Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Krónika - Dávid Ferenc: Műemlékvédelmi tudományos konferenciák Sopronban 1976-1978

pontosan azonos az írott betűformák történeti változásával, s ezért ezek hasznosításához szükséges az effajta anyag rendszeres gyűjtése. Felsorolta azokat a helyeket, ahol az effajta emlékek leggyakrabban fordulnak elő; templomok karzatainak eldugottabb, kevésbé szem előtt levő helyeit, várak kapualjait, a tornyokat és padlásfalakat, a lakóházak és kastélyok jobban megvilágított ablakkáváit stb. Az előadó szólt az épület használatára utaló nyomokról is, így kerékagyak nyomairól a kapualjakban, berendezések, bútorok lenyomatairól, piszkolódásokról, amelyek olykor hiányzó szintek rekonstrukciójához nyújtanak fontos fogódzókat. Gergelyffy András a kutatásai során előforduló ritkább jelenségek egy csokrát mutatta be. Szólt pl. a pannonhalmi kerengőről, ahol az egymást követő építkezések során a szintek nem emelkedtek, hanem süllyedtek, s a kőszegi várról, ahol az újabb épületekkel beépített elővár korábbi, mint a gótikus belsővár, s ahol ezt a tényt az alaprajzi formáció árulja el: az elővár konkáv, s a belsővár ehhez simuló konvex formája. Szabó Zoltán két nagyon érdekes előadást tartott. Az egyik a szakmát régóta izgató habarcsés vakolatvizsgálatokról, s ezek korhatározási lehetőségeiről adott objektív és megbízható képet, a másik a dendrochronológia módszerét ismertette a szokott általánosságok helyett a vizsgálat körülményeinek, s a vizsgálati anyagból levonható következtetéseknek pontos körülírásával és értékelésével. Első előadása a következő években egy sor effajta vizsgálat elvégzéséhez vezetett, a fák datálásának rendszeres vizsgálatára a szükséges felszerelés hiányában az azóta eltelt években sem került sor. A konferenciát falképfeltárási gyakorlat egészítette ki, mely a szakma kézműves fogásainak elsajátításához nyújtott segítséget. II. A következő évi - 1977-beli - konferencia gyakorlattal kezdődött. A résztvevőknek módjuk volt a legfontosabb kőfaragó szerszámok kipróbálására, a felületkialakítások in situ megfigyelésére. Az OMF Tudományos Osztályának kőszobrász-restaurátor csoportja: Kovács György restaurátor, Tauber Vince és Oszlánczy György kőfaragómesterek mutatták be a kőfaragás alapelemeit. Ismertették a szerszámok két csoportját: a nagyoló-, felületmegközelítő és a felületkialakító szerszámokat. A puha- és keménymészkövek megdolgozását bemutató órákon az alaktalan tömbből a kváder kialakításáig vezető utat követhettük. A résztvevők közelről ismerték meg a fogasbalta, a hegyes vésők, fogas vésők, majd a lapos vésők használatát, s jellegzetes nyomait. A kurzus második napjának anyaga a keménymészkőből kialakított profil, s a puhamészkőből kialakított mérmű készítésének menete volt. A mérmű kialakításának előfeltételeként ismertették a nézeti rajz, a műhelyrajz és a kőfaragó sablon készítését. A mérmű kialakításának lépéseit követve láttuk, hogyan kerül a szerkesztés a kőfelületre, s hogyan alakítják a primer formákat ezekből, a szekundér formákat pedig a kövön kialakuló formákhoz való viszonyítással. A dolog elsősorban a kőfelmérés szabályainak szempontjából volt tanulságos, hisz világosan elkülöníthetők voltak azok a formák, amelyek a szerkesztésre visszavezethetők, s ezért pontosak, s azok, amelyek a faragás folyamatából következők, s amelyeket a felmérés során, mint eleve pontatlanabb részleteket kell kezelnünk. A konferencia előadásainak első csoportja közvetlenül kapcsolódott a kőfaragáshoz. Szakái Ernő az egyiptomi kőfaragómesterségről tartott részletes, s ritka képanyaggal illusztrált előadást. Szólt az ókori Egyiptomban használatos kőanyagokról; a gránitokról, dioritokról. Bemutatta ezek fejtését és megdolgozását. Egy befejezetlen obeliszk példáján a kőbányászás, kőfaragás és kőszállítás korai módszereiről esett szó. A kairói Nemzeti Múzeum kőfaragószerszámainak ismertetésekor a kővel ütve-kalapálva morzsoló szerszámoktól a bronz-, majd vasszerszámokig követhettük a mesterség történetét. Szakái Ernő az egyiptomi mértékegységekből vezette le a legalapvetőbb szerkesztéseket, majd bemutatta — saját rekonstrukciós szerkesztési rajzai segítségével — a piramisok alaprajzi és metszeti meghatározásának módját. E szerkesztések egyben rávilágítottak az euklideszi geometria egyiptomi előzményeire is. Meghökkentő volt látnunk, hogy a számunkra a középkorból ismeretes alapvető szerkesztési eljárások e korai kultúrában is rendelkezésre állottak már. Szakái Ernő itt a szerkesztések általános jellegéről is szólott, mértéket meghatározó, de a formákat épp kimeríthetetlen variációs lehetőségeik miatt csak segítve alakító voltukról. Gyakorlatibb, a kővel kapcsolatos tudnivalókat közölt Kőfalvi Imre előadása. Elemezte a legfontosabb hazai kőanyagok legjellemzőbb „betegségeit". Az előadás második részében öszszefoglalta a kőrestaurálás hazai gyakorlatának legfontosabb eljárásait, s rávilágított az alkalmazott megoldások elméleti alapjaira is. Az a kőu-