Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Tomka Péter: A soproni Vörös-sánc kutatása

ben három ilyen keresztgerendát is megfigyelhettünk, egymástól 100—120 cm-re (hosszuk 350-360 cm) (1. 79. kép). A középső egységet a déli oldalon szintén nagyjából egynemű, sárgásvöröses anyag töltötte ki, szélén a 3. hosszanti gerendasor erősen nyugat felé dőlt. A 350 cm mélységben kialakított vízszintes felületben a tömb délkeleti sarkában keresztgerendanyom mutatkozott (vége benyúlt az előző tömbbe). A 3. hosszanti sor gerendavégeit is rögzíthettük. Az 1. és 2. tömb kitöltésének egyidejűségét folyamatosan átfutó köves réteg igazolta. Az északi metszetben igen jó állapotban megmaradt gerendalenyomatok félkörös lyukai mutatták a 3. hosszanti sor helyét (90. kép). A tömb kitöltése hasonló az elsőhöz: alul fekete, felül réteges, vörös. A rétegek az 1. tömb rétegeit folytatják. Az északi bővítésben láthatóvá vált, hogy a 2. és 3. gerendasort nem kapcsolták össze gerendával, itt a gerendaváz egységeinek közét találtuk meg, amibe két oldalról a keresztgerendák végei nyúltak be. A 3. sor felső (hosszanti) gerendájának hossza 370 cm, átmérője 26 cm. A gerendasor felül erősen nyugat felé dőlt, alsó része már megközelítőleg függőleges volt. A 2. és 3. gerendasor távolsága a déli oldalon ( — 350 cm-en) 350 cm, az északi oldalon (a bővítésben -100 cm) 150—160 cm, ugyanitt a metszet alján 270 cm. Nem említettem még azt a keresztgerendát, amelyik szinte teljes terjedelmével kutatóárkunk területén volt, a déli tömböket kötötte össze egymással az 1. sortól indulva és a 3.-at is elhagyva. A végét nem lehetett jól megfigyelni, hossza kb. 570 cm, átmérője 24 — 26 cm. A 3. tömb a déli metszetben égővörös színével vált el az előzőktől. Keleti szélét középkori kőfal alkotta, csak a vízszintes metszetben (350 cm-en) jelentkezett a 4. hosszanti gerendasor, a kőfal alapozásával félbevágva. A fal közelében, illetve alatta statikai okok miatt nem kutathattunk. Az északi metszetben sűrűn, szabályosan váltották egymást a rétegek, részben az erősen beugró középkori fal alá futva. A fal alatt itt sem kutathattunk, metszetünk szabálytalan lépcsőzetes végződése a statikailag maximális lehetőség kihasználásaképpen keletkezett (1. 83. kép), szabálytalanságát a laza, könnyen omló anyag okozta. A 3. gerendasor közelében a laza réteges töltés kiomlott, mögötte láthatóvá váltak a nagyméretű keresztgerendák kiégett lenyomatai. Az alsók nagyjából vízszintesek, köztük — néhol — néhány centiméteres (egy helyen 10 cm-es) kiégett réteg volt. Alulról számítva a 8. gerenda után nagy kődarabokból álló réteg következett, efelett már kissé kelet felé megdőlve látszottak a gerendalenyomatok. A metszet felső részét — veszélyessége miatt — le kellett bontanunk a metszetrajz elkészülte előtt. Ezen a lebontott részen figyeltük meg először, hogy a tömbökön belül kisebb, ferde, sőt teljesen keresztben álló rendszertelen fatörzs- és áglenyomatok őrződtek meg. A bővítésben még egy keresztgerenda került elő, a metszetben jelölt sortól 230—240 cm-re. A középkori falat nem kutattuk, azt azonban megállapíthattuk, hogy majdnem pontosan a gerendaszerkezet vonalába építették, négyzetes, beugró része egy blokk méretének felelt meg. Ezen (a metszetben is megjelenő) beforduló részen felül a sáncon nyugvó alapozás szélesebb, mint alul — ez a sánc lejtésével nem magyarázható, hiszen a déli oldal tanúsága szerint itt még lejtő nem lehetett (91. kép). A kutatóárok közepén meghagyott, később félig elbontott hosszmetszet nagy részét sötét színű felkupacolt föld alkotta. Közepétől kissé északra a középső gerendasor nyomai voltak láthatók, metszetük délre néző félkör alakot mutatott. A gerendák ferdén futó vonalat alkottak, a legalsó 80 cm-rel volt északabbra, mint a 350 cm mélyen megfigyelt felső. A gerendáktól délre a kitöltő fekete föld felső egy métere színeződött csak barnára (a gerendáktól távolodva ez is fokozatosan feketére változott). A fekete betöltést itt is világos csíkok osztották meg, ezek középen felfelé íveltek (mélységadataik a déli metszetnél, középen és a gerendáknál: 400 — 372 — 400 cm, 428-416-436 cm, 468-458-472 cin), ebből a következő (metszetünktől délre eső) gerendasor közelségére következtethetünk. A gerendáktól északra sárga-vörös anyagot találtunk, lejjebb fokozatosan feketére színeződött. A legalsó gerenda aljával egy vonalban levő 3 cm-es fakorhadékréteg és alatta a fekete humusz enyhén dél felé lejtett. Az így kapott képet a ,,szürke" sáncrészbe vágott észak-dél irányú kutatóárkunk metszete egészíti ki (92. kép). Megfigyelhettük a kis gerendák (karók) réteges elhelyezkedését, a mélyebben fekvő, rendszertelen kereszt irányú fatörzseket és a két sáncrész építésének egyidejűségét alátámasztó korhadékréteget (a közös tereprendezés eredményét). A rétegek dél felé lejtettek, olyan rétegek is megjelentek, amelyek a nagy metszetben még nem is látszottak. Ennek magyarázata ismét a római torony tömbjének közelsége. A sánc minden szerkezeti egységéből, blokkjából, mélységéből került elő leletanyag, értékelésére később a datálás és a sánc anyagának kérdésénél — visszatérek. Az ásatás során tett megfigyeléseinket és következtetéseinket az alábbiakban összegezzük. T. A SÁNC SZERKEZETE 1. Itt sikerült először megfigyelni a sánc épilesét megelőző tereprendezés nyomait. A sáncban megjelenő épülettörmelék és római kori leletanyag nem a helyben állt II—III. századi épületek beplanírozott maradványa, nem a Belváros területéről származik. Megfigyelésünk történeti szempontból is lényeges: a sáncnak nincs közvetlen előzménye, a sánc építésekor a terület csak igen gyéren lakott lehetett.