Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Történet - Barcza Géza: A magyar műemlékvédelem fejlődése a jogszabályok tükrében 1973-1980

jesztés alapján hozott 62/1974. ÉVM számú határozat úgy rendelkezett, hogy ,,a műemlékileg védett népi épületek fenntartásának támogatásáról rendelkező 16/1971. (Ép. Ért. 20.) ÉVM számú utasítást a személyi tulajdonban maradó népi épületeknél az állami támogatás összegének megemelésével és differenciálásával módosítani kell". A 16/1971. ÉVM számú utasítást a 25/1974. (Ép. Ért. 36.) ÉVM számú utasítás módosította. A főbb változások az alábbiak voltak: Az eredeti jogszabály a támogatási lehetőséget leszűkítette az eredeti rendeltetésüknek megfelelő célra használt védett épületekre. Vagyis olyan esetekben, amikor a fenntartást vállaló új tulajdonos az épületet nem lakóházként, hanem pl. üdülőként használta - bár ez a védett értékek fennmaradását teljes mértékben biztosította — nem volt mód az anyagi támogatásra. Az új jogszabály — ezt a problémát megoldva — a támogatást nem szűkítette le az eredeti rendeltetéssel használt épületekre, hanem minden olyan esetben megadta erre a lehetőséget, amikor az új használat biztosította az eredeti értékek megtartását. Az eredeti jogszabály alapján nem volt mód a támogatási összeg differenciálására, bár azt az épületek eltérő nagyságrendje is indokolttá tette volna. Az új jogszabály előírja, hogy a védett népi épületek tulajdonosainak nyújtható támogatás összegét: — az épület rendeltetésének, — az épület nagyságának és értékének, — az épület fenntartási költségszükségletének, — a tulajdonos szociális, jövedelmi és vagyoni helyzetének figyelembevételével differenciálni kell. Ennek megfelelően nemcsak az összeghatárok felemelésére került sor, hanem a támogatási öszszeg alsó és felső határ között nyert megállapítást. Az eddigi „egyedül álló gazdasági épületek és használatban álló pincék" kategóriát — melynél a műemléki védettség fokozatára tekintet nélkül csak 500 Ft anyagi támogatás volt folyósítható — az új jogszabály megszüntette és minden védett népi épületet a minősítési kategóriája — műemlék, műemlékjellegű és városképi jelentőségű épület — szerint rendelt támogatni. Az éves fenntartási átalány összege az alábbiak szerint módosult: 16/1971. 25/1974. A védett népi épület ÉVM számú ÉVM számú minősítési kategóriája utasítás alapján utasítás alapján Ft Ft Műemlék 3000 4000 - 5000 Műemlékjellegű 2000 3000 - 4000 Városképi jelentőségű 1000 2000 - 3000 Egyedülálló gazdasági épület és használatban 500 levő pince A jelentősebb műemléki helyreállításokhoz adható eseti támogatás összegét az új jogszabály 25 000 Ft-ról 30 000 Ft-ra emelte fel és eltörölte azt a megszorítást, hogy annak összege a felhasználandó építőanyag költségének összegét nem haladhatja meg. Ennek a megszorításnak az eltörlése főleg a kisjövedelmű — zömében nyugdíjas — épülettulajdonosokat érintette kedvezően, mivel a költségek jelentősebb részének átvállalására adott lehetőséget. A műemlékek hasznosítása kapcsán már említést tettem ,,a népi műemlékek védelme" tárgyában készített minisztertanácsi előterjesztésről és a Minisztertanács 2025/1974. (VI. 13.) Korm. számú határozatáról. Ebben az előterjesztésben felmértük a népi építészeti emlékek helyzetét és bebizonyítottuk, hogy azok jelentős hányadának fennmaradása csak központi intézkedésekkel és hitelekkel biztosítható, s azokat új közcélú funkcióra kell hasznosítani. A Minisztertanács határozatában felhívta a minisztereket és az országos hatáskörű szervek vezetőit, illetőleg a fővárosi és a megyei tanácsok elnökeit, továbbá felkérte a társadalmi szervezeteket és a szövetkezeti érdekképviseleti szerveket, hogy tevékenységi körükben segítsék elő az egyedi és különösen az együttesben előforduló népi műemlékek megőrzését, fenntartását és közcélú hasznosítását. A közcélú hasznosításnál a jogszabály a közművelődési, múzeumi, idegenforgalmi, vendéglátóipari, kereskedelmi, természetjárási, pihenési, üdülési célokat helyezi előtérbe. A jogszabály az építésügyi és városfejlesztési minisztert felhívta, hogy a műemléki és az építésügyi hatóságok útján fokozottabban gondoskodjék a népi műemlékek államigazgatási úton történő védelméről, továbbá, hogy segítse elő az állampolgárok tulajdonában álló és másként fenn nem tartható népi műemlékek tulajdonjogának az állam, a társadalmi szervezetek, illetőleg a szövetkezetek javára történő megszerzését. A Minisztertanács ugyanekkor felhatalmazást adott az építésügyi és városfejlesztési miniszter-