Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Krónika - Sonkoly Károly: Műemléki kutatások az OMF pécsi kirendeltségén (1986-1991)

185. kép. A pécsi dominikánus templom tervrajza Krammer Jánostól (1768 körül) keresztül hazánkba érkezett kései hatása figyelhető meg az egyszerűbb homlokzat takarta, igényes térképzésen. Gosztonyi Gyula Balthasar Neumann befolyását említi, de talán nem kell ilyen messzire mennünk. Az ún. dunai barokk építőiskola ágas-bogas fájának egy távoli és kései hajtásával állunk szemben. A helyi kutatás több pécsi épületet hoz kapcsolatba az ismeretlen származású, Pécsett 1783-ban elhunyt Krammerral, akinek munkásságát feltárni még további feladat. A templom gazdag berendezése - amiről írott forrásaink beszélnek - a jozefinus szekularizáció után szétszóródott. Oltárai közül az egyiket a szakirodalom Dorfmaisternek attribuálja. A templomot - amelynek tornyát a 19. század elején lebontották sokáig katonai raktárnak használták, majd 1834-ben elárverezték. A vevő színházzá akarta átépíteni, de ezt a város, a püspök közbenjárására, megtiltotta. 1835-ben - főfalai meghagyásával - lakóházzá alakították át. 1890ben vásárolta meg Dr. Johan Béla tiszti főorvos. A szomszédos telken álló rendházat lebontották, s helyén felépült az új Nemzeti Színház. Mellette, az ekkor kialakított téren igen rosszul mutatott házunk csupasz tűzfala, amelyen még látszottak az egykori templom befalazott ablakai. A jómódú orvos 1902-ben alakíttatta át az épületet, amely ekkor kapta ma is látható, ízléses, kései historizálő stílusú formáját. A belsőkben is jelentős mértékű bontásokat, változtatásokat eszközöltek. A két átépítés során oly nagy mértékben elpusztították a barokk templomot, hogy rekonstrukciójára már nincs lehetőség. Emlékét - néhány falmaradványt leszámítva - már szinte csak az északi homlokzaton, Johan Béla által elhelyezett Zsolnay pirogránit dombormű őrzi. A műemléki kutatás alapján arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy a külsőnél meg kell őrizni a tér többi épületéhez illő, hislorizáló stílusú homlokzatokat. A belsőkben, a földszint északi részén, az egymáshoz kapcsolódó, boltozott terek egységesen kezelendők, az emeleten pedig törekedni kell a reprezentatív század eleji kialakítás rekonstruálására, nem szabad megint kisebb, lehetetlen alaprajzú lakásokra szabdalni. A most folyó felújítás tervezői Horváth András és Specker Attila (DTV, Pécs). A pécsváradi (Baranya m.), neogótikus stílusú Városháza (jelenleg Mezőgazdasági Szakiskola) műemléki kutatását 1991-ben fejeztük be. Az 1857-re elkészült, emeletes épület tervezője Gianone Ágoston, pécsi mester volt, aki szignálta a Baranya megyei Levéltárban őrzött tervrajzokat. Ezekből megállapíthatjuk, hogy a kivitel során kisebb változtatásokat is eszközöltek, például a főhomlokzat földszintjén hat ajtót építettek az itt bérbe adott üzletek számára. A két saroktornyos, csúcsíves ablakokkal, csipkézett párkányokkal díszes Városháza külső képe délről nézve keveset változott az elmúlt, csaknem másfélszáz év alatt, az udvari homlokzatot viszont teljesen átalakították (186. kép). A belsőn annál inkább meglátszanak az átépítések. A kortárs sajtóban dicsért emeleti nagyterem belső berendezése eltűnt, az egykorú díszítőfestésnek a kutatás csak a töredékeit tudta feltárni. A ház talán legszebb része a boltozott kapualj és a hozzá csatlakozó főlépcső együttese. Az épület míves kidol-