Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Technika - Zádor Mihály: A kőkonzerválás problémái és mai helyzete

közi konferenciák szervezésével igyekezett előmozdítani a tapasztalatcserét, a multidiszciplináris kooperációt. E tevékenység első nemzetközi központja Brüsszel volt, a konferenciákat az első elnök, Sneyers professzor vezetése alatt álló belga restaurátor-intézetben rendezték. (Itt kapcsolódtunk be mi is e nemzetközi tevékenységbe). Mind a belga, mind a holland restaurátor intézmények — amelyek az első időben a mainál lényegesen jelentékenyebb szerepet játszottak pl. Munnikendam, van Asperen, Sztambolov tevékenységével —, a múzeumi és a műemléki restaurálás-konzerválás közös típusú intézményei voltak. Ebből adódtak időnként azok a szemléleti különbségek, amelyek ma is gondot okoznak a többnyire in situ konzerválást igénylő műemléki szakemberek és a laboratóriumi körülmények között dolgozó (és gondolkodó) múzeumi konzervátorok között. Nyilvánvaló, hogy egy egész épülethomlokzatot nem tisztíthatunk és konzerválhatunk a restaurátor-műhely kádjaiban. Ezzel szemben nem hagyhatók figyelmen kívül a kőszobrok vagy mobilizálható épületrészletek múzeumi laborban vagy műhelyben végezhető restaurálásának előnyei, lehetőségei és hasznosítható gyakorlata a műemlékek helyreállításánál. Egészen más oldalról közelítette a kérdést a RILEM (Reunion Internationale des Laboratoires d'Essais et Recherche sur les Matériaux et les Constructions), az építőanyagok kutatásával, minőségvizsgálatával foglalkozó intézményeket öszszefogó nemzetközi szervezet. A főként kőzetfizikai jellegű tesztekkel foglalkozó szakemberek elsősorban az építőkövek (bányakövek) alkalmasságának vizsgálatával foglalkoznak, ennek megfelelően alakultak ki módszereik és szemléletüket is ez határozza meg. Ilyen problémák jelentkeztek, főként az első időben, az ICOMOS-RILEM közös munkabizottságában,

2 amely 1972-ben alakult meg La Rochelle-ben. (A munkabizottságban dr. Kertész Pállal együtt kezdettől fogva részt veszünk). Nem volt könnyű feladat a széles körű, számos mintát igénylő vizsgálatokhoz szokott kiváló szakemberekkel, munkabizottságunk 15—20 tagjával megértetni, hogy pl. egy román-kori kapu általuk igényelt minta mennyisége azt eredményezné, hogy ,,elhasználjuk" vizsgálati célra csaknem az egész kaput. Végülis a munkabizottság a kőpusztulások okai és mértéke, továbbá a kezelőszerek beválása vizsgálatára alkalmas olyan, nemzetközi ajánlásra alkalmas módszereket dolgozott ki, amelyek az ennek bemutatására rendezett 1978. évi párizsi konferencián elismerést és elfogadást nyertek.

3 A nemzetközi szervezetek keretében folyt tevékenység mellett nagy lendületet adott a munkának az UNESCO 1970. évi velencei konferenciája. Ezzel a konferenciával az UNESCO a tagállamok kormányai és az egész világ közvéleménye figyelmét igyekezett az egyetemes kultúrtörténet kiemelkedő jelentőségű kőemlékeinek pusztulására irányítani, felszólítva az egyes országokat a sürgős megoldás elősegítésére. Ezt célozta a legkiválóbb szakemberek részvételével négyévenként rendezett széles körű szimpóziumok sora (1972: La Rochelle,

4 1976: Athén,

5 1980: Bologna.

6

). Külön említenem kell — az előbbi sort is folytatva - a kőemlékek konzerválásának talán elsőszámú központját: Bolognát, ahol a Centro per la Conservazione delle Shulture alPAperto, főként R.Rossi-Manaresi tevékenysége nyomán önálló nemzetközi rendezvényeket is szervezett (1971, 1975) és ezeket külön kötetekben meg is jelentette. A Bolognában folyó munka egyik gyakorlati hasznosítása a S.Petronio kapujának konzerválása. Az olaszországi tevékenység másik nagy bázisa Róma, ahol a műemlékek konzerválásának nemzetközi központja működik (ICCROM). A Via di San Michèle nagyszabású együttesének restaurálási folyamatával párhuzamosan bővül az intézmény, amely nemcsak a szakemberképzés, hanem a gyakorlati tevékenység terén is jelentős nemzetközi szerepet tölt be. Munkájában támaszkodik a római Műemlék Restaurálási Intézetre, amely a hazai (olasz) szakemberképzés mellett a jelentős konzerválások egész sorát végzi (így pl. jelenleg a római Piazza del Colonna híres kőoszlopát konzerválják). A római színvonalas és eredményes munkák azon a jól működő kooperáción alapulnak, amely az ICCROM (G. Torraca), a Restaurálási Intézet (M. Tabasso) és az akadémiai kutatóintézetek (P. Rossi-Doria) között jött létre. Mindezekhez természetesen más olasz központok (Firenze, Velence, Torina stb.) munkái is csatlakoznak. Míg az olasz kőkonzerválási munka elsősorban a műemlékkonzerválási intézményekhez kapcsolódik (és annak szerves részét képezi az egyetemeken és akadémiai intézetekben folyó munka), Franciaországban az Építéstudományi Intézetben (CE.

R.E.B.) alakult ki az a technikai munkaközösség, amely az építőkövek minőségi vizsgálata és az új kőfelületek konzerválásának kutatása mellett főként a műemlékek kőfelületének