Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Krónika - Entz Géza: Balogh Jolán és a műemlékvédelem

lenül vagy közvetve lényeges segítséget nyújtanak a műemlékvédelem gyakorlata számára. A magyar várak kutatása és helyreállítása összetett feladatainak történeti és művészeti távlatai aligha alakulhattak volna az elért szinten Balogh Jolán eredményei nélkül. Különösen jelentős a műemlékvédelmi tudományos feladatok szempontjából az a még be nem fejezett, nagyszabású tanulmánysorozat, amely a későreneszánsz kőfaragó műhelyekről szól, és az egész országra kiterjedő bevezetés után a XVI. század legjelentősebb műhelyével, a kolozsvárival foglalkozik, annak tevékenységét dolgozza fel az Ars Hungarica folyóiratban (1974—). A szóban forgó kőfaragó műhelynek nemcsak helybéli emlékeit írja le és elemzi, hanem bevonja vizsgálódási körébe Erdély egykorú építészeti alkotásait is, amelyek közvetve vagy közvetlenül kapcsolhatók Kolozsvárhoz. Balogh Jolán e munkája a konkrét témán túl elsősorban módszerében nyújt követendő példát. Az épületek és faragványok vagy faragványtöredékek pontos leírása mellett közli az egykorú vagy közel egykorú írott források nem egyszer bő sorozatát, régebbi és lehetőség szerint mai ábrázolásait. A hatalmas anyag önmagában is rendkívüli értéket képvisel, hiszen nagy részében kevéssé vagy egyáltalában nem ismert. Ami azonban leginkább kiemelendő, az az értékelés, történeti és művészeti bemutatás módszere, amelyen belül a legapróbb részlettől a legnagyobb együttesekig minden a helyére, a történeti és művészeti összefüggések átfogó ívébe kerül. A tárgyi tudás így megsokszorozódik, minden plasztikát kap és az egykorú életről ad számot. Nemcsak e tanulmánysorozat, hanem Balogh Jolán egész munkássága válik így — többek között — a műemlékvédelmi kutatások megoldásának is termékeny és követendő mintájává. Entz Géza