Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Tomka Péter: A soproni Vörös-sánc kutatása

A SOPRONI VÖRÖS-SÁNC KUTATÁSA A soproni Belváros műemléki rekonstrukciója keretében nagyarányú városfalkutatásokra került sor.

1 Már az első feltárások felhívták a figyelmet a római városfal és a középkori falak között elhelyezkedő, anyaga után Vörös-sáncnak nevezett föld—fa konstrukciós erődítményre. Ritka alkalom nyílt a sánc szerkezetének alapos megismerésére a Templom u. 14. sz. ház udvara mögött a várfalkert területén (78. kép). A középkori falakat itt Holl Imre 1965-ös ásatásával kutatta,

2 magát a sáncot az OMF programjának keretében 1967-ben tártam fel. Sopronban eddig egyedülálló lehetőség kínálkozott a sánc függőleges metszetének vizsgálatára, bár a vízszintes felület feltárását illetően is jó adottságokkal rendelkezett a terület (e tekintetben azóta is csak a Városháza utcai szakasz tett túl rajta).

3 Az ásatás ismertetése előtt röviden vázolom a sánc kutatásának eddigi eredményeit, a felvetődött kérdéseket, megoldásokat, illetve megoldási kísérleteket. A sánc szerkezetét mindenki teljesen egységesnek vélte, egy-egy helyen tett megfigyelést bátran általánosítva.

4 Abban is mindenki megegyezett, hogy külső síkját a római városfal adta meg. Gerincére került a középkori legbelső városfal. Belső síkja vagy rézsűje teljesen ismeretlen maradt, szélességére egyedül Nováki Gyula megfigyelése adott némi támpontot.

5 Legnagyobb vastagságát a Fabricius-házi átvágásnál 450 cm-nek észlelték. Mindenütt és egységesen fatörzsekből kialakított rácsszerkezetről (, ,Kammer-konstruktion' ' ) emlékeztek meg. A keresztben és hosszában elhelyezett fatörzsek egymás mellé, illetve mögé többékevésbé szabályosan sorakozó egységeket alkottak, méretükre, hossz- és keresztgerendák sűrűségére már rendelkezésre állt néhány adat.

6 A (kéreglenyomatos !) fatörzsek hosszúsága nem ismert, átmérőjük 19 — 24 cm közötti. A fatörzsek szorosan egymásra kerültek, a köztük levő 4 — 5 cm vastag anyag beszűrődés eredménye. Ez egyaránt vonatkozik a hossz- és keresztirányú sorokra.

7 A fatörzseket nem ácsolták egymáshoz.

8 Vagy vízszintesen helyezkedtek el, vagy enyhén befelé lejtettek, nyomaikat kiégett, laza törmelékkel betöltött lenyomatok („csatornák") formájában lehetett megfigyelni. Az egyes blokkok kitöltése eltért a szomszédosaktól, lépcsőzetes részletekben készülhettek tehát. A sánc építésekor kőfalat nem alkalmaztak, később azonban külső borítófallal erősítették meg (ilyesminek

9 helyenként belül is nyoma maradt). A borítófal a római tornyok belsejében háromszög alaprajzot mutat.

10 A sánc előtt inkább széles, mint mély árok lehetett.

11 A sánc anyagáról a kutatók egybehangzó véleménye, hogy a gerendaszerkezetet a vörös szín különböző árnyalataira színeződött agyag tölti ki. Már Bella Lajos tudatosan, helyben kiégetett agyagról írt.

12 Nováki Gyula példamutatóan módszeres tanulmányában a kérdés történetének ismertetése, az analógiák és az azokra vonatkozó elméletek áttekintése, valamint a sánc anyagának geológiai (kémiai) vizsgálata

13 után szintén az anyag tudatos kiégetése mellett foglalt állást, szerinte azonban a terrazzoszerű anyagot máshol állították elő, a sánc feltöltésére ide szállították, majd a gerendavázak közé tömködték.

14 Holl Imre a sánc égéséről, pusztulásáról beszélt a vörös anyag kapcsán (anélkül azonban, hogy Nováki nézetét cáfolta volna).

15 A bizonytalanságot okozó (másrészt a megoldás útját sugalló) megfigyelésekről is tudomást kell vennünk: ezek szerint a vörös anyag nem egységes,

16 a gerendák pedig mégiscsak elégtek, a gerendalenyomatokban hamut, sőt néhol elszenesedett faanyagot hagyva maguk után. Ezen túlmenően aztán már senki sem vizsgálta, hogy honnan is származhat a sánc földje. A sánc építésének korát illetően az eddig előkerült tárgyi anyag, illetve a sánc rétegtani helyzete igen tág határokat adott: a sáncnak valamikor a IV. és XIV. század közti kerek ezer évben kellett épülnie. Belőle ugyanis csak kisszámú római kori edény töredék került elő, mindenesetre a IV. századi római városfal fölött, illetve a középkori legbelső városiul alatt helyezkedett el.

17 A felső időhatárt sikerült szűkíteni a középkori városfal építési idejének pontosabb, leletekkel igazolt meghatározásával (XIII. század vége).

18 Némi datálási lehetőséget adott a külső rétegek vizsgálata.

19 A lehetséges analógiák és történeti meggondolások alapján (kizárásos módszerrel) jutott Nováki 5 Magyar Műemlékvédelem 65