Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Tomka Péter: A soproni Vörös-sánc kutatása

tet: Németh P.: Előzetes jelentés a szabolcsi Árpád-kori megyeszékhely régészeti kutatásának r első három esztendejéről 1969—1971. Arehaeologiai Értesítő. 100. köt. 1973. 167—179. 35 A torony mögött eltérő szerkezeti megoldás került elő a Szent György u. 13—15. sz. házak mögötti szakaszon is. L. Sz. Póczy K. : Arehaeologiai Értesítő. 94. köt. 1967. 223. (a rövid jelentés „überwölbter Durchgang durch den Erdwall"-ról beszél). Eltérő szerkezetű szakasz jelenléte okozhatja a vár délnyugati sarkánál a Széchenyi gimnázium alatt megfigyelt szabálytalanságot, ahol a Vörös-sánc (a Templom u. 14. sz.-hoz hasonlóan) eltér a római fal vonalától: Nováki Gy.: Acta Archaeologica. Bp. XVI. 1964. 120. 36 PJZ lehetett a helyzet az Orsolya-kertben is, vö. Nováki Gy.: Acta Archaeologica. Bp. XVI. 1964. 110., 113. 37 Ezt a sajátosságot Nováki Gyula is hangsúlyozta: Acta Archaeologica. Bp. XVI. 1964. 138.; Tóth Sándor a Városház utcai szakaszon nagy területen vizsgálta meg a sánc alját, ezzel véglegesen bizonyítani tudta a függőleges cölöpök hiányát, (rövid jelentés): Arehaeologiai Értesítő. 96. köt. 1969. 259. 38 A sánc kerülete megközelítően 1200 m, átlag 5 m magassággal és csak 20 m szélességgel számolva 120 000 m

3 a felhalmozott anyag —, ezzel szemben a sáncon belüli terület nagysága (kerekítve) mintegy 8 hektár ! 39 Sz. Póczy K.: Arehaeologiai Értesítő. 93. köt. 1966. 295. (rövid jelentés); uo. 94. köt. 1967. 223. (rövid jelentés); uo. 94. köt. 1967. 141.; Tonika P.: Későrómai sírok a Hátulsó utcában. Soproni Szemle. XXI. évf. 1967. 245—253. ™Holl I.: Arehaeologiai Értesítő. 100. köt, 1973. 205. 41 Jellemző példák: seprűs díszű egyenes, kihajló peremű fazék töredéke (68.9.45.), seprűs díszű fazék oldaltöredéke (68.9.21.), vörös festésű tál fenéktörecléke (68.9.28.), Drag. 31 típusú sigillata-tál díszítetlen töredéke (68.9.105.), fémes festésű edény oldaltöredéke (68.9.110.), sávos festésű, fogaskarcolt díszű oldaltöredék (korsó? 68.9.136.), sávos festésű korsó darabja (68.9.191.), vízszintesen kihajló peremű, finom bordadíszű szürke fazék peremtöredéke (68. 11. 24.). A meghatározásokat T. Szőnyi Eszternek köszönöm. 42 Jellemző leletanyag: nagy mázas korsó kétosztatú szalagfüle, alul bütyökdísszel (68.9.107.), kis, kopott mázú korsónyak (68.9.44.), sigillata-utánzat töredéke (68. 11.56.), több, eltérő profilú és mázú dörzstál-töredék (68.9.120., 68.9.121., 68.9.137., 68.11.63. stb.), mázas edénytöredékek, egy részük a fehéren oxidálc»dé) zöld vagy teljesen kopott rossz minőségű máz alapján egészen késői, talán már V. sz.-i (68.9.11., 68.9.108., 68.9.171., 68.10.1., 68.10.13. stb.). A IV. sz.-i formáktól eltérő, de az V—VI. sz.-i rétegben is jellemző darabok közül: kívül barna színű, belül egész sötét zöldesszürke mázzal bevont, a perem alatt kívül enyhe völgyeléssel tagolt tálperem töredéke (68.9.147.), befelé hajló, megvastagított hurka peremű, a perem alatt kívül két bemélyített barázdával díszített tál teljes profilja (68.9.204.), egyenesre vágott függőleges peremű korsó töredéke, a perem alatt enyhe homorulattal és befelé ívelő nyakkal (68.9.75.) félgömb alakú, szürke, kifelé hajló és ferdén levágott peremű tál töredéke, a perem alatt alig látható, bekarcolt szabálytalan kettős vonal (68.10.15.), jól iszapolt, meredek fahi, élben törő vállú, felálló, majd kissé kihajló peremű, kopott mázas tál töredéke (68.11.21.), galléros korsó nyakának töredéke, felülete simított (68.9.51.), finoman iszapolt edény (korsó ?) oldaltöredéke, besimított rácsmintával díszítve (68.9.168.), jól iszapolt szürke, galléros korsó nyakának töredéke, a gallér alatt sűrű besimított hálóminta (68.11.12.), végül a legjellemzőbb darab: kettőskónikus testű, élesen hasadó, kissé kihajló, keskeny peremű, széles szájú alacsony fazék oldalának töredéke, anyaga igen finoman iszapolt, színe szürke, díszítése kívül besimított hálóminta, belül vízszintes simítások (68.11.11.). 43 Elméletileg elképzelhető, hogy a sánc anyagába már korábban megégett tárgyakat, épületmaradványokat is betöltöttek, ennek azonban területünkön, a meg nem égett alsó részben, ill. a szürke sáncrészben nincs semmi nyoma. 44 Az árokban: HollI. : Arehaeologiai Értesítő. 100. köt. 1973. 206., a sánc mögötti területen: 1. árkunk az udvarban, a sánc falának felső részénél: Holl ].: Arehaeologiai Értesítő. 98. köt. 1971. 26. 45 A szerkezetbe nem illő gerendadarabokat, kisebb gally-, ill. áglenyomatokat területünkön is megfigyeltünk. Mosonban — szerencsésebb körülmények között, már erre koncentrálva — az elszenesedett darabokat is sikerült dokumentálnunk. A soproni Vörös-sánc mintegy 120 000 m

