Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Történet - Barcza Géza: A magyar műemlékvédelem fejlődése a jogszabályok tükrében 1973-1980

si szakma" területére elrendelt munka más szakágazatok számára példaként szolgáljon. Az előkészítő munka eredményeképpen az építésügyi és városfejlesztési miniszter kiadta a jelentős építőanyagipari és építőipari ipartörténeti emlékek védelméről intézkedő 13/1980. (Ép. Ért. 28.) ÉVM számú utasítását, mely a minisztérium felügyelete alatt álló építőanyagipari és építőipari (építéstervező, építőipari, kivitelező) vállalatok feladatává tette a jelentős ipartörténeti emlékek felkutatását és megőrzését. A jogszabály ipartörténeti emléknek tekinti a „szakma" történeti múltját és fejlődését tükröző jellegzetes épületeket és más építményeket, a muzeális értékű termelőeszköz jellegű tárgyakat, valamint az épületekre, építményekre és tárgyakra vonatkozó dokumentációs anyagokat, amelyeknek megőrzése kívánatos. Ajogszabály — hasonlóan az agrártörténeti emlékeknél már ismertetett módszerhez — csak az eddig még védelmet nem nyert épületeket, építményeket és tárgyakat minősíti ipartörténeti emléknek, vagyis a fogalmat a felkutatás, bejelentés szempontjából határozza meg, azzal a célzattal, hogy azok közül a legjelentősebbek műemléki, múzeumi védelmet nyernek. A jogszabály az épületre, építményre, illetőleg tárgyra vonatkozó dokumentációs anyagot két irányban is bővíti. Egyrészt az irat, térkép, rajz, film, fénykép, hangfelvétel mellett a műszaki tervek, műszaki leírások, makettek, modellek felkutatását és bejelentését is előírja, másrészt ennek körét nem szűkíti le a meglevő épületekkel, építményekkel és tárgyakkal kapcsolatos dokumentációs anyagokra, hanem annak felkutatását, bejelentését a „szakma" fejlődéstörténete szempontjából jelentős már megsemmisült anyagok dokumentációira is elrendeli. A bejelentett jelentős ipartörténeti emlék a bejelentés időpontjától ideiglenes védettséget élvez, mely a bejelentéstől számított egy év elteltével automatikusan megszűnik. A bejelentett ipartörténeti emléket a bejelentés időpontjában fennálló állapotban a bejelentést tevő vállalat köteles megőrizni. A bejelentések alapján a felügyeletet gyakorló minisztériumi főosztály az épületek és egyéb építmények tekintetében az Országos Műemléki Felügyelőséggel, a muzeális értékű termelőeszköz jellegű tárgyak tekintetében az Országos Műszaki Múzeummal együttműködve felülvizsgálja a jelentős ipartörténeti emléket, s ennek során mérlegeli annak értékét, a védelem célszerű módját és indokolt esetben javaslatot tesz a védetté nyilvánításra. A jogszabály a védelem célszerű módjának meghatározása során (helyben történő fenntartás, kijelölt helyen összegyűjtött anyagként történő fenntartás, múzeum részére történő átadás) az iparági emlékanyagok kijelölt helyen — lehetőleg műemléki épületben — történő együttes bemutatását tartja kívánatosnak. A védetté nyilvánított jelentős építőanyagipari, építőipari, ipartörténeti emlékek múzeumi elhelyezésénél a Magyar Építészeti Múzeumot elsőbbség illeti meg. A védetté nyilvánításról, a védelem módjáról, továbbá a jelentős ipartörténeti emlékek gondozójáról épületek és egyéb építmények tekintetében az építésügyi és városfejlesztési miniszter, a muzeális értékű termelőeszköz jellegű tárgyak tekintetében a művelődési miniszter jogosult határozni. A MŰEMLÉKEK VÉDELMÉT ÉRINTŐ EGYÉB JELENTŐS JOGSZABÁLYOK Bár a műemlékek védelmét a műemléki jogszabályok alapján a műemléki hatóság elsődlegesen építésügyi igazgatási tevékenységként biztosítja, azok megóvását, megmentését a jog egyéb ágazatai útján is elő kell segíteni. Erre elsősorban a szabálysértési és büntető szankciók alkalmasak. Míg az 1949. évi 13. számú törvényerejű rendelet alapján a műemlékrongálás bűntett volt, ez 1962-ben már csak szabálysértésként minősült.

19 Ez időben a hatályos büntetőjogi szabályokban

20 a műemlékrongálásra külön rendelkezések nem voltak, hanem arra is az általános előírások vonatkoztak. A „rongálás" bűntettét azonban csak idegen vagyontárgy megsemmisítésével lehet elkövetni, s így azt a tulajdonost, aki saját maga semmisítette meg — a kötöttségektől való szabadulása érdekében — a tulajdonában levő műemléket, a törvény nem sújtotta. Vagyis ebben az időben Joghézag" volt a büntetőjogi szabályozásban. A műemléki szabálysértés jogszabályi meghatározása is több ízben változott.

2 1 A jelenleg hatályos jogszabály

2 2 a műemlékvédelmi szabálysértés három esetét sorolja fel: „136. paragrafus. Aki a) műemléket gondatlanul megrongál, illetőleg azon műemléki hozzájáruláshoz kötött munkálatot ilyen hozzájárulás nélkül vagy a hozzájárulástól eltérő módon végez,