Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Krónika - A. Czétényi Piroska: A Budapesti Műemlékfelügyelőség működése 1975-1980

XIX. században keletkezettek tekintetében aránylag egyszerűen lehetett meghatározni. A megelőző korszakokra választ már csak a régészeti feltárások adhattak. A régészeti feltárás lehetőségeit is az új beépítés szabta meg. Kutatható területként az új közművek sávjai és a régi épületek bontása és az újak építése közti időben szabaddá vált területek mutatkoztak. Az új épületek általában cölöpalapozással készültek, kivitelezésük során már járulékos régészeti eredményt sem hozhattak. Noha ezek az adottságok térben és időben egyaránt korlátozottak voltak, mégis az óbudai városrész rekonstrukciója nyújtott e területen lehetőséget az átfogó és az egykori településszerkezetre is kiterjeszthető régészeti feltárásokra. A Fővárosi Tanács e célra 1974—75 évekre külön 10—10 millió forintot bocsátott a Budapesti Történeti Múzeum rendelkezésére, hogy nagyobb, összefüggő feltárásokkal tisztázhassa a tudományos kérdéseket, ha már a várostervezést meg nem előzhette. E feltárások azóta is — hasonló nagyságrendű anyagi alappal — módszeresen folytatódnak Óbudán, kiegészülve a Szentendrei út korszerűsítése és az Árpád híd budai hídfőjénél a Flórián téri közlekedési csomópont tervezéséhez műemléki-régészeti érdekek miatt szükséges feltárásokkal. E kutatások révén megismert régészeti emlékek bemutatása és az új városszerkezetbe való foglalása már szorosan vett műemlékvédelmi feladat. Nehézsége rendszerint a szűkre szabott idő, az esetenként szóban forgó városfejlesztési feladat megvalósításának feltételei és körülményei. Mégis, az abban érdekelt tervező-kivitelező — s mindenekelőtt a döntésekben illetékesek — együttműködése jelentős értékek mentését és helyreállítását tették lehetővé ebben az időszakban, így pl. a Szentendrei úton a római-kori vízvezeték pillérekét. A Szentendrei út az M 1 l-es jelű országos főútvonalnak a fővárosban haladó szakasza. A dunakanyari forgalom megnövekedésével szükségessé vált az eredetileg kétsávos útnak a 2x3 sávra való bővítése. A Szentendrei út a római Aquincum város területét szeli ketté, átépítése régészeti és műemléki szempontból egyaránt érzékeny feladat volt. Az út mentén állnak a római vízvezeték pillérek maradványai, ezek tartották a csatornát, mely a Római-fürdői forrásokból vitte a vizet Aquincumba és a katonai táborba, a mai Flórián tér környékére. Az út tervezésekor a műemléki hatóság előírta a vízvezeték maradványainak — a műszaki lehetőség keretei közötti — maximális megőrzését és bemutatását. Megoldása érdekében a már kész beruházási programtervet átdolgozták és ezen a szakaszon a két ellentétes irányú útpálya széthúzásával elválasztósávot iktattak be, ahol a vízvezeték maradványok a II. századi, római-kori szinten megtarthatók voltak. A tervezéshez szükséges adatszolgáltatás érdekében a Budapesti Történeti Múzeum feltárta a területet és mintegy 90, egymástól 3,00 m tengelytávolságra álló pillér maradványát találta meg. E munkák során, a régi Szentendrei út felbontásakor egy III—IV. századi épület homlokzata került elő, köszübkövekkel, nyíláskeretekkel. Megtartása érdekében a kivitelezési terveket újra módosították, s a keleti nyomsáv konzolos szerkezeten halad el a római épületfal fölött, kb. 100 méter hosszon. A műemléki érték és várostörténeti emlék ily módon való bemutatása köszönhető a menetközi módosításban jól együttműködő tervezőknek és kivitelezőknek, s a pénzügyi és határidő kérdésekben nagyvonalú fővárosi, végrehajtóbizottsági döntésnek. A munkálatok néhány vízvezeték-pillér és csatornaszakasz rekonstrukciójával készültek el, hogy a néző teljes és érthető képet kapjon erről a rómaikori mérnöki alkotásról. A kivitelezés szakaszában tart még a Kórház utcában a II. századi római tábor keleti kapuzata, a klarisszák középkori templomának és kolostorának romkonzerválása és helyreállítása. Az utóbbi oly szerencsésen került elő a Mókus utcai iskola udvarának szánt területen, hogy a tervek szerény átdolgozásával a bemutatás megoldható volt. Párhuzamosan elkészült a római Castrum egy részletének és a föléje települt ferences templomnak és kolostornak a Vöröskereszt utcában látható helyreállítása. Közelében a Harrer Pál utcai iskola előtt római feliratos tábla és szobortöredék másolat utal a hely régészeti jelentőségére. Az óbudai városrekonstrukció során előkerült műemléki értékű maradványok jórészt még csak gondosan visszatemetettek, s a helyreállítás és bemutatás lehetőségére várnak. Ehhez az alapvető feltételt a rendezési terv rögzíti. Ezek közé tartozik pl. a Búvár utca — Folyamőr utca között levő, mozaikkal, falfestményekkel díszített villamaradvány vagy az Árpád hídtól délre a későrómai erődfal, füles bástyák között íves falszakaszokkal. Ezekre ma még csupán elvi tervek adnak javaslatokat. Leghamarabb az Árpád híd szélesítése, a Flórián tér korszerűsítése tervezéséhez végzett feltárások leletei kerülhetnek — remélhe-