Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Kissné Nagypál Judit: Sopron városfalairól

beárnyékoló, leszűkítő magas tűzfalakra. A városfalak tervezett kiszabadítása esetében mintegy 60 lakás elvesztésével számoltunk, melynek pótlását (évenként átlag 10 lakás) az ÉVM és az OT részére készített rekonstrukciós tervünkben igényeltük egyéb, járulékos beruházásokkal együtt. Meghatároztuk a városmagon belül azokat a területeket is, melyek bármilyen alakítási szándékot megelőzően régészeti kutatást igényelnek, s feltételként szabtuk, hogy a módosítás lehetőségét, mértékét a feltárás eredményei határozzák meg. (Ilyen területek: a Várostorony -Előkapu környéke, a Városház utcai egykori mozi területe, a Lenin körúti ún. kis- és nagyrondellás szakasz stb.) A hármas városfalgyűrűt (103. kép) — mindkét oldalához tapadó épületeivel együtt — összefüggő, illetve a terv szerint összefüggővé tehető hatszakaszra osztottuk, hogy ne felaprózva, egymástól elszakítva, hanem nagyobb területeken hatásosabban és közérthetőbben nyíljon lehetőség a város védelmi rendszerének és az egyes történeti periódusok egymásba kapcsolódásának didaktikus bemutatására. Ehhez néhány érintett magántulajdonú telek, épület kisajátításával is számolni kellett, CAESAR-HÁZ - ORSOLYA-KERT Első alkalom a városfalak bemutatására a Hátsókapu 2. sz. alatti lakóház (az ún. Caesar-ház) helyreállításával kapcsolatban nyílt.

5 Az épület hátsó szárnyánál induló bástyakert (= felső falszoros) déli, majd nyugati irányba fordul, s a volt orsolyiták zárdáját kísérve egészen a Fegyvertár u. 3. sz. beépítésig tart. Ez a tekintélyes hosszúságú, ma is összefüggő terület képezte volna a városfalak helyreállításának és bemutatásának tervezett I. ütemét. E szakaszon nyomon követhető a középső (római-középkori) városfal, s feltételezhető, hogy a bástyakertekre néző homlokzatok vakolata a belső városfalat rejti. — A borostyánkőül nyomvonalából kiszerkeszthető Scarabantia egykori déli kapujának helye, mely e terület határain belül esik. Feltárás utáni bemutatása szintén a programhoz tartozik. A látványhoz kapcsolható az iskola pincéjében már korábban kiásott római fürdő maradványainak

6 megtekintése is. A közterületként kialakítandó falszorosra a Caesarházon át terveztem feljutást. A közönség kivezetése a bástyakertről az iskola új, tervezendő tornacsarnokának földszintjén át oldható meg. A Caesar-ház — három középkori periódusú épület barokk egybeépítése — a Hátsókapu és az Orsolya tér sarkán áll. Hátsó szárnyának homlokzata a bástyakertekre néz. Az ehhez csatlakozó s a falszorost merőlegesen lezáró későbbi toldalékszárny a délkeleti városkapu elbontása után épült. A tervezést-helyreállítást kutatás-ásatás előzte meg. Ez igazolta korábbi feltevésünket: az épület falszorosra néző homlokzata azonos a középkori belső városfallal, bár barokk nyílásaival erősen átalakított. Padlásterének magasságában megtaláltuk elfalazott lőréseit. Folytatása a szomszédos lebontott épület megmaradt hátsó homlokzatánál is bizonyítható.

7 Ennek falába rejtve az egykori gyilok járóhoz felvezető lépcső ma is látható. A homlokzat tövében végzett ásatásnál — a Fabricius-ház kutatásához hasonlóan — itt is észlelhettük, hogy a jelen esetben 1,5 m vastag és az alapfaltól a falkoronáig 9,5 m magas belső városfal alapozása az udvar szintje felett 2 — 2,5 m-rel magasabban ,,lebeg". Ez abból adódik, hogy míg eredetileg az alapozást a honfoglalás kori sáncdomb mindkét oldalról támasztotta, később, az épületek hátsó szárnyainak megépítésekor a földet a fal belső síkja mentén visszanyesték. Ezzel egyik oldalról megfosztották a falat korábbi természetes támaszától. A függőlegesre visszavágott földsánc elé gyakran csak vékony köpenyezés került, s a belső városfal támasztását, merevítését a hozzátapadó épületszárnyak harántfalaira, födéméire, boltozataira bízták. A falszorosban végzett ásatási metszetek rétegvonalai tisztán mutatták a már ismertetett építési periódusok kronológiáját. Érdekes volt megfigyelni, hogy a falszoros-szintnek a középső fal felé lejtős kialakítása a XIX. század elejéig él. Csak ekkor, a bástyakertek létesítése kapcsán képezik ki vízszintesre, s töltik fel 1 — 1,5 m vastag humuszréteggel. A megemelt szint takarta el a középső falgyűrű korai lőréseit. A közel 6 m mély kutatóárokban láthatóvá vált a római városfal belső síkja (IV. század eleje), maradványának tetején a földsánc honfoglalás kori támfala (X —XI. század) s a középső városfalnak (XIII. század vége) ugyancsak a római falról induló, 1,3 m alapozási vastagságú kiépítése. A helyreállítási terv

8 a Caesar-ház e hátsó szakaszán két feltételnek kívánt eleget tenni: — a közönség feljárását biztosította az innen induló s mintegy 150 m__hosszú falszoros megtekintéséhez, valamint — lehetővé tette a bástyakert felől az épület XIX. századi bővületében újonnan kialakított kétszintes lakás bejáratának megközelítését. A fentiekből (104., 105. kép) következik, hogy az épülethez kapcsolódó falszoros és a városfalak bemutatása ezen a ponton „rendhagyó" módon készült. A falszorosba való feljutás érdekében ugyanis a bástyakert szintjét — 5 m széles szakaszon — közel az udvarszintig kellett lesüllyesztenünk, s a feltöltést mindkét irányban, a városfalakra merőleges vasbeton támfalakkal megfognunk. E süllyesztett „térbe" az épület hátsó traktusának földszintjén át biztosítottuk a kijárást. A támfal mellett lépcső vezet a lakás kis alapterületű ,,magánbástyakertjéhez" — illetve a római városfal széles kőpadkáján dél felé fordulva, pár lépcsőfokkal jutunk a közterületként használandó és az Orsolya-kertig tartó falszorosra. Az újonnan kialakított hátsó, második kis udvarban szembenézetből: a római városfalmarad-