Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Tomka Péter: A soproni Vörös-sánc kutatása

2. A sánc eredeti szélességére Nováki Gyula becslését megközelítő eredményt kaptunk. A római városfal belső síkjától számítva 17 m-ig tudtuk követni, ehhez hozzáadódik a római fal visszaugratott falkoronája feletti kőfalig húzódó távolság. A sánc belső határát az udvari középkori fal alkotta, ennél a sánc eredetileg valamivel szélesebb volt, hiszen a falat már a sáncba alapozták. Sokkal szélesebb viszont nem lehetett: az udvarban húzott árkunkban már nem jelent meg.

31 Összesen tehát mintegy 20 m szélességgel számolhatunk ezen a szakaszon. 3. Magasságéit most sem határozhattuk meg. Déli metszetünkben végig egységes magasságban látszott a megmaradt felső szint —, ennek kialakításához azonban későbbi földmunkák vezettek (amelyek eltüntették a legbelső középkori városfal nyomát is). A legmélyebb és legmagasabb pont között kereken 5 m a szintkülönbség, ez azonban némileg félrevezető adat, hiszen a sánc alatti réteg nyugatról kelet felé lejt (ha egyre enyhébben is). 3a A sánc magassága esetleges ívéből, lejtéséből sem számítható ki, ilyen lejtés ugyanis egész területünkön nincs. Azok a vonalak, amelyek a metszetben ilyesmit sugallnának, másodlagosan jöttek létre (a római falon álló és az udvari I. periódusú falnak is csak a teteje ugrik vissza). Az udvar felőli rézsű a szerkezet pusztulásának eredménye. A gerendából készült rácsszerkezet egységei a sánc széltében sehol sem alacsonyabbak, felső részük dőlése a pusztulás (megroskadás), illetve részben az építés sajátosságainak következménye (felkupacolt föld egyre szűkülő szerkezet közé fogva, ferdén futó töltésrétegek követése). Nem szükségszerű tehát a sánc felszínét hullámvonallal, kétoldali rézsűvel, középen gerinccel ábrázolni, a szerkezeti elemeknek, a megfigyeléseknek és a párhuzamoknak is jobban megfelel a vízszintes felső járószint és az egyenes vonalú, függőleges lezárás elképzelése.

32 3b Területünkön a belső síkot nem lehetett megfigyelni, a belső, középkori (1. periódusú) falszakasz helyén képzelhetjük el a gerendákból ácsolt, később kőbe épített lezárást. 4. Általánosan elfogadott elv volt, hogy a sánc a római városfalnak támaszkodik. A közölt metszetek azonban mindenütt egyöntetűen azt mutatták, hogy a sánc a római fal fölött, a falkoronáig futó omlásréteg fölött épült. Igaz, hogy az erődítmény külső síkjának alsó szakaszát a római fal alkotta, maga a sánc azonban teljes magasságával a római fal fölé emelkedett. Milyen lehetett akkor a sánc külső síkjának képe, technikai megoldása? Mint láttuk, rézsű elképzelésének reális alapja nincs. Logikusan két megoldás képzelhető el: vagy maga a gerendaszerkezet alkotta, vagy (korábbi vagy egykorú) kőfal. Ásatási területünkön az előbbinek semmi nyoma (a nagy függőleges és vízszintes gerenda a sánc előtt másodlagos beásásban fekszik), ellenben éppen ideülő kőfalat találtunk. A ró91. kép. Gerendalenyomatok és az udvari fal mai fal koronájának belső részére alapozott fal olyan agyagrétegre is rányúlik, amely a sánc építése közben, a tereprendezés után keletkezett, a fal tehát a sáncnál korábbi nem lehet. A XIII. századi középső városfalnál viszont korábbi, ezt Holl Imre bebizonyította.

33 Hangsúlyozzuk azonban, hogy nem kisméretű, a sánc rézsűjét tartó 92. kép. A hosszirányú kutatóárok keleti metszete