Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Szakál Ernő: Jupiter, Juno és Minerva scarbantiai szobrai a Fabricius-ház kőtárában

59. kép. Jupiter bal hónaljának épen maradt részlete újraösszeépítést előkészíteni. E megfigyelések elsősorban a szobrok eredeti kompozíciójának megismerésére, a formaképzésre és a márványanyagra koncentrálódtak, de érdeklődésünk kiterjedt a scarbantiai capitoliumi templom helyének pontosabb meghatározására is. Bella Lajos jelentését szó szerint véve, a templom helyét, fekvését meghatározni nem lehetett. Egy szerencsés véletlen, az tij Városháza építési telke litografált rajzának felfedezése kezünkbe adta a megoldás kulcsát. E rajzon az észak-déli tájolás közel 50°-os eltéréssel van berajzolva. E helyszínrajz és Bella leírása együttesen segített hozzá a megoldáshoz, a capitoliumi templom helyének meghatározásához.

6 A capitoliumi templom a mai tanácsháza délnyugati sarkánál helyezkedett el (51 —52. kép). A Háromház téren a templomhomlokzat előtéri részét dr. Póczy Klára 1967-ben tárta fel, pontosan meghatározva a templom fekvését, melyet az I. századi város derékszögben metsződő útjainak rendszerébe terveztek. A régi kőtár szétbontását és a szobrok szétszedését 1962-ben kezdtük meg. Szerencsénkre a törésfelületeket nem tisztították meg teljesen, és ez valamelyest könnyítette munkánkat, de mégis azt kell mondanunk, hogy a márványanyagnál keményebb műkőrétegek eltávolítása kínos és nehéz munkát jelentett. Az egyes töredékeket már a szétbontásnál alaposan megfigyeltük, a raktári anyagot is áttanulmányoztuk, és így több összetartozó töredéket sikerült azonosítanunk, amit az új összeállítás terveinek készítésénél már hasznosíthattunk (53., 54., 55. kép). A szobrok márványanyagának makroszkopikus vizsgálata már sejtette azt, hogy a korábbi megállapítás —, a noricumi alpesi származás nem igazolható. Először az tűnt fel, hogy a márványkristályok nagyságában a természetes rétegződés szerint nagy különbségek vannak. Nagyon tanulságos volt ilyen szempontból Minerva szoboralakjának nagy tömbje, mert ennek felső része, a fej, a trónus-akrotérion és a törzs egészen finom, a kockacukorral Összehasonlítható szemszerkezetű, míg csípőmagasságban egy alig néhány centiméteres egészen durva, kandiscukorra emlékeztető ó-riáskristályú réteg van, és innen lefelé kristálycukor méretűek a márványkristályok.

7 Elég sok apró és alaktalan töredék állt rendelkezésre ahhoz, hogy a márványanyag szakvizsgálatát elvégeztessük. A Triász márványtöredékeiből vizsgálati anyagot először Firenzébe küldtünk. Az eredmény az volt, hogy a márványanyag egészen biztosan görög, valószínűleg parosi.

8 Berlini vizsgálatok is görög márványt állapítottak meg, és az athéni műegyetem petrográfiai tanszéke ugyancsak Párosnál kötött ki, bár hangsúlyozták, hogy teljes bizonyossággal a márványokat azonosítani nagyon nehéz.

9 Véleményünk szerint a véglegesnek mondható szakvéleményt Rómából kaptuk.

10 Ezek szerint a márványanyag aphrodisiensis márvány, Káriából, a Meandervölgyből való. Az alapos szakvélemény kizárásos ós összehasonlító alapon jutott el e megállapításig, mely szerint semmiképp sem lehet az anyag Innii (Carrara), pentelikoni, parosi vagy proconnesosi — , bár ezek mindegyikéből nagy tömegeket exportáltak a rómaiak. Pannónia területére is sok márványt szállítottak, főként félkész áru vagy befejezett művek formájában. Nyers tömbök szállításáról keveset tudunk, de félkész áru például az a befejezetlen márványszarkofág, mely a szombathelyi Püspöki Palota gazdasági udvarán hevert még néhány évvel ezelőtt — , és bizonyos, hogy a capitoliumi Triász szobrait a korábbi feltevésektől eltérően nem nyers márvány tömbökként szállították ide, hanem kész alkotásokként, művészi szobrokként, ligy hogy csak az egyes részek összeállítása és kisebb befejező munkák hárultak a helyben levő vagy meghívott mesterekre. A szállításokat főleg a vízi utak kihasználásával szervezték meg, és Pannónia esetében a Duna vízi útja rendkívül nagy jelentőségű volt mind hadászati, mind kereskedelmi szempontból. Építőanyagok szállítása a Dunán lefelé és felfelé egyaránt szinte állandó lehetett. A nagyobb és értékesebb kőszállítmányok útját mindig a vízi útak figyelembevételével határozták meg, még akkor is, amikor a vízi út hossza a száraz-