Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Kissné Nagypál Judit: Sopron városfalairól

106. kép. A középső városfal feltárt római részlete 107. kép. A római kifutókapu leg — már a várkerületi járda alatt kellene keresni. A külső városfal mögötti falszoros különböző korú feltöltéseit visszabontva, az 1944., illetve 19G3. évi szinttől 3 m-rel mélyebben IV. századi, szépen kiképzett lábazattal induló, nagyméretű kváderekben folytatódó római városfal került napvilágra, előtte helyenként kőlapokkal burkolt járófelülettel (106. kép). A kutatások előtt — 1963-ban — még csak 5,5 m-rel a szint fölé emelkedő középső falgyűrű a római nívó feltárása után 8,5 m magasra ,,nőtt". Alsó harmadának szabályos kváderfalazata nagyban különbözik a szabálytalan, kisebb kövekből képzett folytatástól. Az impozáns méretű, tornyokkal erősített tekintélyes városfalon a IV. és XIV. századi különböző építőtechnikák szervesen kapcsolódnak. A látvány: a laikus néző számára is izgalmas „képes" történelem. A IV. századi városfallal keresztbe vágott II. és III. századi épületmaradványok azt bizonyítják, hogy a védelem kiépítésekor már nem voltak tekintettel a korábban kialakult városszerkezetre. A falak tövében IV —V. századi sírok kerültek elő. E temetkezések leletei a fal építésének datálását hitelesítik. A kutatási terület déli határánál félig most is el épített kaputorony mellett barokk kori szennyvízcsatorna vezetett ki a falon át — a városmagból a vizesárokba. Alaposabb vizsgálat után kiderült, hogy a csatorna egy nagyobb, utólagosan (és több periódusban) leszűkített nyíláson belül helyezkedik el. Az utólagos befalazás, feltöltés kibontása után egy, a fal teljes keresztmetszetén átvezető járat került feltárásra.

12 Kitűnt, hogy a 2,2 m magas és 1,25 m széles átjáró készítése a fal építésével egyidős; oldalfalai kváderekkel burkoltak, mennyezetét hatalmas, egymáshoz illesztett, kőből faragott kiváltó gerendák képezték, padlóját kőlapok borították (107 — 108. kép). A fal külső síkján meglevő csaplukak, a széles küszöbkő kopásának íves rajzolata: egykor befelé nyíló kapuról tanúskodnak. A kapu mögött fél méternyire — az oldalfalakon — védelmet erősítő fatorlasz gerendafészkei láthatók. E római, ún. „kifutókapu" küszöbköve a fal erős kiülésű lesarkított lábazatához képest 40 cmrel magasabb, s az átjáró padlósíkja egyenletesen tovább emelkedik. Az átjárónál első ízben kaptunk pontos képet a római városfal keresztmetszeti méretéről. A cca. 4 m-es alapozási szélességhez képest az átjáró helyén 3,2 m-es falvastagságot mérhettünk. A római városfalhoz hasonlóan az ún. kifutókaput — alakítva, módosítva — a következő évszázadokban is használják. Tovább bontva a csatornát, feltártuk a járatot, amely egy „mandula" alakú kövekből, kezdetleges