Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Történet - Barcza Géza: A magyar műemlékvédelem fejlődése a jogszabályok tükrében 1973-1980

bjaz építkezés során előkerült építészeti emléket vagy építménnyel kapcsolatos képzőművészeti alkotást az építésügyi hatósághoz haladéktalanul nem jelenti be és a lelőhelyet a hatóság intézkedéséig nem hagyja érintetlenül, c) a tulajdonában álló műemléket szándékosan megrongálja, tízezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható". A műemléki hatósági hozzájáruláshoz kapcsolódó műemlékvédelmi szabálysértés alanya a tulajdonos (kezelő), vagyis az, akire a jogszabály a fenntartási kötelezettséget hárítja. A műemlékvédelmi szabálysértés alanya lehet az is, akinek munkája során a lelet előkerül, ha a jogszabályban meghatározott bejelentési és érintetlenül hagyási kötelezettségét elmulasztja. Műemlékvédelmi szabálysértés történik abban az esetben is, amikor a tulajdonos a tulajdonában álló műemléket önös érdekből szándékosan megrongálja. A szabálysértés alanya ebben az esetben csak a fenntartásra kötelezett tulajdonos lehet. Az állam tulajdonában álló műemlékek kezelésével megbízott személy ezt a szabálysértést nem követheti el, mivel a jogszabály kifejezetten a tulajdonában álló műemlékre, vagyis személyi tulajdonra utal. Szándékos rongálás esetén csak abban az esetben minősül a cselekmény szabálysértésnek, ha a műemléki érték eredeti állapotának visszaállítása lehetséges. Véleményem szerint szándékos rongálásnak minősül a védett épület fenntartásának tudatos elhanyagolása is, ha annak eredményeképpen a műszaki állapot és a műemléki érték — még viszszaállítható mértékben — károsodik. Az építések területén jelentkező anomáliák a kormányzati szerveket a jogszabályok szigorítására késztették. Ennek egyik megjelenési formáját, az úgynevezett építés-rendészeti bírságot 1973-tól lehet kiróni.

23 Építés-rendészeti bírsággal kell sújtani azt az építtetőt(beruházót), aki — az építésügyi hatóság engedélyéhez kötött munkát engedély nélkül, — engedélyhez kötött munkát az építési engedélytől jelentős mértékben eltérő módon, — építési engedélyhez nem kötött építési munkát a rendezési terv, illetve a műemléki előírások súlyos megsértésével végeztet, illetve végez. A jogszabály harmadik fordulatában nevesítve is szerepel a műemlék fogalom, míg az első kettőben nem. Ez azonban csak látszólag van így, ugyanis az első két esetben építési engedélyhez kötött munkákról van szó, melynél a műemléki hatóság szakhatóságként működik közre, s előírásai (kikötései) az építési engedély szerves részei, vagyis azok megsértése esetén építés-rendészeti bírság kiszabására mód van. A harmadik esetet a jogszabály azért sorolja fel külön, mivel ilyen esetben nincs építési engedélyezés, csupán műemléki hatósági engedélyezésre kerül sor. Az építés-rendészeti bírságot a szabálytalanul végzett építési munka folytán keletkezett vagy megsemmisült építmény (építményrész) értéke alapján kell kiszabni.

24 A műemlékek jogi szankciókkal való védelmét az új Büntető Törvénykönyv

2 5 1979-től tette teljessé. A BTK készítése során azt a célt tartották szem előtt, hogy a törvény „védelmet nyújtson a társadalomra veszélyes cselekményekkel szemben, neveljen a szocialista társadalmi együttélés szabályainak megtartására és a törvények tiszteletére". Ezen belül előtérbe került a kulturális emlékek fokozottabb védelmének követelménye is. A BTK a társadalomra veszélyes cselekményeket, jogellenes magatartásokat bűncselekményként minősíti. A XVIII. fejezet tárgyalja a vagyon elleni bűncselekményeket. Ezen belül a BTK 324. paragrafusa határozza meg a rongálás bűntettét. E szerint: „aki idegen vagyontárgy megsemmisítésével vagy megrongálásával kárt okoz, rongálást követ el". A jogszabály a büntetést vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, javító-nevelő munkával vagy pénzbüntetéssel rendeli büntetni. A rongálás minősített esete, melynél három évig terjedő szabadságvesztés büntetés kiszabására kerülhet sor, amikor az elkövető muzeális tárgyat vagy műemléket rongál meg. (324. paragrafus (3) bekezdés b. pont.) Még nagyobb — egy évtől öt évig terjedő — szabadságvesztéssel sújtható az elkövető, ha a rongálás muzeális tárgyat vagy műemléket semmisít meg. (324. paragrafus (4) bekezdés b. pont.) A rongálás jogi tárgya a tulajdon, elkövetési magatartása a vagyontárgy állagát megsemmisítő vagy károsító cselekmény. Az elkövetés tárgya minden esetben csak idegen vagyontárgy lehet. Saját vagyontárgyra vonatkozóan a tulajdonos rongálás bűntettét nem követheti el. A muzeális tárgy fogalmát az 1975. évi 6. szá-