Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Helyreállítások - Ágostházy László: A Flórián téri közlekedési csomópont építészeti és műemlékhelyreállítási munkái

javaslatokat tartalmazhatott a romok bemutatására vonatkozóan is az időközben igen sok eredménnyel folytatott régészeti kutatások eredményei alapján. így például külön üvegezett helyiséget biztosított a terv a feltárt Mithras szentély rekonstruálására, közvetlen kapcsolatot teremtett a Lottó-ház" alatti múzeumi területtel, nagy szabadtéri romkertre tett javaslatot, stb. Ilyen célkitűzéseket fogalmaztak meg a kiviteli tervek első dokumentációjában (1980) is, de ezeket az idő haladtával több ízben módosítani kellett. Ennek legdöntőbb oka az volt, hogy a római maradványok összefüggéscinek tisztázására, a részletek teljes feltárására csak a nagyfelületű földkiemelések kapcsán kerülhetett sor. Az ilyen nagy felületű földkiemelés pedig már csak a kivitelezés során történt. Az e munkálatok nyomán feltáruló ismereteket tehát nem előlegezhette meg a szűk, össze nem függő, az egész terület töredékére kényszerülő előzetes régészeti kutatás. így került aztán sor olyan jellegű tervmódosításokra, mint amilyen az aluljárófolyosóban előkerült nagy úszómedence, vagy a nyilvános WC építésekor feltáruló tiszti ház esetében történt. Az ilyesfajta „menet közbeni" áttervezések és pontosítások anyagával együtt alakult ki 1983 tavaszára a véglegesnek tekinthető kiviteli dokumentáció, amelyet azután még számtalan rajz és vázlat egészített ki szinte a munka teljes befejeztéig. (Jellemzésül: a végleges műemléki dokumentáció 65 db építészeti és belsőépítészeti, valamint 52 db műemléki-konzerv álási tervlapból és tervvázlatból állott s az összesen elkészített rajzok száma megközelítette a háromszázat.) A Flórián téri csomópont kialakításánál a építésztervezői feladatok két lényeges területre terjedtek ki: - az aluljáró egészének megformálására és az alaprajzi elrendezés elveinek kidolgozására összehangolva azt a más szakági (forgalom, közművek, szerkezetek, stb.) követelményekkel s az érintett terület régészeti adottságaival. Az építészeti munka a kiviteli tervek készítése során természetesen az építészeti részletek (nyílászárók, burkolatok, üvegfalak, lépcsők, korlátok, stb., stb.) és a belsőépítészeti elemek kiviteli terveire is kiterjedt - a napvilágra kerülő és bemutatandó antik maradványok konzerválásának, helyreállításának, kiegészítésének megtervezésére, a megvalósítás során a munkák művezetésére, valamint a szükséges rekonstrukciós tervezés elvégzésére. A műemléki helyreállító, konzerváló kivitelezés általában azt a gyakorlatot követi, hogy a tevékenysége során felbukkanó új elemek alaposabb régészeti, művészettörténeti, építészeti tanulmányozásának, elemzésének időszakára a munkál szünetelteti, vagy legalább is a munkásokat más területre csoportosítja át, így kerülve el annak veszélyét, hogy a kutatás szempontjaival alá nem támasztott kivitelezés történjék. Általában az is jellemzi a műemléki munkákat, hogy aprólékosabb technológiákhoz folyamodik, s mindezek következményeként nagyobb az időigényessége. A Flórián téren végzett műemlékes munkáknál ezek a szempontok nem érvényesülhettek; itt ebben is igazodni kellett a forgalmi nagyberuházáshoz. Ennek pedig rendkívül feszes tempója, kötött pénzügyi és időbeli keretei voltak. A mélyépítési munkák technológiája, munkafolyamatai, gépesítettsége rendkívül távol esik attól, amit a „műemlékes gyakorlat" megszokott! Ennek illusztrálásául egyetlen példát említek: a csomópont területén a régészeti kutatás számára engedélyezett területek mozaikszerűen helyezkedtek el. E foltokon a BTM munkatársai tették, amit meg tudtak tenni, majd a feltárt romokat vissza kellett temessék. Erre azért volt szükség, mert a cölöpözést, a betonozást, a földmunkát végző nehéz gépek csak így tudtak biztonságosan közlekedni. A gépekkel végzett munka után az általuk készített alapozási gödröket ismét visszatemették, hogy a falszerkezet építéséhez szükséges technológiai feltételekel megteremtsék. Sok esetben csak hónapok múlva került sor arra, hogy a technológiai sorrendnek megfelelően a nagyfelületű földmunkál el lehessen végezni, aminek nyomán aztán összefüggéseiben is feltárulkozhattak a helyreállítandó, konzerválandó romok. Ekkor már el lehetett végezni a régészeti finom kutatást és a felméréseket. Ezek nyomán készült el a régészeti-műemléki értékelés, majd a konzerválás és a helyreállítás terve. Közben pedig folyt az a kivitelezési munka, amely - a nagyberuházás általános feltételeihez igazodva - komplelt kiviteli dokumentációt feltételező fix áras szerződés keretei közé volt szorítva. Ilyen körülmények határozták meg a műemlékes munkát, amely a régészeti tevékenységgel együtt igen sokszor hatalmas feszültségek indikálója volt a más tempójú és szemléletmódú közmű- és műtárgyépítésnél. Sokszor