak a lérre néző homlokzala a pécsi neoreneszánsz egyik legharmonikusabb alkotása. Az 1878-79-ben emelt épületben csak részleges falkutatást végeztünk, amelynek során a földszint és az emelet utcai szobáiban és az emeleti lépcsőházban egykorú, szép, polikróm, secco technikával készült díszítőfestéseket tártunk fel a mennyezeteken. A ház tervezője és kivitelezője egy pécsi kismester, Táky József volt aki - valószínűleg a korában már elterjedi építészeti mintakönyvek és szakfolyóiratok útján - ügyesen adaptálta a német neoreneszánsz architektúra eredményeit. Szakmai szempontból érdekesebb volt a kis, földszintes, udvari lakóház megkutatása. Az 1686-os ostrom után készült Haüyféle térkép és a bécsi tollrajz, valamint írott források is arról beszélnek, hogy a telek a 18. század közepéig beépítetlen maradt, s a tőle északra eső részt csak a század végén kezdték felparcellázni. Az itt feltételezhető korábbi épületek romjait a császári hadvezetés az ostrom után leromboltatta, mivel a vár előtt jól belőhető szabad területre volt szüksége. A falkutatás kiderítette, hogy az udvari ház több periódusban nyerte el mai formáját (187. kép). Belső, háromsejtes magját valamikor 1751-1758 között építtette egy Orlovich János nevű vármegyei tisztviselő. A középső helyiség volt a nyitott tűzhelyes, füstkürtős konyha. A falusias ház a Mária Terézia kori, a városba betelc/#6. kép. A pécsváradi városháza 1866-os fametszeten pülő köznemesi tisztviselőréteg szerényebb életnívójának emléke. A 18. század második felében készült, belváros térképeken már látható. Ebben az időben a telek keleti határa a jelenleginél még jóval beljebb volt, s csak akkor nyerte el mostani formáját, amikor 1787ben szabályozták az utcavonalat. A ház nyugati toldása és a déli oldal nagy, íves nyílásokkal ellátott tornáca a 19. század elején épült. Valamivel korábbi a délnyugati sarokhoz csatlakozó melléképület, míg az északkeleti részen a házhoz toldott, féltetős helyiség már az emeletes főépülettel lehet egykorú. Legalábbis erre vall a mennyezetén talált, histo-rizáló stílusú díszítőfestés töredék, amelyhez hasonló maradványokat a két, nagyobb szobában is feltártunk. Ebben a periódusban alakították át a tornác egyes nyílásait ablakokká, ill. ajtóvá, s szüntették meg a konyha boltozott szabadké187. kép. Pécs. Szent István tér 9., kerti lakóház periodizációs alaprajza