Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Helyreállítások - Kaba Melinda: Az aquincumi Thermae maiores feltárása (1778-1984)

y.5. kép. Aquaeductus pillérek maradványa a/ M 1 l-es út elválasztó sávjában nyújtott. Ha pl. a 20. számú - általunk feltételezett - előcsarnokon keresztül érkezett látogató, a 9. számú apodytcriumban levetkőzött, a 14. számú átjárón és a 18. számú frigidari union keresztül átment a lepidariumokba 33., 34. és 40., 41. számúak - ahol felmelegedve előkészülhetett a fonó fürdő vételérc a 43. számú caldariumban, majd ugyanezen az úton visszafordulva időzhetett a 18. számú nagy frigidariumban és felfrissülhetett a 25. és 26. számú medencékben. A leírt útvonalon kívül közvetlenül a palaestrából is átjöhettek fürödni a látogatók a versenyek szünetében, vagy végeztével s erre több átjáró állt rendelkezésükre. A fürdő vízellátását a mai Római-fürdő már akkor felszínre törő gyógyforrásai biztosították. Ez a tizennégy forrás

58 táplálta a város észak-déli irányú fővízvezetékét az aquaeductust, melynek mintegy 350 méteres szakaszát 1975-ben

59 és 1979-ben tártuk fel.

60 A kutatás nyomán készült áttervezésnek köszönhető,

61 hogy a felépült új M 11 -es, kétszer négysávos út elválasztó zónájában megmaradtak az aquaeductus pillérei konzerválva és részben rekonstruálva (95. kép)

62

. Ezen a vízvezetéken kívül a Vörösvári völgyön átvezető kelet-nyugati irányú vízvezeték

63 is összegyűjtötte a hegyek patakjainak vizét és adta tovább a tábori létesítményeknek, köztük a fürdőnek is. Nyilvánvalóan a vizek gyógyító hatása is jelentős tényezőként szerepelt abban, hogy a Thermae maiores évszázadokon keresztül kiváló állapotban tartották. Ma pedig köszönhetjük a páratlan megoldást - nem kis fáradtsággal - megtaláló műszaki gárdának, hogy hazánk európai jelentőségű műemlékekkel gazdagodott. A modern vasbeton tartószerkezetek hordozta alul- és felüljárókon hömpölygő élet dübörgő zaja között a közel kétezeréves romok beszédes csendje maradandó élményt nyújt. A THERMAE MAIORES LEÍRÁSA A fürdő feltárt helyiségeinek többségét sikerült azonosítanunk, meghatároznunk funkcióját. A bizonytalan esetekben csupán az alaprajzi számjelzést és a helyiség kifejezést alkalmazzuk. Megjegyezzük, hogy a 3-8. számú helyiségek feltehetően nem a közfürdő számára készültek. Talán a katonai parancsnok magánfürdő traktusaként későbbi átalakításkor építették hozzá a fürdőhöz. 1 .számú por liens A palaestra falához később épült oszlopcsarnok kelet-nyugati irányú egy méter széles falából több részletet, valamint a nyugati lezárást tártuk fel. Különböző tört kövekből rakott falból több helyen befele ugró pilléralapok részletei kerüllek felszínre. A csarnok északnyugati sarkánál a falból nyugatra kinyúló csonk maradt meg. A fal alja Af 102,95 méter, a terrazzó töredék szintje Af 104,09 méter. 2. számú palaestra A palaestra falának alapozását nagy méretű kváderekből és tört kövekből rakták Af 101,45 méter mélységben (96. kép). A felmenő fal opus mixtum technikával készült, 2,70 méter szélességben. A járószint magasságában falhoz simuló 0,80 X 0,70 méteres befele ugró támpillérekct építettek, melyeknek lábazatát rossz megtartású homokkőből faragott monolit kőtömbökkel vették körül (97. kép). Ez a lábazati kialakítás tovább haladt a falak mentén az egymástól 2,80 méterre levő pillérek között is. A déli oldalon felehetően több kapu biztosította a bejutást a fürdőbe, ezekből hármat tártunk cl, amelyek különböző méretűek voltak. A tengelybe vágott nyílás 2,5 méter, ebből 9 méterre keletre és nyugatra megtalált bejáratok küszöbeinek mérete: 2,20 x 2,60 méter. A gyakorló térben a saroktól befele mért 2,80-2,80 méter távolságra 1,80 x 1,80 méteres bázist építettek. A délnyugatit és délkeletit sikerült feltárni, a kél északihoz nem fértünk