Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Előszó

ELÓSZÓ Ezzel a kötettel hosszabb szünet után ismét folytatjuk a magyar műemlékvédelem munkáját bemutató évkönyvek sorozatát. Ez az 1960-ban megindult kiadvány tizenhét év alatt nyolc kötetre szaporodott és legutóbbi száma 1977-ben látott napvilágot. Megindítása annak idején egy még korábbi és rövid életű előzménynek a Forster Gyula által 1905-ben „Magyarország Műemlékei" címen kezdeményezett sorozatnak felelevenítését jelentette. A Forst er féle évkönyvek kiadásának az első világháború vetett véget, míg az új sorozat a magyar műemlékvédelem második világháború utáni gyökeres újjászervezésének és az új műemléki törvénynek tízéves évfordulóján indult útjára. A „Magyar Műemlékvédelem" évkönyvek azóta is — a közvélemény alakítását és a társadalmi alapok erősítését szolgáló „Műemlékvédelem" c. folyóirat mellett — a szakterület egyedüli tudományos fórumát jelentik. Az évkönyvek célja — mint azt a második kötet szerkesztői előszava megfogalmazta — egyrészt a szakma különböző elméleti és gyakorlati kérdéseit, eredményeit tárgyaló részletes tanulmányokat publikálni, másrészt rövid beszámolókban átfogó képet adni az egyes időszakok munkájáról. Az eddig megjelent nyolc kötet teljesítette célkitűzéseit, gazdag anyagával hézagpótló forrásává vált a műemlékvédelemmel foglalkozó tudományos közleményeknek s ezáltal fontos eszköze lett a szakma belső fejlődésének, valamint az új szakembergenerációk felnevelésének. Amikor az elmúlt évek kiadói nehézségei és személyi változásai után most megújult szerkesztőbizottsággal tovább folytatjuk elődeink munkáját, mindenekelőtt szeretnénk tiszteletünket és köszönetünket kifejezni a sorozatot megindító Bercsényi Dezsőnek valamint a szerkesztés munkáját idáig ellátó Entz Gézának, akik az alapok lerakásával és a sorozatot hosszú időn át éltető munkájukkal elévülhetetlen érdemeket szereztek. Egyben megköszönjük azt is, hogy gazdag tapasztalataikkal az Évkönyv lektoraiként továbbra is segítőtársai maradtak a munka folytatóinak. A kiadvány alapvető célkitűzéseit az új szerkesztő bizottság is magáévá tette és lényegében a megkezdett úton kíván továbbhaladni. A külső megjelenésében történt bizonyos változással csupán lépést kívántunk tartani a hasonló kiadványok hazai és külföldi formai fejlődésével. Ami a tartalmat illeti, anélkül, hogy a fő céloktól eltértünk volna, megkíséreltük a kötet belső szerkezetét is to vá b bfejl eszteni. Mindenekelőtt arra törekedtünk, hogy az évkönyv minél jobban feleljen meg a címében kifejeződő tartalomnak, tehát mind