Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Elmélet - Horler Miklós: Műemlékhelyreállítási módszereink európai mérlegen

őrzésére. Ö az első, aki e tekintetben nem a kevés számú túlzásból általánosít, hanem a reális képet látja meg. A továbbiakban a hitelesség messzemenő tiszteletben tartásáról szól, ami az eredeti anyagok megőrzésében, a kiegészítéseknél a meglevő részek domináló hatásában, valamint a másolatok és hamisítások elutasításában fejeződik ki. Ezekkel kapcsolatban idézi az Acta Technicában műemlék-helyreállítási elveinket összefoglaló cikkem néhány megállapítását,

10 külön kiemelve, hogy kiegészítéseink mindig világosan megkülönböztethetők az eredeti részektől, és általában inkább a hiányzó részek gondolatban való kiegészítésének elősegítését szolgáló didaktikus jelzések. Példaképp a visegrádi Salamon torony gótikus boltozatának jelzésére készült acélháló szerkezetet mutatja be. A cikk másik felében a városi együttesek helyreállításáról szól, s ezzel kapcsolatban legfontosabb vonásként a modern építészet eszközeinek bátor és tudatos alkalmazását hangsúlyozza. A műemléki együttesek élő városrészekként való megőrzésének egyik legfőbb kritériumát ebben látja, mert ezáltal érhetjük el, hogy azok megmerevedett múzeum-városok helyett a fejlődő élet keretei maradhassanak. A magyarok — írja — nem kötik meg felesleges előírásokkal az építészek kezét, csupán a városszerkezet, a telekosztás és a tömegek tiszteletben tartását kívánják. Ebben a szellemben történt a háború után a budai Várnegyed helyreállítása, ahol régi és új azonos léptékben, tökéletes harmóniában él egymás mellett, kifejezve, hogy a város él és továbbfejlődik, mint a benne élő generációk. Végül külön is megemlít néhány konkrét példát a magyar helyreállítások közül, amelyek különösen megragadták. Mennyi élet van a kisváraszói templomban — írja — ahol a kőfalazat hiányzó részeit téglából pótolták. Mennyi intellektuális örömet okoz a veszprémi Szt. György kápolna védőépületének vagy a budapesti Meggyfa utcai római mozaikoknak a megtekintése. Talán a szombathelyi Isis templom homlokzatának térbeli anastylosisa egy kissé meszsze ment a hitelesség tiszteletében — mondja — de a soproni városfalak vagy a diósgyőri rondella vasbeton szerkezetekkel való védelme és bemutatása — s itt érdemes szó szerint idézni a cikk szavait — „elgondolkozásra és alázatra kellene, hogy késztesse azokat az építészeket, akikre műemlékek helyreállítását bízzák, és akik ennek során tudományos spekulációkkal megölik a műemléket, amelynek védelme volna a faladatuk." A cikk a modern építészet beilleszkedésével foglalkozó budapesti kollekviumon tartott vitaindító referátumom

11 egy idézetével zárul, mely szerint: „a műemlékek védelmét nem a múlt, hanem a jövő ügyének kell tekinteni, és az emberi környezet szerves részévé tenni a történelmi együtteseket, mint a ma és a jövő emberének alapvető kulturális igényét." Martiny cikke egy olyan országban íródott, ahol a modern építészet alkalmazása a műemlékvédelmmel kapcsolatban inkább személyes törekvések eredménye, mint a hivatalos tendencia, s a szerző Örömmel használta fel az alkalmat, hogy hazájában bemutasson egy olyan országot, amelyben ezt a műemlékvédelem irányító szervei kezdeményezik. A budapesti világtalálkozó nyomán Magyarország iránt megélénkült érdeklődés abból is lemérhető, hogy még abban az évben megjelent Olaszország, Franciaország és Németország — tehát az európai műemlékvédelem „nagyhatalmai" — műemlékvédelmi szakfolyóirataiban egy-egy beszámoló a magyarországi közgyűlés tapasztalatairól. Ezek az írások az illető országok műemlékvédelmének egy-egy prominens képviselője tollából, elsősorban magáról a kollokviumról és annak elméleti eredményeiről szóltak, de helyenként kitérnek a magyarországi műemlék-helyreállítások felfogásának jellemzésére is. Az olasz „Restauro"-ban Stella Casiello, a műemlékvédelem történetének és elméletének neves szakértője írt terjedelmes beszámolót, melyben részletesen elemzi a kollokvium vitaindító referátumát, kiemelve az abban kifejezésre jutó szemléletet, a modern építészet és a történelmi környezet összefüggéseivel kapcsolatban. 12 A „Les Monuments Historiques de la France" hasábjain Bertrand Monnet főépítész, a Compagnie des Architectes en Chef korábbi elnöke már nem csupán a kollokviumról referál az olvasóknak, hanem személyes reflexiókat is fűz a Magyaroszágon látott helyreállításokhoz. 13 Mindenekelőtt kiemeli a helyreállításokat megelőző tudományos előmunkálatok és a tudományos dokumentációk rendkívüli gondosságát, amelyekbe a francia főépítészek egy csoportjának az OMF Tervezési Osztályán tett látogatásakor alkalma volt bepillantani. A helyreállítások építészeti megoldásait illetően, a történeti hitelesség szigorú tiszteletbentartását hangsúlyozza, melynek érdekében a magyar történelem töredékesen fennmaradt emlékeit is úgy egészítjük