Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Krónika - Román András: Az ICOMOS és a magyar műemlékvédelem 1975-1980

Magyarszombatfa, Szalafő és Pankasz érintésével jutottak el Szombathelyre. A konferencia további három napig itt folytatódott. Gonda György megyei tanácselnök és Reischl Antal, a Magyar Építőművészek Szövetsége elnökének üdvözlő szavai után 6 hivatalos előadásra, 19 további felszólalásra és vitára került sor. A konferencia hivatalos előadásai a következők voltak: Bárdosi János: A népi műemlékek mentési módszerei, eredményei és tanulságai Vas megyében; Ráhel Angelova: Bulgária védett szektorairól; Karl Neubarth: A falusi építészeti emlékek védelmének kérdései Ausztriában; Panu Kaila: Hakali — egy finn munkásfalu; Salvador Diaz-Berrio: A történelmi népi építészet szerepe Mexikóban; Flemming Larsen; Rövid beszámoló Svaneke (Dánia) műemléki rekonstrukciójáról. A további 19 előadásból most csak a magyarokat sorolom fel: Kurucz Albert: A Szabadtéri néprajzi múzeumokról; Szigetvári János — Tihanyi Csaba: Népi műemléki együttesek védelme Baranya megyében; Vargha László: Művelődéstörténeti és építészettörténeti adottságok, hatások és stílusváltozások a magyar népi építészetben; Zádor Mihály: A népi műemlékek helyszíni megóvásának gyakorlati kérdéseiről; Kecskés Péter: A népi építészeti kutatásról; Gazda Anikó: A jellegzetes népi épületek szerepe településeink karakterének megőrzésében; K. Csilléry Klára: Népi építészeti emlékek az 1867-es párizsi és az 1873-as bécsi világkiállításon; Wirth Péter: Falusi temetőink megőrzése; Ágostházy László: Fertőrákos kutatásáról, helyreállításának tervezéséről.

12 A szombathelyi programot Kőszeg, Cák, Csempeszkopács, Ják és a vasi múzeumfalu megtekintése; szombathelyi városnézés, a Szombathelyi Szimfonikus Zenekarnak a jáki templomban tartott hangversenye tette színesebbé és Gonda György zárófogadásával ért véget. Nem tekinthető elfogultságnak, ha egyetértünk a 20 országból, köztük olyan távoliak ból, mint Dominika, Guatemala, Ciprus itt járt 44 külföldi résztvevő véleményével, hogy a konferencia jól szolgálta a népi műemlékek védelmét, ráirányította a figyelmet a legfontosabb tennivalókra, az együttesek védelmére, mindamellett erős propagandát fejtett ki a magyar műemlékvédelem s általában országunk iránt. Sokan, sokat dolgoztunk a konferencia sikeréért, de úgy ítéljük meg, hogy érdemes volt.

13 A konferencia teljes anyagát és határozatait az ICOMOS-kiadványok sorozatában publikáltuk.

14 Az 1978-ban magyar részvétellel tartott konferenciák közül kettő Franciaországban, a harmadik Svédországban volt. Avignonban rendeztek tanácskozást az eredeti rendeltetésüket elvesztett műemlékek új hasznosításáról. Itt a népi műemlékek újszerű hasznosításában szerzett magyar tapasztalatokról számoltam volna be, ha szót kaptam volna. Párizsban a városi közterületek fejlesztéséről, e tekintetben a hagyományos és új városkép összehangolásáról volt szó, magyar részről B. Kaiser Anna jelenlétében. Stockholmban az ipari építészet újabb konferenciájára került sor. Ezen is — mint korábban Le Creusotban — magyar részről Kubinszky Mihály vett részt, sőt most betöltötte a közlekedési szekció elnöki tisztét. Míg 1979-ben egyetlen olyan nemzetközi konferencia sem volt, ahol képviseltettük magunkat, 1980-ban három is. Ebből kettő Franciaországban zajlott le, s egymással időben és témában összefüggött.Párizsban a Viollet-le-Duc centenárium alkalmából rendeztek kollokviumot, ezt követően Toulouse-ban a XIX. századi restaurálások restaurálásának elvi kérdéseiről volt szó. Mindkettőn Horler Miklós képviselte a magyar műemlékvédelmet ezen belül Párizsban az elméleti szekció elnöke is ő volt.

15 A lengyelek Krakkóban rendeztek konferenciát, ezúttal ismét a történeti városközpontok helyreállításának tárgyában. Felhasználták az alkalmat arra is, hogy ünnepélyes keretek között megemlékezzenek az ICOMOS megalakulásának 15. évfordulójáról. A négytagú magyar delegációból

16 én számoltam be a történeti városok rehabilitációjának hazai tapasztalatairól. Az ICOMOS tevékenység természetesen nem korlátozódhat a nemzetközi konferenciákon való részvételre vagy szereplésre, hanem azt az állandó, folyamatos munkának kell kiegészítenie. Ilyennek tekinthető az ICOMOS vezető testületeiben és különböző munkabizottságaiban való részvétel. Dercsényi Dezső, majd 1978 óta én, a végrehajtó bizottság valamennyi ülésén jelen voltunk, s Dercsényi, nemzeti bizottságunk elnökeként, a konzultatív bizottság ülésein is. Részt vettem a v.b. egy alkalmi munkacsoportjában is, sőt ennek titkári teendőit is én láttam el. 1978ban ugyanis négyünket (a finn M. Kairamot, a kanadai J. Dalibard-t, a török C. Erdert és engem) a v.b. azzal bízott meg, hogy tegyünk javaslatot az ICOMOS nemzetközi szakmai bizottságainak struktúrájára, új bizottságok létrehozására, a meglevők tevékenységének értékelésére. Munkánkat levelezés útján végeztük el és az 1979-es v.b. ülésre beterjesztettük javaslatunkat,