Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Kissné Nagypál Judit: Sopron városfalairól

108. kéj). Részlet a kifutókapu belsejéből 109. kéj). Boltozatos járat a kifutókapu folytatásában (feltárás közben) technikával átboltozott folyosóként folytatódik (109. kép); a római falnak támaszkodó Vörös-sánc, illetve a későbbi falszoros alatt és a belső városfalon keresztül a Szent György utcai udvar alá vezet. A boltozathoz tartozó járószint agyagból készült s 50 cm-rel magasabb a kifutókapu szintjénél. Feltételezem, hogy építési ideje a Vörös-sánc építésével egyidős — annak teljes keresztmetszetén át vezetett —, gyors kitörést biztosítva a fallal — földsánccal gyűrűként körülzárt várból. Figyelemre méltó — s újabb feltételezés kockáztatására biztat —, hogy az előbb említett átjáró boltozott nyílása felett, a belső városfalon keresztül bejárat vezet a felső falszorosba. Küszöbe kb. 2,5 m-rel alacsonyabb a falszoros járószintjénél. Fallenyomat tanúsítja, hogy a nyíláson át a Vörös-sánc anyagából képzett, meredek lépcsőzött rézsűn lehetett feljutni a falszorosba (110. kép). Megfigyelhetjük, hogy a belső városfalnak a jelenlegi udvarszinthez képest magasan lebegő alapozása itt mélyeimre fut, a falszoros bejáratának két oldalát kíséri és támasztja. Alig képzelhető, hogy a két nyílás egymás feletti kialakítása csupán véletlen találkozás. Logikusnak tűnne, hogy mindkettő a XIII — XIV. századi védőmű kiépítése után is együtt funkcionál. Könnyen álcázható, veszély esetén gyorsan eltorlaszolhaté) a római kifutókapu mögötti folyosó, melyen keresztül s a belső városfalból vezető nyíláson át az alsó és felső falszoros közötti közlekedés pillanatok alatt biztosítható. A várból a külső falszoroshoz elengedhetetlenül szükséges rejtett-védett kijutás egyéb módjáról az eddigi feltárások nem tudósítanak. Mindenesetre a 3,2 m vastag római falnak a kifutókapun keresztüli átvágása folyamatosan ismert volt; ezt bizonyítja a rajta keresztül kivezető barokk szennyvízcsatorna is.

13 A felső falszoros kutatóblokkjaiban a vastag XIX -XX. századi törmelék- és földtakaró alatti rétegek a védelem kiépítésének összes állomásait dokumentálták. A tárgyalt szakaszon a római lábazattól mért 5,5 m magasságig, a külső, középkori köpenvezés mögött római falmag húzódik. A bombázások során erősen megrongálódott belső városfalat — emeletmagasságban — barokk ablak-, ajtónyílások tagolták. A fal délre eső legépebb szakaszán lőréseket és az egykori gyilokjáró faszerkezetének gerendafészkeit tárhattuk fel.

14 Udvar felőli oldaláról a már korábban lebontott épületek boltozatindításainak, köpenyezésének, harántfal-csonkjainak szükség szerinti letisztítása előtt, a műszaki feltáráskor súlyos szerkezeti bajokat észleltünk. Az 50 m hosszban támasz nélküli, változó falkorona magasságú és változó, 2 — 3 m vastag fal az udvarszintnél cca. 2 m-rel magasabban volt „alapozva" ! Kidúcolása után, sza7 Magyar Műemlékvédelem 07