Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Történet - Barcza Géza: A magyar műemlékvédelem fejlődése a jogszabályok tükrében 1973-1980

megfelelő hasznosítása. A tárgyalt időszakban ezeken a területeken is előbbre jutottunk. Az első eredményt az állami tulajdonban levő védett lakóépületeknél értük el. A tanácsi házkezelési szervek kezelésében levő állami ingatlanokkal kapcsolatos lakóházjavítási munkákról intézkedő 15/1974. (Ép. Ért. 22.) ÉVM számú utasítás előírta, hogy a házkezelési szervek a középtávú tervidőszakonként és évenként elkészítendő ,,címjegyzék"-et a műemléki hatósággal előzetesen egyeztetni tartoznak. Az utasítás lakóházjavítási munkának minősíti az állami ingatlanokkal kapcsolatos minden olyan építési-, szerelési munkát, amelynek elvégzését az építésügyi hatóság az építésügyi jogszabályok alapján a kezelő terhére elrendelt. Tekintettel arra a körülményre, hogy a műemléki hatóság kezdeményezésére az építésügyi hatóság az 1/1967. (I. 31.) ÉM számú rendelet alapján a műemlékileg védett építmények jókarbantartására vonatkozó kötelezettség teljesítését, továbbá a műemléket eléktelenítő, idegen részek eltávolítását köteles elrendelni, ezeket az OMF által kezdeményezett szükséges munkákat az ingatlant kezelő szerv köteles a címjegyzékbe beállítani. Vagyis ily módon elérhető, hogy a szükséges munkálatok ténylegesen is végrehajtassanak. Sok gondot okozott a fenntartás terén a műemléknél előálló többletköltségek, valamint a védett lakóépületek fennmaradásához nélkülözhetetlen lakáskorszerűsítési munkák költségeinek viselése. Tudvalevő ugyanis, hogy az OMF erre a célra költségkeretekkel nem rendelkezik. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium a műemlékvédelem távlati fejlesztési- tervéről készített előterjesztésünk alapján határozatot hozott

13 a műemlékek helyreállítására szolgáló többletköltségekről is. A keretek felosztásának módozatait vizsgálva az az álláspont alakult ki, hogy a többletköltségek rendelkezésre bocsátását a tanácsi önállóság csökkentése nélkül kell megoldani. E miniszteri határozat gyakorlati megvalósításaként adta ki a tanácsi szervek részére az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium az „Irányelvek és módszertan az V. ötéves lakóházjavítási feladatok tervezéséhez" című anyagát. Az irányelvek meghatározzák a lakóház javítási szükségletek tervezésének rendjét, mely két síkon történik. A normál javítási szükségleten felül mód van a többletköltségek keretkiegészítésként történő tervezésére is. Az állami tulajdonban levő műemléki lakóépületekkel kapcsolatosan az irányelvek az alábbiakat tartalmazzák: „A műemlék, a műemlékjellegű és a városképi jelentőségű épületek felújítási többlet igényének tervezésénél figyelemmel kell lenni a felújítási elmaradások ütemére és a korszerűsítéssel kapcsolatos feladatokra is. A felújítási keretkiegészítést a normál szükségleten felül kell értelmezni". A műemlékileg védett állami tulajdonú lakóépületek műemléki többletköltségét a megyei (fővárosi) tanácsok külön keretként adják le a házkezelési szervek részére. A műemlékileg védett épületek fenntartása csak a műemlékhez méltó és azt nem károsító olyan hasznosítással biztosítható, mely az értékek bemutatásának lehetőségeit is megteremti. Ez a hasznosítás általában az eredeti funkció fenntartásával lehetséges. Ha erre bármilyen okból nincs mód, funkcióváltásra van szükség. Ennek lehetőségeit nem mindig tudjuk megteremteni, elvétve jogszabályi rendelkezések, néha gazdasági érdektelenség miatt. Az állami tulajdonban levő lakások közületi szervek elhelyezésére való igénybevételét például a jogszabályok általában tilalmazták. (A 10/1972. (III. 28.) Korm. számú rendelettel módosított 2/1969. (I. 23.) Korm.számú rendelet.) A rendelkezések nem kellő ismerete egyes tanácsi szerveknél, a műemléki érdekből szükséges indokolt funkcióváltásokat is meggátolta. Ezen segített az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium államtitkárának „a műemléki lakóépületek más célú felhasználása" tárgyában kiadott 3775/1978. számú állásfoglalása, mely a funkcióváltás jogi lehetőségére hívta fel az érdekeltek figyelmét. így például arra, hogy az igénybevételi tilalom és a lakáspótlási kötelezettség nem vonatkozik a szükséglakásra, továbbá a lakásnak nem minősülő, de ténylegesen lakás céljára szolgáló helyiségre, ugyanis ha a tanácsi szervek azt állapítják meg, hogy a lakás céljára használt helyiség a jelenlegi állapotában korszerűtlen, egészségtelen vagy eredetileg nem lakásnak épült, a más célú felhasználásnak nincs jogszabályi akadálya. Ugyanúgy sor kerülhet az állami lakás más célú felhasználására akkor is, ha a fennálló lakásbérleti jogviszony az építésügyi hatóságnak az épület átalakítását elrendelő — a lakás megsemmisülését eredményező — határozata alapján szűnik meg, mely esetben nincs szükség elhelyező hatósági igénybevételre sem. Ha az építésügyi hatóság a műemlékek eredeti jellegének kifejezésére vagy hatásosabb érvényesülésére irányuló munkálatok elvégzését rendeli el az építési törvény (1964. évi III. törvény 37. pa-