Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Helyreállítások - Bérczi László – Radovics Krisztina: A hajósi Madonna szobor restaurálása

/60. kc/> A szobor törtenetét es restaurálását bemutató kiállítás összevetés folyamatának leírása külön tanulmányi tenne ki. Már a kiegészítés kísérlete alatt is foglalkoztatott az a gondolat, hogy a megvalósulása esetén vajon az eredeti szobor roncsolt törésfelületeihez milyen anyaggal és milyen pontossággal lehel majd az új elemeket kapcsolni. Feltétlenül cl szereltem volna kerülni azt a megoldást, hogy a roncsolt, tartását veszteit faanyaghoz ragasszam az új anyagot, s azon faragjam meg kiegészítési. Elvben csak az tűnt elfogadhatónak, hogy kiegészítés esetén az eredeti felületek az újakkal csak szabadon érintkezzenek és ne kötődjenek. így született meg az a gondolat, hogy ha önteni lehetne a új kiegészítést, úgy az nemcsak a bonyolult illeszkedő forma ki faragását könnyítené meg, hanem a törésfelületek pontos lenyomatát is visszaadná. Természetesen olyan önthető anyagot szerettem volna használni, amely a fa anyagától nem túl idegen. Az általam kiválasztott keverék anyag: hígított plextol és faliszt önthetőnek bizonyult, azonban szilárdulásakor jelentősen zsugorodott, ez pedig a pontos másolat megöntését kizárta. A zsugorodás kiküszöbölésére az anyaghoz kevés gipszet kevertem, mely az anyag karakterét nem befolyásolta és a masszát formatartóvá telte. Az anyag felülete teljesen laza lett, nem rideg, és faragható. Ezzel az anyaggal vált megvalósíthatóvá az az elképzelésem, hogy a miniázott részeket pontosan illeszkedő felületükkel öntsem meg. valamint az is, hogy eleget tegyek a restaurálás alapvető ismérvének, annak, hogy a restaurálás elsődleges célja a műtárgy megóvása. A töredékek ilyen kiegészítése ugyanis megóvja őket a további sérülésektől. Hozzátételünk egyébként bármikor elválasztható az eredeti felület megsértése nélkül, és anyagában is megkülönböztetett. (154. kép)