Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Történet - Vándor András: 16-19. századi ácsolt tetőszerkezetek Magyarországon

dérnek folyamatos és legtöbb esetben indokolatlan cseréje.) Holott a régi anyag sokszor kifogástalan. Megemlítem azt a kb. 500 éves födémben lévő mestergerendát, amely a tehermentesítés után, a fesztáv felében mintegy 10 cm-re emelkedett fel és került szinte eredeti beépítési helyére (Sopron, Pozsonyi u. 1-3.). A tervezés: A felmérésnél már jelentkező problémák a tervezés során tovább bonyolódnak. A többszörösen határozatlan szerkezetek elméleti megközelítése a változatos középkori szerkezeleknél más és más. Kidolgozott séma nincs és az esetleges megoldás, a szerkezeti ismereteink bizonytalanságai miatt igen körülményesen valósítható meg. A barokk szerkezetek tisztább, de ugyancsak összetett erőjátéka, elméletben legalább olyan nehezen modellezhető, mint a középkori szerkezeteknél. így elsősorban a tapasztalat és a gyakorlat az, amely a tervezőket átsegíti a buktatókon. A tervezés másik, sok bizonytalanságot tartalmazó része, az esetleges szükséges cserék, illetve megerősítések részletekbe menő kidolgozása, amelyre csak tényleges gyakorlat (kétkezi munka a kivitelezést végző ácsok közölt) adhat igazi támpontot. Esztétikai szempontok: A szamosbecsi fedélszerkezet ismertetett rekonstrukciójánál felmerült a kérdés, hogyan kell a hiányzó elemeket pótolni? Azonos anyaggal'? Görbe, szabálytalan gerendákkal? Bárdolt felüleltel? Műemléki elveink szerint ezt S] kvp. I.up.i. ici. icmplom. hosszmetszet hamisításnak tartjuk. Vagy egyenes, fűrészelt faanyaggal? Ez igen furcsa látványt eredményez. Elméleti megoldásként kínálkozik a színben, illetve felületben eltérő és a helyszín adottságaihoz formálható, alakítható műanyag. Ilyen kísérletek még nem történtek. Kivitelezés: A nehézségek közül a szakemberhiány az, ami itt az élre kívánkozik. Ez az új szerkezetek esetében is meglévő probléma, a régi szerkezeteknél még fokozottabban jelentkezik. A kötések módja és a szakmai fogások ismerete fokozatosan elveszik. Az ácsok ma már nem ismerik ezeknek a szerkezeteknek sem az összeállítási rendjét, sem a kötések kialakítását. Sajnos a térben látó szakemberek száma is rettenetes mértékben csökken az építőiparon belül. Az alkalmazható faanyag minőségénél csak a lehetséges méretválaszték a rosszabb. Egy-egy nagyobb keresztmetszetű vagy hosszabb elem beszerzése megoldhatatlan. A minőségi választék fogalma, mely az ilyen szerkezetek helyreállításánál alapvető követelmény, lassan ismeretlenné válik, és jó. ha a legegyszerűbb lucfenyőből sikerül a kívánt faanyagot biztosítani. Az utóbbi néhány évben jelentős változás történt. A javítandó szerkezeteknél szükséges elemek cseréjének, vagy megerősítő szerkezetek beépítésének óriási az élőmunka igénye, és ez az élőmunka általában nem nagyon, vagy csak a minőség rovására látszik gépesíthetőnek. A meglévő szerkezetekhez való illeszkedés feladata nem teszi lehetővé sablon alkalmazását, az egyedi csomópontokhoz csak egyedi munkával lehet alkalmazkodni. A munka természetéből fakadóan csak szabadban és a helyszínen végezhető igen nehéz munkát legtöbbször az idő sürgeti, hisz a beszerzendő faanyag méretei, mennyisége csak a héjalás bontása után pontosíthatók. A kivitelezésnek ebben a fázisában már tető, illetve védelem nélkül áll az épület és ezt mint állapotot, a legrövidebb időn belül meg kell szüntetni. Konzerválás: A jelenleg ismert és alkalmazott konzerválószerek beépített faanyag esetén a legerősebb károsodásnak kitelt helyekre (csomópontok, kötések, támaszkodási felületek) nem képesek eljutni. így a konzerválás elsősorban azokra a helyekre terjed ki, amelyek állapota jobb és