3 anyagából — a kereszt irányú sorokat átlag 3 m-enként számítva és legalább öt hosszanti sort véve alapul — 8—10 000 m

3 a tiszta faanyag (fatörzs). Hz kb. ugyanennyi darab fenyőfát jelent. Lombos fa (tölgy) esetében más ugyan az arány, de a hulladék is megnövekszik, fenyőnél 20%-kai számolhatunk, tölgynél akár a 100%-ot is elérheti, — és akkor még nem számítottuk be az irtás során kitermelt aljnövényzetet, cserjéket, bokrokat, felhasználhatatlan kisebb fákat ! Itt köszönöm meg édesapámnak, Tonika László erdőmérnöknek a faanyagra vonatkozó megfigyelésekhez nyújtott segítségét. 46 Fenyő ? Mosonban feltehetően más faanyag (talán tölgy) égése kisebb mélységig hatolt, az eltérő anyagban (homok, agyag) némileg más eredménnyel is járt. 47 Ezt a Nováki Gyula által felsorolt párhuzamok is igazolják. Ahol ez a szerkezet jelen van, szinte törvényszerűen fellép az égés, a sánc földjének megvörösödése (a néhány kivétel megmagyarázása más kérdés). 48 Számításainkat és megfigyeléseinket összevetve: a legallyazott fatörzsek hulladékát, a leveles ágakat, cserjéket stb. a sánc felső részébe töltötték be; a sűrűn rétegződő anyag mintegy 30—40%-a szerves anyagból állt itt. Ez magyarázná a sánc alsó ós felső része közötti különbséget az égés szempontjából. Mosonban is hasonló volt a helyzet, ott is csak a felső rész égett meg tökéletescin, az alsóban csak elkorhadtak a gerendák. A felső, égett részben a gerenda váz mentén szabályosan összesalakosodott a homok. 49 Jellemző leletek: szürke színű, finoman iszapolt, vékony falú korsó oldaltöredéke, felületén függőlegesen futó besimított vonalak díszítik (68.8.11.), világos sárgásszürke színű, finom iszapolású korsó oldaltöredéke, besimított hálóminta díszíti (68.8.12.), jól iszapolt, szürke színű, nagyméretű korsó peretn- és nyaktöredéke, a perem kissé kihajló, tagolt, a nyakon gallér, besimított függőleges vonalakkal díszítve (68.11.34.), nagyméretű, sötétszürke korsó felső részének töredéke, a megvastagított perem enyhén ki- és felhajlik, a magas nyakat kis gallér tagolja, felületén sűrű függőlegesen besimított vonaldísz (68.8.9.), jól iszapolt anyagból készült, sötétszürke, meredek falú tál töredéke, válla élben törik, pereme kihajló, lekerekített, a váll fölött vízszintesen körbefutó, alatta sugarasan elhelyezkedő besimított vonalak díszítik (68.12.35.), sötétszürke-fekete, vörös foltosra égett edény oldaltöredéke, erőteljes függőleges hornyolásokkal díszítve (68.12.11.), körte alaki'i, foltos, sötétszürke színű (belül világos terrakotta) bögre enyhén kihajló peremű töredéke, felületén sűrű függőleges besimítás (68.11.40.). 30 Vö. 42. jegyzet. A 68.11.11. lelt. sz. szóles szájú kettőskónikus fazék formája már a VI. sz. első felére utal, ez az edényforma jellemző a korai longobárd anyagra. L. /. Bona: Die Langobarden in Ungarn. Acta Archaeologica. Bp. VII. 1956. 200—201., de fellép - méghozzá anyagban, kivitelben még pontosabb analógiaként — a közeli Hegykő-csoport „prelongobárd" népességénél is: Bona I.: VI. sz.-i germán temető Hegykőn II. Soproni Szemle. XV. évf. 1961. 134—135. Edényünk anyaga és felületi kezelése azonban még az V. sz.-i leletekhez áll közel. 51 E díszítés fellépését nálunk általában a XI. sz. második felére teszik: Parádi N.: Magyarországi pénzleletes középkori cserépedények. Arehaeologiai Értesítő. 90. köt. 1963. 223.; Gy. Török: Die Bewohner von Halimba im 10. und 11. Jahrhundert. Archaeologica Hungarica XXXIX. 1962. 114.; Parádi N.: Csataljai Árpád-kori