Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Történet - Barcza Géza: A magyar műemlékvédelem fejlődése a jogszabályok tükrében 1973-1980

ragrafus c) és e) pontja) alapján lehetőség van a műemlékvédelem alatt álló épületekben a lakások megszüntetésére és olyan átalakítására, melynél az épület új, a társadalom egészét szolgáló közérdekű funkciót kap. Az államtitkári állásfoglalást még az 50/1980. (XII. 10.) MT számú rendelettel módosított új szabályozás sem tette feleslegessé, bár az igénybevételi tilalmat — lakáspótlási kötelezettség fenntartása mellett — feloldotta az olyan állami lakásoknál, amelyeket a műemlékvédelem érdekében kell megszüntetni, más célra hasznosítani. Különösen a védett falusi lakóépületek megfelelő hasznosítását nehezítették, tették lehetetlenné az állampolgárok telek-, lakás- és üdülőtulajdonáról intézkedő jogszabályok. E vonatkozásban főleg abban a kérdésben volt nehézség, hogy mi minősíthető lakásnak, illetve üdülőnek. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és az Igazságügyi Minisztérium 35/1980. ÉVM—

IM számú együttes közleménye népgazdasági és műemlékvédelmi érdeket szem előtt tartva úgy foglal állást, hogy az üdülőterületeken és a csökkenő népességszámú településeken levő eddig lakóházként használt épületek üdülőként megszerezhetők, erre nem vonatkoznak a tulajdoni korlátozások. Vagyis ezekben az esetekben a létesítés célja határozza meg az épület jellegét, s ha azt ténylegesen üdülőként használják, üdülőnek kell minősíteni, vagyis olyan állampolgár is megvásárolhatja, aki már rendelkezik lakástulajdonnal. A műemlékek hasznosításánál — főleg akkor, ha valamely üresen álló vagy rosszul hasznosított épület számára jobb funkciót és ehhez a megvalósítás terheit is vállaló partnert kerestünk — különböző gazdálkodási nehézségekre hivatkozással — rendszerint elutasításban részesültünk. Ennek rendezéséhez kerestük a megoldás lehetőségét. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium a 62/1974. ÉVM számú határozatában a műemlékvédelem távlati fejlesztésében állást foglalva felhatalmazást adott arra is, hogy a minisztériumi hatáskörben nem rendezhető kérdéseket a Minisztertanács elé terjesszük. E felhatalmazás alapján készítettük el „A népi műemlékek védelme" témájú minisztertanácsi előterjesztést, melyben a műemlékek hasznosítása terén fennálló nehézségekről is tájékoztatást és a megoldásra javaslatokat adtunk. A Minisztertanács a 2025/1974. (VI. 13.) Korm. számú határozata 4. pontjában utasította a pénzügyminisztert, hogy „preferenciák nyújtása érdekében 1974. év folyamán — az építésügyi és városfejlesztési miniszter és a belkereskedelmi miniszter javaslatainak figyelembevételével — vizsgálja meg, milyen könnyítésekkel lehetne a népgazdasági szabályozók körében a jelenleginél vonzóbbá és gazdaságosabbá tenni a közületi szervek számára a műemlékek megszerzését és kezelését, továbbá közcélú hasznosítását, illetőleg használatát". A Belkereskedelmi Minisztériummal együttesen elkészített előterjesztés alapján — figyelembe véve a népgazdaság teherbíró képességét is — a pénzügyminiszter a gazdasági szabályozók rendszerének módosítása során a műemlékileg védett épületeket mentesítette az eszközlekötési járulék,

14 valamint a telekhasználati díj

15 fizetési kötelezettsége alól, vagyis az állami és a szövetkezeti gazdálkodó szervek részére kedvezményezettebbé, vonzóbbá tette a műemlékek hasznosítását, kezelését és fenntartását. A tárgyalt időszakban sor került a kisajátítási jogszabályok módosítására is.

16 Ebben a kisajátítási jogcímek között változatlanul megtalálható a műemlékvédelmi érdek is, ha a védelem másképpen nem biztosítható. Ezzel kapcsolatosan a végrehajtási kormányrendelet

17 kimondja, hogy „műemléket műemlékvédelem céljára csak akkor lehet kisajátítani, ha a tulajdonos a fenntartással kapcsolatos kötelezettségeinek felszólítás ellenére nem tesz eleget és ezzé" a műemlék épségét, jellegét vagy zavartalan érvényesülését veszélyezteti, továbbá ha a műemlék fenntartása a tulajdonosnál nem biztosítható". A műemlékvédelmi célú kisajátítást változatlanul csak az illetékes műemléki hatóság kérheti. Ha a kisajátításra nem műemlékvédelmi érdekből, hanem a jogszabályban meghatározott más jogcímen kerül sor, de az műemlékileg védett építményt, továbbá műemléki jelentőségű területen vagy műemléki környezetben fekvő ingatlant érint, a kisajátítási eljárás megindításához előzetesen be kell szerezni az illetékes műemléki hatóság hozzájárulását.

18 Az előzőekben már utaltam arra, hogy 1974ben az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumhoz előterjesztést készítettünk a műemlékvédelem távlati fejlesztése témában. Ezen belül értékelést adtunk a személyi tulajdonban levő népi épületeknél 1971 óta végzett anyagi támogatási munkánkról, javasolva a támogatási öszszegek megemelését és az épületek nagyságrendjének figyelembevételével történő differenciálás bevezetését is. A miniszteri értekezleten megtárgyalt előter-