Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Helyreállítások - Ágostházy László: A Flórián téri közlekedési csomópont építészeti és műemlékhelyreállítási munkái

Az újraközlés módot ad további, a terület emlékanyagával összefüggő értékelő megállapításokra is. így ma - a kimaradt szöveg közlésén túl - e kiegészítések is helyet kaphatnak e függelékben. A kimarad! szövegrészlet Az alábbi szöveg a tanulmány III. fejezetének Pacsirtamező (korábban Korvin Ottó) úttól nyugatra eső nyitott terület c. második alfejezetéből maradt ki. Szó esett ott a déli táborkapu elvi rekonstrukciójáról, amelyet 1983. szeptemberében a BTM egyik kiállításán bemutattunk.A szöveg az alábbiak szerint folytatódott: ,A rekonstrukció - a rendelkezésre álló adatok figyelembevételével - lényegét illetően hitelesnek fogható fel. E meggyőződés nyomán vetettük fel a kaputorony tömegének újraépítési lehetőségét. E javaslatunkat két alapvető meggondolásból tettük: - a modern régészelludomány eredményeivel összhangban dolgozó műemlékvédelem nem önmagáért való tevékenységet folytat, hanem célkitűzése, hogy mindenki számára kellő i n fo r m ác i ó t n y új t s o n, - a romok esetében általános az a helyzet, hogy a konzervált-kiegészített maradványok hűen tükrözik ugyan az épület alaprajzát, de a helyiségek végigjárásának mozaikszerű clménysorozalából nem alakul ki összefüggő, az épület egészére utaló építészeti élmény; az alacsony falak csak magasabb pontról áttekintve nyújtanak „alaprajzi élményt", „tömeg- vagy térélmény" illúziójának keltésére pedig nem alkalmasak. Ezeket a tudatformálásban és információközvetítésben oly nagyjelentőségű szubjektív tényezőket a mégoly gondosan készített magyarázó ábrák, rekonstrukciós rajzok sem pótolhatják. Úgy véljük, hogy a déli láborkapu konzerválási munkái nyomán felvelődölt újraépítés kérdéseivel összefüggő néhány gondolatot ki kell fej lenünk. A magyar műemlékvédelem azt a szigorú elvi meggondoláson alapuló gyakorlatot követi, mely - a Velencei Carta szellemében - minden olyan pótlásl-kiegészítésl-visszaállítást helytelenít, mely történeti-építészeti adatokkal kellően nem hitelesíthető. Tisztességes szakmai meggyőződésből fakadó szigorú elvi magatartás, mellyel el lehet kerülni a kifogásolható eredményű vállalkozásokat! E határozott elvi álláspont mellett a műemlékvédelem vállalja a tudatformálás folyamatos kötelezettségét is olyannyira, hogy állandóan törekszik új meg új lehelőségeket igénybe venni, felkutatni az e téren jelentkező feladatai segítésére. Bizonyára ilyen lehetőség a részbeni vagy nagyobb mértékben történő újraépítés is. E megoldások nem teljesen ismeretlenek a magyar műemlékvédelem elmúlt négy évtizedes gyakorlatától, sőt korábbi tevékenységétől sem, hisz eredeti darabokkal „hitelesített" újraépítés volt az 1938-ra befejezett esztergomi várbeli helyreállítás, de az újraépített negyed magyarázza a többi romjait a Nagyszombat utcai amfiteátrum esetében is! Mindig volt olyan törekvés a magyar gyakorlatban is, hogy a szétszórt töredékek pusztán múzeumi műtárgy látványából az építészeti kialakításra is utaló magasabbrendű bemutatást próbáljon létrehozni. Erre törekedett - becsületes, bár még bátortalan eszközökkel - a szombathelyi Iscum szentélyének eredeti megjelenésére utaló kísérlet is, és ugyanezt a gondolkozásmódot fejlesztette tovább - példamutató eredménnyel - a balácspusztai nagyvonalú védőtetős visszaállítás. A megvalósult emlékek sorára visszatekintve úgy tűnik, mintha a képzőművészel e téren merészebb lelt volna a műemlékes építészetnél. Elég csak a rekonstruált és újrafaragott siklósi zárterkélyre, a diósgyőri várban újraépített boltozatra vagy a visegrádi oroszlános-kút újrafaragott másolatára gondolni. Természetesen - mini minden példa - a felsoroltak is több-kevesebb elvi és gyakorlati ellentmondással igazolják csak az újraépítés gondolatának igazolására felhozott érveket, mégis úgy tűnik, valamennyi példa jelzi azt a törekvést, hogy a szakemberek számára oly sokat (de számukra sem mindent!) mondó falmaradványok helyett valami többet tudjon a konzervált-kiegészítell rom mondani. Ezzel kapcsolatban meg kell kockáztatnunk annak kijelentését is, hogy egy „értelmetlen" rommal szemben az indokolt újraépítéssel az akár funkcióba is állítható emlék fennmaradásának sokkal több az esélye! A felsorolt - távolról sem teljes - hazai példák mellett számtalan megvalósult külföldi alkotást is említeni lehet. Az elpusztított lengyel belvárosok teljes újraépítésének indokoltságáról - a jogos fenntartások mellett is - a helyszín és annak nemzeti körülményei meggyőzik a mégoly rigorózus szakembert is. Az athéni Attalos stoa újraépítése ma már klasszikus és