Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Kissné Nagypál Judit: Sopron városfalairól

104. kép. Hátsókapu 2. Városfalrészlet 70ö. kéjt. Ilátsókapu 2. A belső városfal épülethomlok­zatkém 1 felhasználva vány falazata, folytatásában a ráépült középső városfal falszorosra néző homlokzata fogad, ki­bontott, különböző periódusú lőréseivel. Vissza­tekintve a belső városfal nyers kőfalazata látható, utólagos barokk kőkeretelésű ablakaival, felső lőréssorával. Meszelt nyersbeton kiváltása pon­tosan jelzi e fal alapozásának — az udvarszinthez képest 2,6 m-rel magasabb — végződését. A Caesar-ház és falszorosának helyreállítását befejezve, a városfalak és a bástyakert e szakaszon tervezett bemutatásának munkáit nem folytat­hattuk. Bár a régészek megkezdték sikeres fel­tárásukat a falszoros Orsolya-kerti pontján, az egykori déli római városkapunál, az ásatás fél­bemaradt. 9 A mélyen fekvő maradványok értel­mezhető bemutatásához nagyobb arányú terep­rendezésre lenne szükség. A szintek kialakítása a létesítendő tornacsarnok tervezésével egybehangol­tan képzelhető csak el. Ez az új beruházás azonban — sajnos — egyre késik. 10 A felmerült akadályok s ugyanakkor a város­falak Lenin körúti — szabaddá vált — szakaszai­nál jelentkező beépítési igény is sürgetett, hogy munkaterületünket oda helyezzük át. AZ ŰN. KISRONDELLÁS SZAKASZ Az 1944-ben súlyosan sérült házak, épület­szárnyak bontása után a városfalak Lenin körút 100—1(14. és Szent György u. 15—19. sz. közé eső szakasza, az előtte húzódó egykori várárok-terület­tel együtt ismét szabaddá vált. A szituáció a korábbinál nagyobb lehetőséget nyújtott kutatás­ra 11 s építészi bemutatásra. A Várkerület egykori beépítési vonalától a sza­badon megjelenő középső városfalig eső területet a kutatást megelőzően sportpályának használták. Itt az elplanírozott épülettörmelék és salakfelhordás mintegy 1 m-es rétegének letisztítása után jutot­tunk csak el az 1944-es (tehát kiinduló) szintre. A városfalakra merőlegesen húzott kutatóárkok­ban — az 1944-es szinttől alig fél m-rel mélyeb­ben bukkant ismét felszínre a külső városfal maradványainak teteje. 60 — 80 cm vastagságú falai lejjebb, az alapozásnál már 1,2 m-re széle­sedtek. A középső városfal előtt mintegy 5 m-re s azzal közel párhuzamos vonalban építették. Le­pusztult, alacsony falcsonkjaiból eredeti magas­ságára csak következtetni tudunk. Az igen bolyga­tott talajban sikerült egy ponton a mögötte húzódó egykori falszoros szintjét hitelesíteni. Külső oldalán, a falszoros járószintjétől kb. 1,2 m-rel lejjebb, ferde rézsűvel indult a mintegy 3 m mély várárok. Szélességére, kiképzésére a ké­sőbbi építkezések, beásások és az erős talajvíz­feltörés miatt nem kaphattunk adatokat. Fel­tételezhető, hogy az árok cca. 30 m szélesség­ben kísérte a külső városfalat. Ellenfalát — eset-

Next

/
Thumbnails
Contents