Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Krónika - Sonkoly Károly: Műemléki kutatások az OMF pécsi kirendeltségén (1986-1991)

178. kép. Pécs. Király (voll Kossuth Lajos) u. 36., udvari homlokzat a helyreállítás után 179. kép. Pécs. Király (volt Kossuth Lajos) u. 36., emeleti szoba restaurált, 18. sz. végi falfestéssel ISO. kép. Pécs, Janus Pannonius u. 4. sz. kanonoki ház kapuja kőkeretéről rokokó kartus A Pécs, Janus Pannonius u. 4. sz. kanonoki ház homlokzatkutatását 1988 tavaszán végeztük el. A Püspöki Múzeum elhelyezésére szánt épület teljes falkutatására - kiürítési problémák miatt - máig sem kerülhetett sor. Az egyemeletes, rokokó stílusú palotácska a pécsi belváros egyik legszebb, 18. századi épülete. Hármas kapujának kőkerete a középső kartus virág füzérével a hazai emlékanyag kvalitásosabb részéhez sorolható (180. kép). A kutatás kiderítette, hogy az utcafront keleti szélén, egy középkori rom felhasználásával, kis alapterületű, de emeletes házat építettek a 17. század végén. Maradványai a kaputól keletre eső homlokzatszakaszon kerültek elő. Ezt bővítve emeltette házát a 18. század közepén Kapuváry Márton kanonok. A jelenlegi, díszes, rokokó homlokzatot 1770 körül alakíttatta ki Szememen Ferenc kanonok. A középrizalit feletti, gazdag faragványokkal ellátott, kő attikán Kapuváry és Szemenich címerei láthatók. Az 1893-as felújításnál a homlokzatot némileg átalakították. A földszint vízszintes sávozása ekkor készülhetett, s ekkor bonthatták ki az ablakok kőkereteit is. 1940 körül és az 1960-as évek elején még további, kisebb változtatások történlek. A műemléki kutatás eredményeit felhasználva készült cl 1988-ban a homlokzat helyreállítása (tervező: H. Vladár Ágnes, OMF). A szavai (Baranya m.) ref. templom külső felújításához kapcsolódó műemléki kutatásra 1988-ban került sor (181. kép). A Dél-baranyai kisközség azon falvaink közé tartozik, amelyeknek református, magyar lakossága a hódoltság alatt is a helyén maradt. Egytornyos temploma középkori eredetű, a meglétéről már 17. századi közvetett forrásokat is ismerünk. A szájhagyomány szerint 1634, áttérése után földesura, gr. Batthyány Ádám leverette az épület tetejét, amely hosszú ideig romosán állt. Helyreállítására csak valamikor a 18. század első felében keríthetett sort az újra gyarapodó falu református lakossága. A templomnak 1752ben már harangja van. 1777-ben Klimó György pécsi püspök, a kései ellenreformáció képviselője bezáratja, de a II. József-féle türelmi rendelet véget vet a zaklatásoknak, s ismét virágzásnak indul a szavai református eklézsia. 1792-ben kelet felé bővítik a templomot. Erre a periódusra datálhatok a kutatás során feltárt, befalazott déli bejárat és ablakok, valamint a sima vakoláséi lizénákkal határolt, höbörcsös fal mezők. Ekkor készülhetett a belsőben lévő, provinciális késő barokk szószék is. A tornyot