Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Helyreállítások - Ágostházy László: A Flórián téri közlekedési csomópont építészeti és műemlékhelyreállítási munkái

A FLORIAN TÉRI KÖZLEKEDÉSI CSOMÓPONT ÉPÍTÉSZETI ÉS MŰEMLÉKHELYREÁLLÍTÁSI MUNKÁI I. ELŐZMÉNYEK A történettudományok művelői elsősorban, de az építészek, az urbanisták is régóta elismerik azt a tényt, hogy Budapest történeti szempontból egyik legösszetettebb - s ezáltal legkiemelkedőbb jelentőségű - területe Óbuda. A régészeti kutatás szinte a őskorig visszamenően megtalálta az emberi élet nyomait a Duna jobbpartján

1

. E leletek egyik sűrűsödési területe volt a Hármashatár-hegy alatti, északnyugati irányba húzódó, jól járható völgy Dunához lefutó torkolata. E hely igazi jelentősége akkor fejeződött ki legerőteljesebben, amikor a rómaiak felismerték stratégiai fontosságát s provinciájuk fővárosának központját: légiós táborát és a helytartó székhelyét itt jelölték ki. Állandó Duna-hídjukkal ez a terület azóta is mintegy „regionális" hatásúvá vált a tágabb környezetére: a római időkben állandósult távolsági útvonalak még ma is megszabják az innen szélágazó közlekedési irányokat, az ezekre szerveződölt települések fejlődését - és természetesen magának a városrésznek településszerkezetét is. Póczy Klára úgy fogalmazta meg Óbuda helyzetét, hogy Budapest e része a magyar várostörténetnek is egyik legfontosabb területe

2

. Megállapítása indokolt, hiszen kevés más településünkön mutatható ki ennyire világosan a római kortól induló és napjainkban is érvényesülő települési kontinuitás

3

. Szerencsére a mi korunkban a településfejlesztési elhatározásokat a fentieknek megfelelő felelősséggel hozták. így születtek meg azok a döntések, amelyek végül is a mai Flórián téri csomópont létrejöttét lehetővé tették. E döntésekel jelentősen befolyásolta az 1970-es évek derekán a Flórián áruház építése kapcsán hozott műemlékromboló határozatok társadalmi kritikája is. Azóta nemcsak újabb régészeti ismeretek halmozódtak fel, hanem városfejlesztési gondolkodásban és az építészeti szemléletmódban is alapos változások történtek. Mindezek lehetővé tették, hogy a Főváros illetékesei úgy határozzanak, hogy a Flórián téri csomópontot az olt várható régészeti-építészeti emlékek maximális megőrzésének igényével kell megtervezni és megvalósítani. A Flórián téren az 1980-84 között létrejött hatalmas átalakítás a főváros tarthatatlan forgalmi helyzetének kényszerítő hatására történt. Az országban megindult intenzív közlekedési fejlődés nyomán az úthálózatot és a települések közlekedési rendszerét is fejleszteni kellett. Fővárosunk átfogó közlekedésfejlesztési terve 1968-ban készült el

4

, majd ennek részeként 1979-ben hagyta jóvá az Állami Tervbizottság az Árpád híd rekonstrukciós programját s ezzel együtt a Flórián téri csomópont átépítésének beruházási javaslatát

5

. Ebben már határozottan kialakultak mind a felszíni, mind a felszín alatti közlekedés fő irányai s az ezek zavartalanságát biztosító műszaki létesítmények legfontosabb jellemzői. A gyalogos forgalom részére tervezett aluljáró ezekben az elképzelésekben mint egy hatalmas, minden irányban zavartalan forgalmat biztosító csarnok jelent meg, a megvalósultnak többszörösét kitevő alapterülettel. E csarnokban üzletek, vendéglátó helyiségek, árusító pavilonok is helyet kaptak volna az előkerülő római objektumok bemutatását biztosító elkerített, illetve átjárható területek között. A javaslatban a csarnokhoz nagyobb, fedetlen területek is csatlakoztak, szintén romterületként

6

. Annak ellenére, hogy mindenki előtt nyilvánvaló volt az a tény, hogy ezt a csomópontot csak úgy szabad létrehozni, hogy abban érdemi szerep juthasson az antik maradványoknak, az eredeti elképzeléseket alaposan megváltoztatták az anyagi lehetőségek. A beruházási javaslat jóváhagyását követően már csökkentett terjedelemmel készült el az engedélyezési dokumentáció

7

. Ez már meghatározott