Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Történet - Barcza Géza: A magyar műemlékvédelem fejlődése a jogszabályok tükrében 1973-1980

mú törvényerejű rendelettel módosított 1963. évi 9. számú törvényerejű rendelet, illetve a 2/1965. (I. 8.) MM számú rendelet, a műemlék fogalmát az 1964. évi III. törvény, a 30/1964. (XII. 2.) Korm. számú rendelet és a műemlékvédelemről szóló 1/1967. (I. 31.) ÊM számú végrehajtási miniszteri rendelet határozza meg. A BTK 324. paragrafusa az elkövetési tárgyként a műemlék fogalmát használja. A műemlék fogalmát a jogszabály nem szűkíti le a legértékesebb műemléki állományra, a „műemlék" (M) kategóriára, hanem azt gyűjtőfogalomként használja. Az építési törvény 20. paragrafusa ugyanilyen értelemben szól a műemlékekről, de a 30/1964. (XII. 2.) Korm. számú rendelet 11. paragrafusa ezt az alábbiak szerint részletezi: „Az építési törvénynek a műemlékekre vonatkozó rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a műemléki jelentőségű területek, a műemlékek környezete, a műemlékjellegű, továbbá a városkép szempontjából jelentős — gazdaságosan fenntartható és a rendezési tervekbe nem ütköző — építmények tekintetében is". Vagyis a műemlék fogalmát a BTK az 1/1967. (I. 31.) ÉM számú rendelet 2. paragrafusában meghatározottan a műemléki védettség minden kategóriájára kiterjedően értelmezi. A műemlékekre irányuló büntetendő elkövetési magatartás a megrongálás, illetőleg a megsemmisítés lehet. Az 1/1967. (I. 31.) ÉM számú rendelet 15. paragrafusának (1) bekezdése az építési törvény 21. paragrafusa (1) bekezdésével azonosan úgy intézkedik, hogy „a műemlékeket épségben jellegük megváltoztatása nélkül" kell fenntartani. A fenntartási kötelezettség kiterjed a műemlék építészeti állagára, alkatára, homlokzatára, tartozékaira, továbbá a művészeti megjelenés minden tényezőjére. Mivel a műemlék egy adott történeti kornak vagy egymást követő korszakoknak hiteles és pótolhatatlan emléke, az értékét adó bármely részlet idegen személy által történő megrongálásával, az eredeti jelleg megváltoztatásával a BTK 324. paragrafus (3) bekezdésben írt bűncselekmény elkövetésére kerül sor. Rongálásnak az olyan cselekményt tekinthetjük, amikor az eredeti állapot hiteles visszaállítására még mód van. Ha a rongálás olyan mérvű, amelynek következtében az az eredeti állapotába már nem állítható vissza, vagyis a vagyontárgy állagának megszűnése következett be, a megsemmisítés esete áll fenn. Mivel a műemlék hiteles dokumentum, ezért az értékét adó részletek megsemmisítése esetén az eredeti, hiteles állapot visszaállítására nincs lehetőség, vagyis a pótolhatatlan értékű kulturális vagyontárgy végleges megszűnése következik be, még abban az esetben is, ha a vagyontárgy egyébként nem semmisül meg. A társadalmi tulajdonban levő vagyontárgy megsemmisítése vagy megrongálása megvalósítja a rongálás bűntettét abban az esetben is, ha azt a vagyon kezelésével vagy felügyeletével megbízott személy követi el. Vagyis a társadalmi tulajdonban levő vagyon kezelésével vagy felügyeletével megbízott személy ebben az értelemben idegen személynek tekintendő. A rongálás bűntettének két minősített esete (a muzeális tárgy vagy műemlék rongálása, illetve megsemmisítése) tehát büntetőjogi védelmet biztosít az idegen személy által okozott károsító cselekmények esetén, s a társadalmi tulajdonban levő vagyonnak a megbízott kezelő által történt károsítását is ilyen módon kell értékelni. Vagyis a műemlékek védelmét a BTK 324. paragrafusában megszövegezett rongálás büntette minden olyan esetre büntetőjogi szankciókkal biztosítja, amikor nem a vagyon tulajdonosa az elkövető. A BTK a műemlékek büntetőjogi védelmét a XV. fejezetben sajátos bűncselekményi tényállás megalkotásával teszi teljessé. A XV. fejezetben találhatók az államigazgatás, az igazságszolgáltatás és a közélet tisztasága elleni bűncselekmények. Ezen belül a II. Címben a rendészeti bűncselekmények szerepelnek. Ennek 216. paragrafusában határozza meg a törvény ,,a műemlék megsemmisítése" bűncselekmény kritériumait az alábbiak szerint: „216. paragrafus. Aki a tulajdonában álló műemléket megsemmisíti, vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, javító-nevelő munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő". A bűncselekmény alanya csak a műemlék tu lajdonosa lehet, vagyis azt idegen személy nem követheti el. Az 1979. július 1-vel hatályba lépett büntető és szabálysértési szankciók joghézagot pótoltak és helyesen érvényesítik azt az alapelvet, hogy a büntetés célja a társadalomra veszélyes cselekményektől való visszatartás. Ezt a célt szolgálja az elkövetők joghátránnyal sújtása, mely másokat is elrettent a bűnözéstől, a műemlékek rongálásától és megsemmisítésétől. A műemlékvédelmi és a múzeumi tevékenység igen sok területen érintkezik, ezen belül egyik közös érdekű feladat a leletek védelmének bizto-