Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)
Történet - Barcza Géza: A magyar műemlékvédelem fejlődése a jogszabályok tükrében 1973-1980
gedélyt kell kérniök, magánszemély azt bejelentés alapján elvégezheti. A lényeg azonban műemléki vonatkozásban nem változott semmit, a műemléki hatóság változatlanul olyan szakhatóságnak minősül, amelynek állásfoglalását ki kell kérni, és ahhoz az építési hatóság kötöttsége fennáll. A műemlék, műemlékjellegű vagy városképi jelentőségű építmény, továbbá a műemléki jelentőségű terület vagy a műemléki környezet műemléki jellegét és művészeti megjelenését érintő bármilyen építési munka esetében annak elvégzésére csak a műemléki hatóság előzetes hozzájárulásával és az általa előírt módon kerülhet sor, függetlenül attól, hogy egyébként a tervezett munka építési engedéllyel, bejelentés alapján vagy ezek nélkül lenne elvégezhető. Az építési engedély megszerzése előtt az építtető elvi építési engedélyt kérhet az építésügyi hatóságtól. Mivel az elvi építési engedélyben már rendezett kérdésekben az eljáró építésügyi hatóság az építési engedélyezés során általában már nem változtathat, lényeges a jogszabály azon rendelkezése, hogy a műemléki szakhatósági állásfoglalást igénylő kérdésekben az eljáró építésügyi hatóság csak a műemléki hatóság véleményének figyelembevételével adhat ki elvi állásfoglalást is. A védett építményeken végzendő „bármilyen munka'' körébe az olyan beavatkozások is beletartoznak, amelyek egyébként kutatásnak minősülnek. A hozzáértés nélkül végzett falkutatás például olyan beavatkozás, mely az előző korokból származó értékes eltakart építési részletek megsemmisülését is eredményezheti. Ezért a műemlékvédelem alatt álló építményeken végzendő falkutatások ügyében az Építésügyi Értesítőben közleményt jelentettünk meg (23/1978. ÉVM Közi.) felhívva a figyelmet arra, hogy az ilyen kutatás építészeti munkának minősül és csak a műemléki hatóság előzetes hozzájárulásával és az általa előírt módon végezhető. A műemlékvédelmi hatósági tevékenység feltételeit esetenként jogszabály szigorítás is segítheti. Ilyen volt pl. a magántervezési tevékenységről intézkedő 21/1980. (IX. 18.) ÉVM számú rendelet, mely a műemléki hatóságot feljogosította a magántervezői tevékenység megtiltására, korlátozására, illetőleg feltételekhez kötésére. Az Országos Építésügyi Szabályzat (a továbbiakban: OÉSZ) 1961-től 1967-ig gyakorlatilag az 1949. évi 13. számú törvényerejű rendelet műemlékvédelmi végrehajtási rendeleteként igen nagy szolgálatokat tett. Érthető, hogy az új OÉSZ 9 nem foglalkozik a műemlékvédelmi kérdésekkel olyan részletezéssel, mint elődje, mivel az 1/1967. (I. 31.) ÉM számú rendelet mindezeket műemlékvédelmi jogszabályként ezt megelőzően már rendezte. Vagyis míg az OÉSZ az általános érvényű szabályokat, építésügyi előírásokat tartalmazza, addig a műemléki jogszabályok és egyéb, pl. építési engedélyezési eljárásra vonatkozó jogszabály a speciális műemlékvédelmi előírásokról intézkednek, illetve hatalmazzák fel a műemléki hatóságot, hogy szakmai előírásait egyedi elbírálás alapján szakhatóságként — az eljáró építésügyi szakigazgatási szervekre is kötelező erővel — megtegye. Mégis az OÉSZ néhány rendelkezése műemlékvédelmi kérdéseket is érint. Ilyen pl. „A városkép és kilátásvédelem" című rész azon előírása, 10 hogy „a szép tájrészletek, továbbá a műemlékek, műemlékjellegű és városképi jelentőségű épületegyüttesek, épületek és egyéb építmények közterületről feltáruló látványát rendezési terv, illetőleg az építésügyi hatóság előírásai szerint kell védelemben részesíteni" és ennek érdekében különböző megkötések, tilalmak is meghatározhatók. Az OÉSZ az építmények építési előírásai között 1 1 általános érvénnyel határozza meg, hogy „az építménynek ki kell elégítenie a város- (község-) rendezési, a rendeltetési, a honvédelmi, az egészségvédelmi, az élet-, köz- és más biztonsági, továbbá a városképi, a műemlékvédelmi és a korszerű építészeti követelményeket és alkalmazkodnia kell környezetéhez". Az építmények jókarbantartása vonatkozásában is általános követelményt határoz meg az OÉSZ 12 : ,,az építményt részeivel együtt, valamint a telek be nem épített részét a város- (község-) rendezési, a rendeltetési, az egészségvédelmi, az élet-, köz- és más biztonsági, továbbá a városképi, továbbá a műemlékvédelmi követelményeknek megfelelően jókarban kell tartani. A természetes elhasználódás, az elemi kár és egyéb körülmények folytán előállott hibákat haladéktalanul meg kell szüntetni". Emellett azt is előírja, hogy: „a műemlékek vonatkozásában az építmények jókarbantartásának általános előírásaival összhangban biztosítani kell a műemlék épségben, jellegének megváltoztatása nélkül történő fenntartását, amely kiterjed a műemlék teljes egészére (építészeti állagára, alkatára, homlokzatára stb.), tartozékaira, továbbá a művészeti megjelenés minden tényezőjére (díszítés, vakolat, festés stb.)" A műemlékvédelem lényege, s egyben legnehezebb feladata is a műemlékek fenntartása és
